A válaszadók jelentős többsége szerint nem hozott lényeges előrelépést az ukrán–magyar kapcsolatokban Szijjártó Péter magyar és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter múlt heti kijevi találkozója – ez derült ki a Kárpáti Igaz Szó Facebook-oldalán az elmúlt hét elején indított reakciógombos szavazásból. Ruszlan Bortnik politológus eleve nem várt jelentős áttörést a magyar fél számára fontos oktatási és nyelvi kérdésekben.
Dunda György
Mint ismeretes, a múlt szerdán külügyminiszteri találkozó volt az ukrán fővárosban. Szijjártó Péter és Dmitro Kuleba az elmúlt hónapokban lényegesen megromlott kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. Legutóbbi KISZó-kérdésünk – amelyet a találkozó előtt egy nappal osztottunk meg közösségi oldalunkon – ehhez kapcsolódott. Arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink szerint várható-e javulás a magyar–ukrán kapcsolatokban. Ami a nem reprezentatív felmérés eredményét illeti, a reakciógombos szavazásra több mint 200-an reagáltak, és 34-en hozzá is szóltak. A válaszadók nagy többsége, pontosabban 97 százaléka pesszimista és nem várt sokat a külügyminiszteri találkozótól. Mindössze 3 százalék gondolja úgy, hogy a közeljövőben normális mederbe terelődik a két ország kapcsolata.
Még a külügyminiszteri találkozó előtt kérdeztünk két neves ukrajnai elemzőt arról, hogy ők mit várnak Dmitro Kuleba és Szijjártó Péter idei első találkozójától?
Ruszlan Bortnik politológus eleve nem várt jelentős áttörést a magyar fél számára fontos oktatási és nyelvi kérdésekben.
Mint fogalmazott, „ezek megoldásához politikai kompromisszumokra van szükség, ám Volodimir Zelenszkij elnök tart a jobboldali pártok és radikális szervezetek haragjától, akik viszont nem támogatnak semmilyen engedményt ezen a téren.”
Bortnik szerint ez a találkozó inkább az ukrán félnek volt fontosabb, hogy az informális térben demonstrálni tudja a kétoldalú viszony megoldására való készségét, azt, hogy a kijevi diplomácia mindent megtesz az euroatlanti integrációt akadályozó budapesti blokk feloldása érdekében.
A lapunk által megkérdezett másik kijevi elemző, Olena Djacsenko élesebben fogalmazott, amikor azt mondta: „A kárpátaljai magyar közösséget joggal foglalkoztató nyelvhasználati problémák egyáltalán nem léteznének, amennyiben Ukrajna oktatási és nyelvhasználati jogszabályai összhangban lennének az ország alkotmányával, mert jelenleg ez nincs így. A politológus erkölcstelennek nevezte azt az eljárást, amikor Kijev egy, az ország területén élő nemzeti közösség jogfosztásával teremt magának politikai aduászokat a szomszédjával való tárgyalások során.”
Djacsenko mesterségesen kreált problémának tartja a nyelvkérdést.
Szerinte ennek túlpolitizálása helyett az lenne a kijevi vezetés dolga, hogy szomszédjaival, esetünkben Magyarországgal, határokon átnyúló, kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális, turisztikai, közlekedési infrastrukturális kapcsolatokat fejlessze. Szerinte megfelelő szándék esetén akár egy kormányközi megállapodás keretében garantálhatnák a kárpátaljai magyarságnak a szabad anyanyelvhasználatát, emellett kidolgozva annak a pedagógiai módszertanát is, hogy a magyar iskolákban tanulók is elsajátítsák az ország az államnyelvét. Fontosnak nevezte, hogy a határ menti régiókban szoros és eredményes együttműködést tudjanak kialakítania a felek, mert egy ottani példa értékű kooperáció jótékony hatással lehetne a magasabb szintű, államközi kapcsolatokra is.
