A háború utáni Afrika magyar legendája volt. Élete híven tükrözte a XX. századi magyar sorsot, és mellesleg kalandregénybe illő fordulatokban is bővelkedhet. Nevéhez fűződött az európai vadgazdálkodási normák Tanzániában történt meghonosítása.
Fél életét – mely bizony bővelkedett tragikus fordulatokban – a Dél Keresztje alatt élte le, de mindvégig megmaradt magyarnak, és nagyrészt neki köszönhettük az 1971-es Magyar Vadászati Világkiállítást. Mi több, idegenbe szakadt gyermekeibe is beleoltotta nemzeti hovatartozásuk fontosságát. Mindemelett pedig életre eszmélésétől haláláig vallotta: „Magyar vadász vagyok”.
Ő volt dr. Nagy Endre, talán az utolsó magyar, aki még belekóstolhatott a régi Afrika zamatába.
Lássuk hát milyen életutat járt be a vadászati szakember, aki a Horthy-éra csendőrtisztjeként kezdte pályafutást, de Rákosi Mátyást is vadásztatta. Aki „per te” volt a független Tanzánia számos nagyhatalmú korifeusával, és még Kádár János is adott a szavára.
A kis Bandi 1913-ban a felvidéki Ószőnyben érdekes módon nem is Nagynak hanem Schwend-nek születik meg, hiszen édesapja, Schwend Sándor, pozsonyi származású német. Anyai nagyapja Nagy János viszont az elfoglalt hivatalnok apukától nagyobb hatással van imádott unokájára,
hiszen 5 esztendős korától viszi magával vadászni.
Bandikát ráadásul távoli rokonság fűzi a legnagyobb magyar vadászhoz, Kittenberger Kálmánhoz, ki gyermektelen lévén szinte fogadott fiának tekinti hősünket, és a természet szeretete mellett olthatatlan megismerési vágyat is olt belé. Elemi iskoláit Szekszárdon járja ki, később a család Balatonedericsre kerül. A közeli Keszthelyen végzi gimnáziumi tanulmányait, de bizony érettségi bizonyítványa nem éppen dicséretes. Egyik tanára meg is jegyzi, hogy tanulás helyett egyik szemével folyton az erdőt, másikkal meg a fodrászüzlet manikűröslányát lesi. Ami azt illeti, a tanárnak is jó szeme lehetett, hiszen a kamasz srácot nagyon vonzotta az erdő, és bizony a manikűrös kislány sem akárki volt, hiszen a következő évben elnyerte a „Miss Keszthely” címet.
Az érettségit követően viszont szembesülnie kell a családot sújtó nyomasztó szegénységgel. Továbbtanulása szinte esélytelen, de ekkor a család egyik jobb módú ágához fordul, és Klára nénje megsegíti. Így 1936-ban jogi diplomát szerez a pécsi Erzsébet Tudomány Egyetemen. Szülei viszont egyre nagyobb aggodalommal figyelik fiúk „nagyúri hóbortjait”, mert az ifjú jogászt bizony a lovak és az agarak jobban érdeklik, mint a Magyar Királyi Törvénykönyv.
A megoldást végül a magyar királyi csendőrség jelenti, ám Schwendl néven bajos lenne bejutnia, hiszen a Horthy-féle Magyarországon mindenki magyarabb akar lenni a magyartól. Anyai nagyapja fogadja hát örökbe, és így végül Nagy néven avatják csendőrhadnaggyá. Dunántúliként tragédiaként éli meg, hogy állomáshelyéül Hatvant, ezt az alföldi porfészket jelölik ki, de a Sors fura játékot űz vele. Szálláshelye Hatvany báró kastélyának szomszédságában található, és egyszer Alexandra bárókisasszony dühös levelet intéz a hadnagyúrhoz, mondván annak 9(!) kutyája olyan ordenáré vonyítást művel, hogy azt képtelenség elviselni. A snájdig hadnagyocska tehát bűnbánóan megy raportra a kastélyba, kiadósan elbeszélget a baronesse-szel, de bizony a kutyák magaviselete nem kerül szóba. Idővel viszont szóba kerül más, aminek a kastélyba költözés és szerelem lesz a vége, de van egy rettenetes nagy baj: Hatvany báró famíliája dúsgazdag és zsidó! A báróúr végül ugyan beadja a derekát, de a Magyar Királyi Csendőrség hadnagya
1941-ben még akkor sem vehet feleségül egy zsidólányt, ha az történetesen baronesse.
Nagyot ezért büntetésül Kárpátaljára, pontosabban, Máramarosszigetre helyezik. A bárókisasszony ugyan hiányzik, de azért a lovas csendőrségnél alaposan kihasználja a vadászati lehetőségeket és még Horthy Miklós kőrösmezői vadászatait is ő biztosítja.
Így jön el a vészkorszak és a német csapatok bevonulása. A báró vagyona morzsáit Svájcba menekíti, páratlan műgyűjteményét részben megőrzésre a Nemzeti Múzeumra bízza, részben elrabolja az SS. A kastély kifosztva, a család koldusboton, Alexandra baronessz pedig álnéven, mint erdélyi tanítónő menekül, majd Serédi Jusztinián hercegprímás diszpenzációjával feleségül megy Nagyhoz. A baronesz életét pedig Nagy csendőr bajtársai mentik meg, hiszen a bajtársiasság és az adott szó akkoriban többet jelentett, mint ma. A Hatvany család örökségének történetéről viszont még annyit, hogy
a több százmilliós műkincsgyűjtemény sorsa még a közelmúltban is kérdéses volt.
Nagy Endre és Hatvany Alexandra leánya, Diána csak néhány éve tudott megegyezni a magyar állammal a kártérítésről.
Nagyot közben a nyilasterror idején letartóztatják, és egy zárkába kerül Rajk Lászlóval. A számonkérést és a kötelet csak jó barátainak köszönhetően ússza meg, és így éli meg a rendszer bukását. A háború utáni Magyarországon Rajkhoz fűződő kapcsolata sok ajtót nyit meg előtte. A mezőgazdasági minisztérium vadászati osztályára kerül, ahol első megbízatása Rákosi Mátyás és köre „megvadásztatása”. A vadászat jól sikerül, és később is igyekszik jól kiszolgálni új gazdáit, mellesleg pedig olyan nagyúri életet él, melyre mindig is vágyott és a kommunista Magyarországon a lakosság 99,9 százaléka számára elképzelhetetlen volt. Sikerül felvirágoztatni az ország vadállományát, ám a Rajk-per után vele is le akarnak számolni, a háttérben pedig sokan későbbi utódját Besétál Jánost sejtik.
Kirúgják és koncepciós per ígérete függ a feje felett, amikor 1951-ben úgy dönt, megszökik.
Hét hónapos terhes feleségével, négy esztendős kislányával nekivág a zöldhatárnak és szerencsésen átjutnak Ausztriába. A kezdeti nehézségek után Bajorországban telepszenek le, ahol hivatásos vadászként dolgozik, majd oroszlánrészt vállal az 1954-es düsseldorfi vadászati világkiállítás megszervezésében, ám a szorító szegénység arra sarkalja, hogy az NSZK határain kívül keresse boldogulását. Több gyűjtő utat szervez állatkerti megbízásokból Afrikába, majd szinte nyelvtudás és kapcsolatok nélkül Tanganyikába költözik. Itt éri a hír, mi szerint apósa Hatvany Ferenc báró, belerokkanva a sorsba, elhunyt. És a sorscsapásoknak nincs vége. Neje, Alexandra szellemileg összeroppan, elméje elborul. A dúsgazdag, körülrajongott bárókisasszony nem tudja elfogadni, hogy nincstelen világcsavargóvá lett. Nagy Endre viszont nagy munkába kezd. Leteszi a hivatásos vadászi vizsgát és szafari vezetőként dolgozik miközben a neves írótól, Ernest Hemingwaytől vásárolja első terepjáróját, és jó barátságba keveredik az író hivatásos vadász fiával Patrick-kal.
Vadásztanyáján ezalatt a kor celebjei a vendégei. Jó cimboraságba keveredik Franc-Joseph Windisch-Graetz herceggel, gróf Merán Ferenccel és az emigráció több más jeles személyével. Kiváló kapcsolatot ápol Bernhard Grzimekkel, a vadászatellenességéről ismert német állatkert-igazgatóval és természetvédővel (Grzimek nem szereti ugyan a vadászokat, de belátja, hogy amit Nagy művel az elsősorban a vadállomány érdekét szolgálja), de vendégül látja Leni Riefenstahlt, Hitler egykori propaganda-filmesét és a svéd királyi párt is. Imádja a luxust és a szafarikon elképesztő fényűzést tud biztosítani.
A történtekkel párhuzamosan viszont 1963-ban Tanganyikában balos fordulat megy végbe, Julius Nyerere elnök meghirdeti a „pánafrikai szocializmus” eszméjét, és az ország 1964-ben egyesül a szintén szocialista elkötelezettségű Zanzibárral. Megszületik Tanzánia, és 1973-ban a fekete szocialisták az egész országban be akarják tiltani a vadászatot. A szocializmus árnya vetül a Meru hegy lankáira.
Matúz István
