Politikai üzenet volt vagy valami más? – A Szternenko-ügy, és ami mögötte van
Ukrajnában újabb hangos botrány robbant ki, ami erőszakos utcai demonstrációba csapott át. A politikai elemzők a Szternenko-ügy hátterét, üzenetét fejtegetik. Addig sincs szó a romló gazdasági mutatókról, az egyébként is szűkös költségvetés repedezéséről, a szegénységről, a romló életszínvonalról, a hatalmas elvándorlásról, vagy éppen arról, hogy a környező országokhoz képest országunkban a legrosszabb az oltási statisztika, hogy az egészségügy teljesítőképességének a határán jár, és bármikor bekövetkezhet a teljes kapituláció a koronavírus-járvánnyal szemben.
Dunda György
Mi is történt a hétvégén Kijevben?
A szélsőséges nacionalista elveiről ismert, emberrablásért és kínzásért 7 évi börtönre ítélt Szerhij Szternenko civil aktivista, ATO-veterán szabadon bocsátásáért tüntettek Kijevben. A demonstrálók Volodimir Zelenszkij elnöki hivatala elé vonultak, ahol pirotechnikai eszközökkel dobálták meg az épületet védő rendőröket, megrongálták a hivatal bejáratát, ablakokat törtek be, petárdákat dobáltak, a falakra az államfőt és a belügyminisztert becsmérlő szavakat festettek. Követelték Arszen Avakov belügyminiszter és Irina Venediktova főügyész menesztését. Annak a férfinak az elengedését is kérték, akit Pavlo Seremet újságíró felrobbantásával gyanúsítanak.
A karhatalom nem szegült szembe velük, csak nézték a radikálisok pusztítását, csupán egyetlen tüntetőt vettek őrizetbe garázdaságért.
A történtekkel kapcsolatban az elnöki iroda közleményt adott ki, melyben kifejtették, a féktelen vandalizmus magukat a tüntetőket minősíti. Az előzetes felmérés szerint az épületben mintegy 2 millió hrivnyás kár keletkezett. Szternenko hívei annyira belelkesedtek, hogy már jelezték is, a fellebbviteli tárgyalás napján ismét utcára vonulnak, feltehetőleg törni-zúzni is fognak.
Ezek a csupasz tények.
Ám sokkal érdekesebb, ami a történések mögött húzódhat meg. Felmerül a kérdés: ki kinek és mit akart üzenni a hétvégi randalírozással? Mert az nehezen feltételezhető, hogy spontán megmozdulásról lehetett szó, ismerve az ukrajnai reáliákat. Vannak, akik szerint Volodimir Zelenszkij államfő politikai ellenlábasai állnak az akció mögött. Egyes elemzők elődjét, Petro Porosenkót vizionálják az üzenő szerepkörébe. Tudva azt, hogy az Európai Szolidaritás pártelnöke jó viszonyt ápol a mélynemzeti mozgalmakkal, a feltételezés nem is légből kapott. De az oroszbarát ellenzéknek is érdeke fűződhet az elnökre való ráijesztésnek, hiszen az elmúlt hetekben Zelenszkijék valósággal légüres teret teremtettek Viktor Medvedcsuk pártja körül.
Persze adódhat a kérdés, a Moszkva-barát oppozíció miként vehette rá a nacionalista csoportosulást az akcióra?
Csakhogy tudjuk, ebben az országban pénzért szinte minden megvehető, másfelől viszont akár provokátorok is lehettek a tömegben.
Akárhogy is történt, az üzenetet illik komolyan venni. Figyelmeztethetett a performansz arra is, hogy Zelenszkij és környezete rosszul teszi, amikor a nemzetbiztonsági és védelmi tanácsot (RNBO) használja fel a politikai riválisaival szembeni leszámolásra.
De miért viszik a klánok az utcára a politikát?
Például azért, mert Ukrajnában deficites a jogállamiság. A politika nem a törvény, a jog, az alkotmány szellemében működik, inkább az erőszak nyelvén. A rendvédelmi és ellenőrző hatóságokat, mint például a belügyminisztériumot, a titkosszolgálatokat, az igazságszolgáltatást, az adóhatóságot, a vámhivatalt vagy éppen a nemzetbiztonsági tanácsot nemritkán üzleti-politikai érdekek megjelenítésére, a konkurensekkel szembeni elszámoltatásra és megfélemlítésre használják. Az is egyértelmű, hogy a mindenkori szenvedő alanyok, azaz az ellenzék is keresi azokat a módszereket, amikkel fel tudja venni a kesztyűt.
Ezért van szüksége hozzá lojális sajtóra, vagy radikálisabb esetben bértüntetőkre, merthogy nehezen vitatható, hogy Ukrajnában külön bűnözői réteg szakosodott erre a nálunk igencsak felkapott műfajra.
A politikacsinálás ebben az országban nagyban eltér a nyugati mintáktól. Ahhoz, hogy jogállamiságról, demokratikus jogrendről beszéljünk, néhány alapvető dolognak gyökerestől változnia kellene, figyelmeztet Andrij Holovacsev. A politológus szerint nem oligarchikus klánokra, hanem nemzeti ideológia mentén szerveződő pártokra volna szükség, reális parlamentarizmus kellene, ahol a kormány a törvényhozásnak, nem pedig az elnöknek engedelmeskedik. A bíróságok munkájába nem szólhatna bele a végrehajtó hatalom, sem a politikai klánok, az állami bürokrácia a törvény betűire hallgatna, nem pedig a felső utasításokra. Messze, nagyon messze vagyunk ettől…
Addig viszont továbbra is mocskos eszközök uralják a politikát, ahol radikális utcai megmozdulásokkal bárki sakkban tartható, az elnök döntheti el, ki lehet az alkotmánybíróság feje, melyik a jó és rossz média.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
