Széljegyzet: Ha nincs más kiút

Mi jut eszünkbe a magániskolákról? Elit, magas fokú képzés, szigor és szelektálás. Ezeket a feltételeket viszont olykor felülírja az élet.
Már-már kívülről fújjuk az oktatási törvény hetedik cikkelyében leírtakat, de még mindig van miről beszélni. Annak első pontja értelmében az oktatás nyelve a középiskolákban az államnyelv. Az állami iskolákban a gyerekek anyanyelvükön tanulhatnak a 4. osztály végéig. Az 5. osztálytól a tantárgyak 20 százalékát, majd a 9. osztálytól már 40 százalékukat ukránul kellene elsajátítaniuk. A 10 és 11. osztályban a tanagyag 60 százalékát oktatnák az államnyelven.
Azonban a törvényben le van írva: a magánemberek vagy jogi személyek által fenntartott magániskolákban szabadon megválasztható az oktatás nyelve. (Az államnyelv megfelelő elsajátításának biztosítása mellett, természetesen.)
Arról már korábban is szó esett, hogy eme kiskapu kijátszására magyar tannyelvű magániskolák nyílhatnak Kárpátalján. Ezt a kijelentést Volodimir Skurov, az ukrán külügyminisztérium megbízott osztályvezetője tette korábban, aki úgy vélte, amennyiben nem jutnak egyezségre a kifogásolt ukrán oktatási törvény ügyében, s Kijev nem törli el a nyelvhasználatot szabályozó 7. cikkelyt, akkor magániskolákat fognak létesíteni Kárpátalján, ahol továbbra is anyanyelvükön tanulhatnak az itt élő magyar iskolások.
Márpedig jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a két félnek nem sikerül közös álláspontra jutni. Hihetjük-e még, hogy eltörlik a jogtipró részt? Beiktatnak-e korrigálást a mi javunkra? Vagy már kezdhetünk az alternatívákon gondolkodni, és valóban a magániskola lesz a megoldás?
Ez azt eredményezné, hogy megszűnne a versenyképesség. Hiszen akkor mindenkit, aki a nemzeti kisebbséghez tartozik és anyanyelvén akar tanulni, fel kellene venni az intézménybe. Hogyan mondhatnánk már akkor azt, hogy nem megfelelő a tudásszintje ahhoz, hogy bekerüljön a suliba? Értelmét vesztené a felvételi vizsga. Eltűnne az a képzeletbeli küszöb, amit át kell lépni ahhoz, hogy magániskolába járhasson a gyerek.
A színvonalcsökkenés azonban elkerülhető. Ehhez mindenkinek értékelni és tisztelni kell az anyanyelvét, azt méltóképp elsajátítani és művelni.