A karantén megváltoztatta az ünnep külsőségeit, de lelki értékeit nem vehette el.
A nyomtatott Kárpáti Igaz Szóban hetente jelentkezünk valamilyen karantén-körképpel, amely különböző szemszögből közelíti meg a vesztegzár életünkre gyakorolt hatását. A friss lapszámunkban az idei rendhagyó húsvéti ünneplésről kérdeztünk néhány családot. A riportot egészében a Kárpáti Igaz Szó április 16-i lapszámában olvashatják, online részekre bontva közöljük:
Akadnak, akik már jó ideje távol vannak a szülői háztól, mégis vágyik vissza a szívük, főleg ünnepek alkalmával. A karantén nekik sem könnyű. Az alábbiakban két, otthonától távol élő hölgy mesél…
Jani Dóra, Nápoly
– Karácsonykor, amikor könnyes búcsút vettem a családomtól és az otthonomtól, reméltem, hogy Nagypénteken újra megölelhetjük egymást – meséli a Nagydobronyból származó nő. – Csodás érzés arra gondolni, milyen lett volna velük. Az előkészületekhez tartozott volna a legszebb barkaág megkeresése és feldíszítése, finom házi sütemény sütése. A húsvétvasárnapi istentiszteletet követően a család összegyűlik a nagymamánál… Húsvéthétfőn pedig az előre elkészített hagymahajas tojásokkal vártuk volna a locsolókat.
Költői kérdés: idén volt-e egyáltalán húsvét?!
Nápolyban, normális esetben, a húsvéthétfő sütögetéssel telik a szabadban. A fiatalok hetekkel az ünnep előtt elkezdik szervezni a mókás programot.
Most, ezekben a hetekben, amikor a világ a koronavírus-járványtól szenved, van időnk átértékelni a fontossági sorrendet. Most döbbenünk rá, milyen létfontosságúak az igazi emberi kapcsolatok, amikor csak az erkélyekről vagy videóhívásban köszönthettük egymást az áldott feltámadás hitével.
Több mint egy hónapja vagyunk bezárva. Az egészségünk ugyan jó, viszont a pszichikai és az anyagi terheket egyre nehezebben viseljük. Ráadásul az elmúlt két hétben tombolt a járvány, féltünk elhagyni az otthonunkat, így az ünnepi menü is elég szűkös volt. Hálás szívvel köszönöm mindazok segítségét, akik önzetlenül mellettem álltak ezen a nagyhéten. Az Istenbe vetett hit, a családom, a barátok, valamint a remény, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, és visszatér a szivárvány a kék égre, erőt ad átvészelni ezt az időszakot.
Gecse Alexandra, New York
– Nagyon fontos az ember lelkének állapota, ezért igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni – kezdi az ungvári születésű nő. – A húsvétra is ennek szellemében készültem, azzal a különbséggel, hogy tudtam, most vendégek nélkül ünneplek majd. Amerikában nem a húsvéthétfő a piros betűs nap, hanem a nagypéntek. Mivel szövetségi ünnep, így szinte senki nem dolgozik. Húsvétvasárnap parádékat szerveznek.
A gyerekeknek a húsvéti nyúl hozza az ajándékot, melyet a parkokban tojáskereséssel találnak meg.
A járvány miatt most az egész város megállt, és a legtöbben otthonról szemlélik az eseményeket, így az ünnepi parádé az online térbe került át. Nehezen éltük meg ezt az időszakot, közben pedig azon is gondolkodtunk, hogyan fogják átvészelni ezt a periódust azok a szeretteink, akik otthon vannak. A szüleim, akik Kárpátalján élnek, aggodalommal kísérik a mindennapjaimat. Velük interneten keresztül kommunikálok. Naponta többször is érdeklődnek a hogylétem felől. Igyekszem azonnal válaszolni a hívásaikra és üzeneteikre. A folyamatos kommunikációval próbáljuk áthidalni a köztünk lévő hatalmas távolságot.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
