Szakmai ünnepüket méltatják az egészségügyi dolgozók.
Óriási erőfeszítés, áldozat és személyes kockázatvállalás jellemzi az egészségügyi dolgozók tevékenységét. Fokozottan igaz ez a koronavírus-járvány kitörése óta. A medicina képviselőinek hősies erőfeszítése jóval túlmegy a kötelességtudat határain. Míg a lakosság tehetetlenül és kiszolgáltatva várja otthonába zárva a járvány elmúltát, addig az orvosok és ápolók ezrei vizsgáznak jelesre önfeláldozásból és emberi szolidaritásukból. Eközben odaadásuk és áldozatvállalásuk sokszor méltánytalanul háttérbe szorul, köszönet nélkül marad. Szakmai ünnepük küszöbén a szféra néhány jeles képviselőjét kérdeztük róla, milyen érzések kavarognak bennük.
Mihajlo Poljak, a megyei infektológiai kórház főorvosa:
– Különleges az idei év, mert ugyan kollégáimmal eddig is fertőző betegségeket gyógyítottunk, ám a koronavírus átalakította a mentalitásunkat, a munkarendünket. Többször elmondtam már, mennyire mostohagyermekként bánik az állam az infektológiai szolgálattal és eleve az egészségüggyel. Azt remélem, a Covid-19 megmutatta, hogy munkánk nélkülözhetetlen, s az állam ezentúl változtat a megbecsülésünkön, annál is inkább, mivel Ukrajnában európai viszonylatban magas a fertőző betegségek aránya. Sajnos az utóbbi években csupán minimális finanszírozást kaptunk, remélhetőleg a kormány most belátja, hogy ezen változtatni kell. Bár a Covid-19 kapcsán ígért pótlékot még májusért sem utalták át.
Számos kiváló szaktudású kollégám van, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy miközben országszerte magas a fertőzött orvosok aránya, eddig a kórház egyetlen dolgozója sem kapta el a kórt. A méltánytalan anyagiak ennek ellenére sokakat arra ösztönöz, hogy elhagyja a pályát. Intézményünk is káderhiánnyal küszködik. Ezért az lenne az óhajom, hogy a kormány gondoskodjon arról: a munkában lévő orvos mindig el legyen látva a jegyzőkönyvekben előírt szükséges gyógyszerekkel, műszaki felszereléssel, munkájáért kapjon méltó, európai színvonalú juttatást, és akkor nem fogja külföldön keresni a boldogulását. A járvány kitörése óta ketten hagyták el kórházunkat, a többiek maradtak és vállalják a 4-6 órás biovédelmi öltözetben való munkát. Már nagyon fáradtak, kimerültek. Reggelente, az ügyelet átadásakor látom ezt a szemükben. Mégis erőt vesznek magukon és biztatják a pánikban lévő betegeket, hogy a gyógyulásra ösztönözzék őket…
Szakmai ünnepünkön minden érintettnek kitartást, jó egészséget és családi boldogságot kívánok!
Vaszil Szkrip, a légzőszervi betegségekеt kezelő megyei központ főorvosa:
– Hangulatunkat nagyrészt a szférát érintő reform alakítja, melyre úgy vélem, mindenképpen szükség van, de nem ebben a formában. A változásokhoz megfelelő anyagi háttér szükségeltetik, főleg a mi szakágunkban. Mivel az általunk nyújtott személyre szóló szolgáltatásnak kiszámított költségei vannak, az eredményes kezelésekhez a teljes összegre szükség van, s nem annak negyedére, ahogyan ezt előrejelezték. Csak remélni tudom, hogy a Miniszteri Kabinethez eljuttatott számtalan jelzés – melyben vázoltuk, hogy az eredeti tervek mellett veszélybe, sőt utcára kerülnek a tbc-s és egyéb légzőszervi betegek – meghallgatásra talál. A tárcavezető és a Nemzeti Közegészségügyi Szolgálat ez irányú retorikája reményre ad okot, azt ígérik, újraszámolják az állami támogatásokat.
Az idei szakmai ünnep mind hangulatában, mind külsőségeiben kardinálisan más lesz, mint az eddigiek voltak. Jólesik, ha ilyenkor elismerő szavak hangzanak el irányunkba, ám nyilvánvaló, hogy hagyományos ünneplésről szó sem lehet, a karanténszabályok felülírták azt. Nekünk, egészségügyi dolgozóknak, példát kell mutatnunk ezen a téren. Remélhetőleg jövőre már visszatérhetünk a normális kerékvágásba. Egyelőre nem lazíthatunk, a koronavírus nem tágít. Most az a legnagyobb öröm számunkra, amikor hazaengedünk egy gyógyult beteget a kórházból. S hála Istennek, ők vannak többségben.
Krivszka Márta, a Técsői Járási Kórház gyermekosztályának gyermekorvosa-neonatológusa:
– Nem vagyok optimista. A koronavírus túl van politizálva. Ukrajna sehogy nem illik bele mentálisan a koronavírus képbe: az itteni emberek felelőtlenül viszonyulnak az óvintézkedésekhez, nem tartják be az orvosi utasításokat, nem vigyáznak magukra. De ha beüt a krach, akkor mindig mást, elsősorban az orvost hibáztatják. Nagyon nehéz ilyen körülmények között eredményesen gyógyítani. Mivel több rokonom Szlovákiában dolgozik, van összehasonlítási alapom: nálunk nem „tapsolnak” az egészségügyiseknek.
Úgy vélem, az egészségügyi reform körüli zűrzavar, a botrányok valakiknek a kezére játszanak, nem az orvosokról szólnak. A reform egyelőre semmi jót nem hozott számunkra. Kórházi orvosként úgy látom, bennünket teljesen kihagytak belőle. A bérezés terén hatalmas különbségek alakultak ki az alapellátásban dolgozók és a kórházi, valamint szakintézményi személyzet között, ami megengedhetetlen. Máig annyi a juttatásunk, amennyiért egy kávéházi felszolgáló sem állna munkába. Ezért az idei szakmai napon keserédes az ünnep. De mi, kollégák, akik egy csónakban evezünk, tudjuk, mennyit érünk.
Baksa Géza, a nagydobronyi családorvosi rendelő vezetője:
– Az idei év egyértelműen a koronavírus jegyében telik, de az én személyes praxisomban még nem volt beteg, sőt fertőz és gyanús sem. A környéken nyugodt a járványügyi helyzet. Az emberek mostanáig betartották az egészségügyi előírásokat, de az igazat megvallva már nagyon elegük van belőlük. Védőfelszerelésekkel el vagyunk látva, ilyen téren nincs elakadás.
A másik dolog, ami alakítja tevékenységünket, az az ágazat reformja. Hátulütői között említhetem, hogy a bevezetett elektronikus nyilvántartási rendszer rendkívül lassú, nehézkes. Emiatt jóval több időbe telik kiállítani egy elektronikus vényt, mint egy hagyományos papíralapút. A rendszer kiakadása miatt sok értékes időt veszítünk. Pozitívuma, hogy némileg rendeződött a családorvosok bére, bár még most is jóval alatta van az európainak. Arról nem beszélve, hogy a juttatás is változó, és számunkra rejtélyes okok miatt, havi szinten más és más. A szakmai ünnepünk alkalmából mindezek dacára erőt, egészséget, kitartást és anyagi biztonságot kívánok minden kedves kollégámnak!
Magyar Tímea
