Az ismerőseim azt mondják, mostanában egyre viccesebb vagyok. Csak annyit válaszoltam: humorérzék és jókedv nélkül már megbolondultam volna ebben az országban. És tényleg, olyan itt élni, mintha egy véget nem érő tragikomédia szereplői lennénk. Íme egy szösszenet a humoros gondolataimból, amiben, ha bármilyen összefüggést vélnek felfedezni a valósággal, az csak a véletlen műve lehet:
Bevezető
Országos karantént rendelnek el Ukrajnában. Félő, hogy az ország hamarabb kerül lélegeztetőgépre, mint a koronavírusban szenvedő betegek. A veszélyhelyzetre való tekintettel, mint a kotlós a kiscsirkéit vihar előtt, a vezetés hazahívja, és „védő szárnyai alá veszi” a külföldön tartózkodó állampolgárokat.
Első felvonás
Fegya némi pénzzel a zsebében érkezik haza. Gondolja, úgy mint máskor, három hónapot ott, egyet itthon… hamar eltelik ez a bezártság. Eleinte vígan vannak, öleli, csókolja rég nem látott feleségét. Az idő múltával mind az asszonynak, mind Fegyának kezd elege lenni a „jóból”. A ház körüli teendőkbe bele lehetne fogni, de jó’ van az úgy, nemsokára úgyis megy vissza, már nincs értelme belekezdeni. Az asszony helyzete sem fenékig tejfel. Nem elég, hogy most többet kell főzni, mert az ura szépen kikerekedett hasát is meg kell tömni, a gyerekkel is mindennap le kell ülni tanulni, mert ez a távoktatás nincs eléggé digitalizálva, nem akar magától működni…
Második felvonás
Fegya felszedett öt kilót, mert a húsvéti menüt egyedül kellett beböndőznie. Azt írja az újság, hogy ka-ran-tén-eny-hí-té-sek-re lehet számítani. Az meg mit takar? Le lehet venni a maszkot? Nem. Megnyitják az iskolákat, óvodákat? Nem. Tán’ nyílik a határ? Ajaj, adná az ég! Az utazótáska már bepakolva, a hasi-tasiban ott lapulnak a szükséges dokumentumok. De csak nem nyitják a határt. Azt mondják, mindenféle papír kell hozzá, karanténba is zárnak, és a gyárak sem úgy működnek még, ahogy kell. A zsozsó elfogyott. „Még jó, hogy anyukának van a kertben krumplija – dünnyög Fegya – meg hogy az idén nincs ballagás, nem kell a fiúnak új öltönyt venni.” Mégiscsak van valami jó ebben a karanténban meg a sok esőben…
Harmadik felvonás
Visszavonták a ka-ran-tén-kor-lá-to-zá-sok enyhítésére vonatkozó rendeletet. Fegya a maradék pénzből meghívja a fiúkat egy féldecire. A jelszó mindennap ugyanaz: jövő héten már tényleg megyünk! A határon át lehet menni, de a fogadó országban még érvényes a tizennégy napos házi karantén. Fegya addig nem megy. Egy nap ajánlanak neki pár ezer hrivnyát, azt mondják, csak feküdni kell egy kicsit. „Nem, nem, utasítja vissza, én már jövő héten megyek dolgozni, csak elintézem ezt az utasbiztosítást.” Nem mégy te sehova, legyintenek, mert az, ami neked kell, nem is létezik! „Na jó – mondja Fegya – itthon maradok, szólok a fiúknak is, adjátok azt a pénzt!”
Utójáték
Kárpátalján egy nap alatt 82 új koronavírus-fertőzöttet regisztráltak. Abból 5-öt a nagyszőlősi járás egyik falujában. Karantén alá vonják a községet. A lakosság értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen egy betegről sem hallottak. Fegya szomszédja, Ványa elolvassa a híreket, majd köp egyet: szívem, vedd ki a szalonnát meg a kolbászt a táskából, ha ez így megy tovább, még jó sokáig itthon ülök…
Simon Rita
