Íjgyártó József már gyermekkorától nagy szeretetet érzett a természet iránt, és mindig vonzották a viski hegyek. Fiatalkorában egy viski asztalosmesternél sajátította el a szakmát, majd saját asztalosműhely létrehozásán törte a fejét. De mindehhez pénz kellett.
1974 tavaszán, a jobb kereseti lehetőség reményében, egy Viskről Kirovográdba induló munkásbrigádhoz csatlakozott. Még az év nyarán sikerült ott megszereznie az első vadászengedélyét. Ősszel, amikor hazajött, csak hitelesíteni kellett igazolványát Visken, és minden a legnagyobb rendben volt. Az akkori Szovjetunióban ezek a dolgok csupán részletkérdésnek számítottak.
Íjgyártó József világéletében megbízható, szavahihető, igyekvő, roppant pontos ember volt. Többek között ennek köszönheti a vadászatban elért sikereit is. Sosem vette félvállról a vadászatot, mindig részletesen informálódott arról, mikor mire vadászunk. Szeretett tisztában lenni a nálunk honos vadfajokkal. Ugyanígy volt a lőfegyverekkel is. A katonaságnál kitűnően elsajátította az éleslőfegyver-használatot. Ezt a tudományt még ma, 74 évesen sem felejtette el.
Megbízhatóságának és a vadászatban való jártasságának köszönhetően 1985 márciusában megválasztották a Viski Vadászegyesület elnökévé. Jómagam 1982 novemberétől alelnökként tevékenykedtem. Az ő megválasztása után továbbra is ezt a pozíciót töltöttem be. Évtizedeken át dolgoztunk együtt eredménnyel.
A későbbiekben sem mondtam le az alelnöki posztomról, amikor már más munkám volt. Ahol csak tudtam, segítettem József és a viski egyesület munkáját.
Ahogy teltek az évek, felnövekedett egy új vadászgeneráció, s az ész, a tisztelet és a vadászetika helyett a pénz kezdett dominálni. Ez pontosan az a világ volt, ahol bárki vehetett vadászengedélyt, lőfegyvert. Akinek ötezer dollárral több pénze volt, bármit kilőhetett…
Már a kétezres évek elején megkezdődött a huzavona a viski egyesületben. Ennek az egyik kiváltó oka az volt, hogy a járási vezetés teljesen meg akarta szüntetni a József által eredményesen vezetett – egyesületet. Nem fogom részletezni, hisz nagyon hosszú folyamat volt. Végül 2015-ben megszűnt létezni a Viski Vadászegyesület. Hat kisebb egyletre darabolták fel.
Józseffel megköszöntük egymásnak a sokéves fáradtságos munkát – mert az „illetékes” hatóságok azt is elfelejtették –, és azóta vadászgatunk, ki hol.
Barátom a sajáni egyesület tagja lett. A jó Istennek hála igen jól érzi magát. Dolgozgat a régi szakmájában. Hozzám hasonlóan ő is sajnálja, hogy egy ilyen híres egyesület, mint a viski, egyes emberek önös érdekei miatt szűnt meg.
Stók Lajos
