Ukrajnában 1945 óta májusban méltatják a rádiózás szakmai ünnepét. Ilyenkor nemcsak az éterben hallható műsorok szerkesztőit, riportereit köszöntik, hanem azokat az amatőröket is, akik az éter hullámhosszain keresik egymással a kapcsolatot. Kárpátalján van-e ok az ünneplésre? – kérdezte a KISZó Debreceni Mihályt, az MTVA kiemelt szerkesztőjét.
– Méltatják-e a magyar szerkesztőség munkatársai a szakmai ünnepet?
– Egy szóval: nem. Bővebben Iváncsik Attila az egyetlen rádiósunk, de hát mit ünnepeljen, amikor Kárpátalján gyakorlatilag nincs állami magyar rádiózás.
– Nem volt ez mindig így.
– Nem bizony. Rendszeresen jelentkeztünk az éterben. Egykor népszerű volt a vasárnapi szívküldi, de az bedöglött, mert a főnökeink pénzt kértek érte. Lassan elmaradtak a kérések. Egy nap ott álltunk műsor nélkül, mert egyetlen levél sem érkezett. Akkor találtam ki az Ungi bugi zenesokkot.
– Ennek mi lett a sorsa?
– Felsőbb utasításra megszüntették. Ismertem Drucker Tibor könyvterjesztőt, neki volt egy lerakata Budapesten a Lehel tér mellett. Ellátta a szerkesztőséget rengeteg kazettával és könyvvel. Később Szigeti Ferenc, az egykori Karthágó együttes frontembere adott kazettákat, koncertjegyeket a helyes megfejtőknek, akik DjBobó és más művészek koncertjeire tudtak így eljutni. Eleinte nem volt neve, csak kívánságműsornak hívtuk. Már nem tudom, ki keresztelte el Ungi buginak. Tény, hogy péntekenként négy órán át kedvelt slágereket sugároztunk. A népszerűséget jelezte, hogy a vételkörzetben lévő határon túli régiókból, Szlovákiából, Észak-Erdélyből, Magyarországról is érkeztek levelek. A visszajelzésekből ítélve a nem magyarok is minket hallgattak. Én nagyon élveztem akkor a munkát, és a többi kolléga is sorra beszállt a műsorba. Nyolc éven át futott a szekér. Odafent valamiért nem tetszett, hogy ennyire szeretik a magyar adást. Úgy tizennyolc éve elkezdték leépíteni. Előbb egy, majd még egy órát elvettek a műsoridőből. Ez volt a vég.
– Ma nincs magyar nyelvű rádióadás Kárpátalján?
– Megyei szintű nincs. Vannak regionális stúdiók, mint például a Pulzus, de azt csak Beregszászban és környékén lehet fogni.
– A hőskor után van-e jövő?
– Nem tudom. Feltehetnénk viszont az olvasóknak azt a kérdést, ki és mikor hallgatta utoljára az ungvári rádió magyar adását, és melyik hullámhosszon? Kíváncsi lennék, akad-e akár egy ember is…
Balogh Csaba
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
