1994-ben az ENSZ május 15-ét a család világnapjává nyilvánította. A család mindenkinek mást jelent – egy biztos háttér, ösztönző erő az a közösség, amely a legkilátástalanabb helyzetben is mellettünk áll. Ez a szilárd támpont azonban nem mindenkinek adatik meg. Vidékünkön vajon hányan nőnek fel család nélkül? – kérdezte a Kárpáti Igaz Szó Katkó Lászlót, a Nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon igazgatóját.
– A gyermekotthon alapkövét 1993-ban rakták le és 1995-ben nyitotta meg kapuit. Hányan tartózkodnak jelenleg önöknél?
– Egészségügyi gyermekotthonként indult az intézmény, ami azt jelenti, hogy fogyatékos, árva és a közerkölcs szempontjából nem megfelelő körülmények között élő gyermekeket fogadtak be. Jelenleg 57 lányka tartózkodik itt, az eddigi 124 közül sokakat már kibocsátott az intézmény.
– Lehet-e pótolni azokat az érzéseket, amelyeket egy család nyújt?
– Minden gyermekben benne van az édesanya utáni vágy, még akkor is, ha a szülő lemond a gyermekéről. Igyekszünk olyan nevelőket alkalmazni, akik jó erkölcsűek, és családot alapítottak. Hiszen nekik már van tapasztalatuk a gyereknevelésben és a különböző problémák megoldásában. A gyerekek egy vagy kéthetente elmennek a családokhoz, így látják, milyen az az életforma.
– Milyen más értékeket hordoznak azok, akik szülő nélkül nőnek fel?
– Ezek a gyerekek, különösképpen a fogyatékkal élők, azt érezve, hogy törődnek velük, sok esetben több szeretetet adnak és jobban ki tudják mutatni hálájukat a velük törődők felé. Természetesen minden eset más és más, olyan is előfordul, hogy a gyerek visszakerül abba a környezetbe, ahonnan gyerekkorában kimentették. Ez azoknak a szülőknek a hibája, akik a felnőtt gyermekükben meglátják a lehetőséget, visszaédesgetik őt, aztán ismét magukra hagyják.
– Hatással van ez a későbbi családalapításra?
– Az itt élő lányok közül húszan mentek eddig férjhez. Azóta már gyermekeik is születtek. Azt is mondhatjuk, hogy huszonhat unokánk van. Férjhezmenés után nagyon sok lány tartja velünk a kapcsolatot, illetve azokkal a nevelőkkel, akik őt felnevelték. Egy-egy ünnep alkalmával mi is teszünk egy látogatást náluk és kedveskedünk egy kis ajándékkal. Merem állítani, a családot alapítók mintegy hetven százaléka szépen él és jó édesanya. A fiatalasszonyoknak pedig sok esetben az is hatalmas boldogság, hogy gyermekük családban nőhet fel és van édesanyja, ami nekik nem adatott meg.
Bara Tünde
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.