A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Legutóbb a gyesen lévő titkárnőnk, Szalai Anett osztotta meg gondolatait, most Mészáros Györgyi mondja el mit is jelent számára a KISZó.
– Örültem, amikor felkértek a visszaemlékezésre, mert számos kedves emlék jutott eszembe a lappal kapcsolatban. Pici gyerekkorom óta nagyon jóban voltam a Kárpáti Igaz Szóval, mivel sokféle újságot járattak a szüleim. A lapban volt egy Neon elnevezésű rovat, amiben számos érdekes olvasnivalót találtam. Aztán jött a Lendület irodalmi melléklet, melynek a versei megfogtak. Azonkívül a keresztrejtvények voltak a kedvenceim, alig vártam, hogy megfejthessem őket.
Az első találkozásom a Duhnovics utcában volt a lap munkatársaival, amikor is író-olvasó összejövetelre vittem a diákjaimat. Annyi szakállas embert én még életemben nem láttam, mint ott. József Attila Kései siratója volt akkoriban a kedvenc versem, megkértek, hogy mondjam el és emlékszem, nagy izgalmamban belesültem.
A kilencvenes évek elején, amikor már tanítani kezdtem, egyszer beküldtem három tanítványom verseit a szerkesztőségbe. Például köztük ötödikes, nagyon tehetséges, félig azerbajdzsán, félig magyar kisfiúét. A lap leközölte mind, kedves kis kritikát mellékelve hozzá, amelyben egyiküket bátorították a további írásra. Hogy az mekkora öröm volt számunkra!
Jómagam egyébként még egyetemista koromban kezdtem írogatni, beküldtem és meg is jelentek a lapban. Az első szösszenetem egy büfés néniről szólt, aki az autóbuszállomáson árult és nagyon trehányul szolgálta ki a vásárlókat. Mit ne mondjak, légpárnákon jártam, amikor viszontláttam írásomat a lap hasábjain. Ez egy szerelem, ami a laphoz fűz engem gyerekkorom óta. Vele együtt nőttem, fejlődtem, amikor változott, én is vele változtam.
Talán 1988 vagy 1989-ben elsőként Kárpátalján a Fülessel közösen keresztrejtvényfejtő versenyt szervezett az Igaz Szó. A Gagarin utcai szerkesztőségben került már megrendezésre, emlékszem, nagyon sokan, legalább százan voltunk. Eljött többek között Tiszai László is, a Füles főszerkesztője, Szalai Borbála költőnő. Nagy élmény volt számomra az egész rendezvény. Én lazán, komótosan fejtegettem az elém tett feladatokat, három vagy négy teremben zajlott a verseny. Egyszer csak látom, hárman már leadták előttem. Még egyszer átnéztem és leadtam én is. Gondoltam, úgysem leszek első, legalább legyen helyes. Részt vettem a csoportversenyben is, és mit ad Isten, harmadikok lettünk. De ami ennél is jobb volt, én kaptam meg a legjobb női megfejtő címet. Mert mások hiába adták le hamarább, hibás volt a megfejtésük. Remélni sem mertem, ezért nagyon jólesett a győzelem.
Szóval számos élményem fűződik az újsághoz. Úgy érzem, a mai napig hiteles tudott maradni. Nem beszélve az újságírói etikáról, pláne, ha összehasonlítom a bulvár újságírással… A Kárpáti Igaz Szó mindig a csúcson volt, és biztos vagyok benne, hogy ott is marad.
