Az őshonos népek és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását szolgáló törvényi szabályozás s az ezzel kapcsolatos politikai gyakorlat problematikus kérdései volt a témája az ukrán parlament emberi jogi, kisebbségi és nemzetiségi kapcsolatok bizottsága meghallgatásának. A video-konferencia formájában lezajlott eszmecserén parlamenti képviselők, az Elnöki Hivatal, az Etnopolitikai és Lelkiismereti Állami Szolgálat, a művelődési, az oktatási, a szociálpolitikai és a külügyminisztérium, tudományos intézetek, nemzetközi szervezetek, valamint az ukrajnai nemzetiségi érdekvédelmi szövetségek képviselői vettek részt.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség dr. Tóth Mihály korábbi parlamenti képviselőt, alkotmányjogászt delegálta a fórumra. Az UMDSZ tiszteletbeli elnökét arra kértem, ossza meg benyomásait, kommentálja a video-konferencián elhangzott néhány kijelentést.
– Szvitlana Fomenko, a művelődési tárca miniszterhelyettese beszámolójában a legfontosabbnak tartotta a népszámlálás lebonyolítását… megjegyezte, hogy a napirenden szereplő téma „nagyon aktuális”, többek között azért, mert a területet szabályzó korábbi törvények „morálisan elavultak”. Sorolta azokat a törvénytervezeteket, melyeken a minisztérium dolgozik, kiemelte a krími tatárok státuszát rögzítő, illetve a nemzetiségi kisebbségekről szóló jogszabályt. Nem feledkezett meg a tanácsadó testületekről, viszont komoly nehézségként emelte ki, hogy helyi (megyei szinten) leépítették a nemzetiségi kisebbségekkel foglalkozó struktúrákat, ezért ezeket újjá kell szervezni.
Hihető-e, hogy a szakminisztérium ezekben látja a nemzetiségek problémáinak megoldását?
Az is kiderült, hogy Fomenko számára a legfontosabb a külhoni ukránok és az ukrajnai romák helyzete…
– Ez a parlamenti rendezvény, melynek munkájában részt vett mind a négy, a nemzeti kisebbségi témában érdekelt oldal, történetesen, az államhatalmi szervek, a szakértők, a nemzetközi szervezetek és kisebbségek képviselői, számos tanulsággal szolgált. Egyike ezeknek, hogy megszólalásaikból megismerhettük ezek jelenlegi viszonyulását kérdésünkhöz. Így azt is, hogy a hatalmi szervek számára e területen a fő problémát a krími tatárok és a romák helyzete jelenti. Valamint azt, hogy a többi kisebbség problémáit szerintük helyi kérdésként kell kezelni és megoldásukat a helyhatalmi szervekre testálni. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy megpróbálják a belső kisebbségek kérdését összemosni a külhoni ukránok problematikájával. Meglátásom szerint ennek valós oka abban rejlik, hogy ezzel a retorikával szeretnék elterelni mind a belső, mind a nemzetközi közvélemény figyelmét, az e területen az utóbbi évek során a törvényhozás szintjén végbement, a kisebbségek jogfosztásával kapcsolatos dolgokról.
– Ön is kérdezett a miniszterhelyettestől. Kielégítette a kapott válasz?
– Beszédében a miniszterhelyettes, aki egyébként a reményeink szerint hamarosan ismét összeülő ukrán – magyar kormányközi kisebbségi vegyesbizottság ukrán társelnöke is, az új kisebbségi törvény elfogadása szükségességének egyik okaként azt nevezte meg, hogy az érvényes, még 1992-ben elfogadott törvény szövege számos olyan tételt tartalmaz, melyeket, szerinte Ukrajna ellen használnak fel. Kérdésemben kértem, hogy nevesítse ezeket. Az ukrán főhivatalnok szerint ezek közzé tartozik e jogszabály 6. cikkében foglalt, a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájához való joga. Vagyis nyilvánvalóvá tette, hogy szerinte nem az utóbbi években végbement jogfosztás, hanem a kisebbségekhez még mindig túlzottan liberálisan viszonyuló jogszabályi környezet jelenti a problémát.
– Jurij Kononenko tájékoztatójából az derült ki, hogy a nemzetiségi oktatás területén gyakorlatilag minden a legnagyobb rendben van. A lehetőség mindenki számára adott, hogy anyanyelvén tanuljon, komoly gond a tankönyvellátással sincs, a tanárképzés megoldott. Mi, magyarok különösen elégedettek lehetünk, hisz az oktatási minisztérium főosztályvezetője köszönetet mondott azért a segítségért, melyet a magyar szakemberek nyújtottak az állami standard kidolgozásában. Az ön kérdésére pedig azt válaszolta, hogy Ukrajna Alkotmánya garantálja a nemzeti nyelveken való oktatást. Ezek után van (lehet) hiányérzete?
– A rendezvényen számos új, közéletünk e területén eddig nem ismert személlyel találkozhattunk. Ugyanakkor Jurij Kononenko az oktatási minisztérium főosztályvezetője, a „régi motorosok” kategóriájába tartozik, aki, beszédében a dolgok állásáról úgy szólt, mintha e területen nem történtek volna radikális változások, mintha nem 2020-ban, hanem legalábbis 10 évvel hátrább lennénk az időben. A magyar nyelvű oktatás távlatait firtató kérdésemre is ebben a stílusban válaszolt. Vagyis szerinte minden a legnagyobb rendben van, és lesz a továbbiakban is, hiszen az ukrán vezetés a kisebbségek oktatása, így a magyar nyelven történő oktatás területén is, következetesen tartja magát az ország alkotmánya előírásaihoz. Vagyis felmondta azt a szöveget, melyet az ukrán hivatalosságok, a valóságos tényállással szembehelyezkedve, évek óta adnak elő minden helyi és nemzetközi fórumon.
Válasza nem okozott hiányérzetet, csak kisebb csalódást, mert jelezte, hogy e területen sem számíthatunk számunkra pozitív előjelű változásokra.
– Olena Bohdan elnök beszámolójából ki tudta deríteni, mi lesz a most alakult Etnopolitikai és Lelkiismereti Állami Szolgálat munkaköre, feladata?
– Sajnos nem. E kedves és szimpatikus, e szakterületen teljesen újonc fiatal hölgy megnyilatkozásából számomra nem derült ki ezen új állami szerv létrehozásának sem célja, sem feladata, sem értelme. Ugyanakkor előadásának számos eleme, például az, hogy Ukrajnában a kisebbségek számára az államnyelvnek minden területen elsőbbséget kell élveznie az anyanyelvvel szemben, egyértelműen jelezte kérdésünkhöz való viszonyulását.
– A fórumon természetesen nem csupán a kárpátaljai magyarok problémái merültek fel. Alexandra Procenko, az Ukrajnai Görög Szervezetek Föderációjának képviselője felvetette, hogy a hatályos jogszabályok ellehetetlenítik három iskolájuk működését. A jelzésére Jurij Kononenko, az oktatási minisztérium főosztályvezetője reagált. A szakember elismerte, a probléma valós. Hozzátette: dolgozni fognak a megoldásán. Ám azt, hogy miként, milyen módszerekkel kívánják rendezni a kérdést, már nem fejtette ki. Mi erről a véleménye?
– E rendezvény egyik fontos eredménye, hogy számos nemzeti kisebbség képviselője a nagy nyilvánosság előtt fejthette ki véleményét, jelezhette közössége aktuális problémáit. Akik végig követték ezt az eseményt, azok ismét meggyőződhettek arról, hogy mindegyik közösségnél más kérdések jelentik a számukra fontos dolgokat, más a meglátás, mások a prioritások. Ugyanakkor a „hivatal” válaszai sablonosak, vagy nem ismerik el a felvetés jogosságát, vagy semmitmondó, konkrétumokat teljesen mellőző ígéretekkel odázzák el azok megoldását. Ez esetben a görög kolleginának ez utóbbival kellett szembesülnie.
– Milyen általános következtetések vonhatók le a maratonira sikeredett meghallgatásból? Lesz-e bármilyen hozadéka? Egy ilyen megbeszélés után várható-e valamilyen kézzel fogható eredmény?
– E kérdésre adott válaszom ellentmond fentebbi szkeptikus megnyilatkozásaimnak. A közvetlen, kézzelfogható gyakorlati eredmény majd teljes hiánya ellenére, az ilyen rendezvények rendkívül fontosok és tanulságosak. Fontosságuk, szerintem, elsősorban a kérdésben érdekeltek közvetlen eszmecseréjének lehetőségében van. Mert, például milyen egyéb csatornán tudnánk közvetlenül eljuttatni véleményünket az abban illetékes személyekhez, szervekhez. És nem csak eljuttatni, de legalább részben meg is beszélni azt. Mert bármennyire is távoliaknak is tűnhetnek egymástól a felek álláspontja, a problémáink megoldását közösen kell keresnünk, és a tárgyaláson, a párbeszéden túl nem nagyon rendelkezünk más eszközökkel e megoldások keresésére. És minden kétséget kizáróan ez az eszmecsere rendkívül tanulságos is volt. Az ott elhangzottak fényében lehetőségünk nyílik újraértékelni helyzetünket. Például, rájöhettünk, annak ellenére, hogy az ország politikai felső vezetésétől reménykeltő kijelentések is elhangzanak, a kérdést gyakorlati szinten kezelő középvezetői szinten a helyzet változatlan.
Az EBESZ kisebbségi főbiztosa irodájának, és az Európa Tanács kijevi irodája képviselői megnyilatkozásaikban jelezték, hogy bár részükről ismert a nemzeti kisebbségek jogai biztosítása terén kialakult helyzet, ennek radikálisabb kritikájára, ezen intézmények részéről nem számíthatunk.
Kézzelfogható eredménye lehet e fórumnak a megkezdett párbeszéd folytatása egy kerekasztal-konferencia formájában, ahol a kisebbségek képviselőinek lehetőséget biztosítanak álláspontjuk bővebb, részletesebb kifejtésére, mint arra a rendezvény végén Dmitro Ljubinec, a bizottság elnöke ígéretet tett. Valamint az is, hogy valóban bevonják a kisebbségek képviselőit a rájuk (is) vonatkozó jogszabályok előkészítő munkálataiba.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) az alábbi beadványt juttatta el a fórumhoz:
Mindenekelőtt szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy a nemzeti kisebbségek és az őshonos népek jogvédelmének kérdése három évvel ezelőtt, 2017. március 22-én szerepelt a bizottság ülésének napirendjén. Úgy véljük, hogy a megbeszélés és a jelenlegi tanácskozás záródokumentumának megfogalmazása során szükségszerű figyelembe venni azokat a javaslatokat, melyek akkor bekerültek az összegzésbe, főként azért, mert e dokumentum egyetlen pontja sem valósult meg. Ugyanakkor e fórum résztvevőinek figyelmeztetése, miszerint a nemzeti kisebbségek jogai biztosításának törvény általi védelme minden bizonnyal gyengülni fog, az utóbbi három évben minden „terven felül” megvalósult.
Kihangsúlyozzuk, hogy kizárólag a nemzeti kisebbségekről, és azok jogairól szólhatunk, hiszen az ukrán törvényhozás mind a mai napig adós az őshonos népek kifejezés jogi értelmezésével-meghatározásával. Az anyaországgal nem rendelkező kisebbségi közöségeknek e kategóriába való sorolását, amivel különböző publikációkban találkozhatunk, a Velencei Bizottság jogilag megalapozatlannak minősítette (lásd a Bizottság ¬960/2019 ¬CDL-AD-(2019) sz. dokumentumát). Ezért a továbbiakban csak a nemzeti kisebbségek meghatározást használjuk.
Úgy véljük, hogy Ukrajnában, az utóbbi három év alatt, pontosabban a „Majdan-utáni” hatéves periódusban Európában példanélküli brutalitással és mértékben fosztották meg jogaiktól a nemzeti kisebbségeket. E törvényhozói újítások negatív hatásai legélesebben a minket, a kárpátaljai magyar közösség tagjait érintették, hiszen az Oktatásról, az Ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról és az Általános középfokú oktatásról szóló törvények hatálybalépése megfosztott bennünket, többek között az alábbi jogoktól, és értelemszerűen lehetőségektől:
– az anyanyelvű oktatásban való részesülés a képzés minden szintjén és formájában
– a vezeték és keresztnév feltüntetése anyanyelvünk szabályai szerint azokban a dokumentumokban, melyekben latin írásmódot használnak.
– az ukrán mellett anyanyelvünk használata a helyi önkormányzatok ügyvitelében
– az anyanyelven történő – írásbeli és szóbeli – ügyintézés az államigazgatási szervekben
– az anyanyelv használata a választásokon és a népszavazásokon
– az államhatalmi szervek, az önkormányzatok, vállalatok, szervezetek megnevezésének feltüntetése a hivatalos iratokban és hirdetményeken az államnyelv mellett anyanyelven is
– a földrajzi nevek, megnevezések, az útjelző, az utcanévtáblák stb. felirata az államnyelv mellett anyanyelven is.
A fentebb felsoroltak mellett az említett törvények jelentősen korlátozták anyanyelvünk használatát a tudomány, a művelődés, a könyvkiadás, az írott és elektronikus tömegtájékoztatás területén.
Emlékeztetünk arra, hogy a felsorolt jogokkal, a fentebb említett törvények hatálybalépése előtt közösségünk nem csupán elméleti síkon rendelkezett, hanem azok a mindennapi életünk részei voltak, melyeket minden államformációban, melyek kötelékébe szülőföldünk az utóbbi 100 év folyamán tartozott, módunkban állt gyakorolni, így a független Ukrajnát is. Mi több, a megszokás inerciája folytán ezek zömével jelenleg is élünk, lényegében sértve ezzel a már hatályos törvényeket.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ukrán törvényalkotó e jogszabályokkal Ukrajna Alkotmányának több cikkét és több nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét is sérti. Ez nem csupán a mi szubjektív álláspontunk, mindezt az ENSZ és az Európa Tanács több, a kérdésben kompetens szerve, szervezete dokumentumában rögzítették. Ez áll a Velencei Bizottságnak nevezett törvényekkel kapcsolatosan megfogalmazott dokumentumaiban is.
Ezért, véleményünk szerint, a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos jogalkotásnak, illetve jogok megvalósulásával kapcsolatos politikának mindenekelőtt e jogok helyreállítására kell irányulnia. Úgy véljük, jogtechnikai szempontból, a problémát kizárólag pótlólagos új törvényekkel (például a nemzetiségi kisebbségekről szóló jogszabállyal) nem lehet megoldani, hiszen a fentebb említett jogsértő törvényi előírások módosításának megtétele nélkül az ukrán jogrendben belső ellentmondások alakulhatnak ki.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kinyilvánítja készségét a Verhovna Rada illetékes bizottságaival, illetve más állami szervekkel és szervezetekkel való együttműködésre a szükséges jogszabály előkészítő munkában.
Zubánics Láászló, az UMDSZ elnöke,
Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke
.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
