Nem a múlton kell rágódni │KISZó-interjú

Beszélgetés Opalenik Andrással gazdaságról, közéletről…

Opalenik András egy olyan vállalkozást vezet, mely elsősorban az ukrán-magyar kapcsolatokra épít. Erről kevesen tudnak, mint mondja a Dubky üdülőkomplexum tulajdonosa. A szálloda- és vendéglátóipar működését hátrányosan befolyásoló karanténon túl, többek között ezért is érintette érzékenyen a vállalkozást a világjárvány kapcsán elrendelt határzár. A vállalkozó a szféra problémáiról, a közelgő önkormányzati választások nyújtotta lehetőségekről fejtette ki véleményét.

– Több éve szerződésben állunk a budapesti Rákóczi Szövetséggel, ennek folytán évente több száz anyaországi kirándulót fogadunk, mivel csupán a mi komplexumunk tudja biztosítani a megyeszékhelyen és közvetlen közelében a magyarajkú személyzetet. A tavalyi év folyamán 19 Magyarországról, Szlovákiából, Romániából turistacsoportot fogadtunk, ez közel 700 embert jelent. Olyan iskolások, egyházi közösségek, nyugdíjasklubok tagjai jöttek, akik Kárpátaljával szerettek volna megismerkedni. Volt egy nagyon megható találkozásunk is, a társadalom hátrányos helyzetű tagjait segítő Nem adom fel Alapítvány tagjait fogadtuk, akiknek tenniakarásából, lelki erejéből sokat merítettünk. Más jótékonysági, karitatív rendezvényhez is rendre hozzájárulunk, olyankor önköltségi árat számolunk fel csupán, ami nyilván nem üzlet, viszont fontos tartom, hogy amivel tudjuk, segítsük a rászorulókat.

– A világjárvány miatt elrendelt karantén hatalmas érvágást jelentett a szálloda- és vendéglátóiparnak. Több vállalkozás már csődbe ment, mások a csőd szélére kerültek. Önnek mekkora visszaesést okoztak a korlátozások?

– A visszaesés szót elfelejtettük, már mínuszban van mindenki. Azon túl, hogy tavasz óta nem fogadhattuk a tervezett csoportokat, gyakorlatilag megszűnt a városnézés, a túrakíséret például a Vereckei hágóra, nincs bevétele az utasszállítással foglalkozó cégeknek, a vendéglőknek, amelyek a csoportok étkeztetésével foglalkoztak, egyszóval a teljes ágazat hoppon maradt.

Ami bosszantó, hogy kisebb szusszanás után már itt van az újabb járványhullám, tehát teljesen kilátástalan az ágazatban dolgozók helyzete, jövője.

Jómagam szeptember végére halasztottam a korábbi foglalásokat, ám már biztos, hogy nem lesz belőlük semmi. Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma jelezte, minden megpályázott forintot csakis Magyarországon költhetnek el a pályázók. Tehát idén rendeletileg tiltották meg a külföldi kirándulásokat.

– Hogyan lehetséges mégis, hogy aki július végén a környék szállodáiban szeretett volna helyet foglalni augusztusra, sehol nem talált szabad helyet?

– Ennek az egyik magyarázata, hogy a ránk vonatkozó előírás szerint a járvány idején csupán 30 százalékos telítettséggel működhetünk. Így a törvénytisztelő vendéglátósok kénytelenek elutasítani az ezen felüli szállóvendégeket. A másik, hogy a tavasszal elnapolt foglalásokat későbbre tolták, így művileg teltházat produkáltak. Például amikor ismét megengedték a sportrendezvényeket, edzőtáborokat, a sportolók megrohamozták Kárpátalja azon szállóit, amelyekben adottak a számukra nélkülözhetetlen körülmények.

Így augusztusban esetleg „teltházzal” működtek, ám ez nem pótolhatja azt a kiesést, amit áprilistól júliusig elszenvedtek, amikor teljes vákuum keletkezett. Az összkép sajnos nagyon rossz.

– Több éve a vállalkozói szférában tevékenykedik. Miért döntött úgy, hogy beszáll a politikába. Mely területeken képzeli el tevékenységét, amennyiben képviselői mandátumot szerez?

– Nyilvánvaló, hogy számomra a turisztika fejlesztése a legfontosabb, hisz ismerem minden gondját, baját. Úgy értékelem, az Ungvári járás jó ideje nem tudja kamatoztatni már meglévő adottságait, holott valamikor a megye legnívósabb járásaként volt számon tartva. Itt voltak a legerősebb gazdaságok, gyárak. Egy-két kivételtől eltekintve, a települések, minél tovább, egyre inkább leépülnek, nem képviselnek egységet. Említhetném továbbá az erdőirtást, a földek célszerűtlen használását stb. Úgy vélem, az Ungvár központú, több mint kétszázezresre duzzadt nagy járás infrastruktúráját, melyhez a Perecsenyi és a Nagybereznai járás is betársul, konszolidált hozzáállással kellene fejleszteni.

A térségben számos üdülőhely, szálloda működik, melyek befektetések hiánya, a helytelen adópolitika és más tényezők hatására színvonalon aluli szolgáltatást nyújtanak. Kihasználatlan a régió, mint tranzitútvonal is.

Sajnos a beruházók döntő hányada viszonylag kis befektetéssel, a gyors hasznot helyezi előtérbe, azaz ingatlant épít és azonnal eladja. A járás és Ungvár hasonló cipőben jár, mivel a városi tanácsban is hiányzik az egységes gondolkodás az élet minden szférájában.

Évek óta nem született egy olyan tervezet, amely legalább öt évre szóló cselekvési, fejlesztési programot határozna meg.

A magyar képviselet egységének hiánya miatt a konszolidáció nemcsak üzleti szempontból nem történik meg, hanem egyéb téren sem. Úgy vélem, ha valaki képviselői mandátumot szerez, azt arra kell fordítania napi szinten, hogy összefogja a még itt maradt magyarságot. Nem a múlton kell rágódni, hanem az összmagyar érdekeket szem előtt tartva, előre kell tekinteni, és összefogással, közös koncepcióval tovább kell lépni. Szóval, van mit tenni!

Magyar Tímea