Az olvasók, akik egyben fogyasztók is, az alacsony árat tartják igazságosnak. A valóság azonban az, hogy a kék láng lakossági ára inkább politikai mint gazdasági kérdés.
Csuha Ivett
Még a szakemberek is úgy vélik, a keresleten és a kínálaton kívül a gáztarifát nagyban befolyásolja a forgalmazók önös érdeke, a nemzetközi helyzet, az időjárás, de még a soron következő parlamenti, illetve elnökválasztás dátuma is.
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódít a piaci mechanizmus bevezetése, legalábbis ez következtethető ki az írott és elektronikus média híreiből.
A szolgáltatók eddig azzal hitegették a fogyasztót, hogy amennyiben több cég jelenik meg a piacon, ezzel arányosan csökken majd az ár is.
Idővel kiderült, ennek ellenkezője tapasztalható.
Napjainkban valóban több tucat vállalat kínálja szolgáltatásait, némely egész éves, mások szezonális, illetve havi lebontásban hirdetik áraikat. A gond az, hogy az ajánlat 1-2, maximum 5-10 kopijka eltérést mutat. Egy azonban közös bennük, lényegesen magasabbak a tavalyinál. A gázszolgáltatók azt szeretnék bemagyarázni, hogy az általuk kínált tarifa a legigazságosabb, a világpiaci árakat tekintve pedig a legalacsonyabb.
Most már csak azt kellene megtudni, miért kell világpiaci áron vásárolni az Ukrajnában termelt gázt?
Ez olyan, mintha a gazdasszony piaci áron adná családtagjainak a kiskertben megtermelt zöldséget.
Ezt még természetesen megfejelik azzal, hogy nemcsak a Hamburgban, Rotterdamban érvényes áron értékesítik az ukrán gázt, de még a városok közötti távolságra is felszámolják a szállítási költséget. Na, ez már disznóság, mondaná az öreg nagyapám…
Mindezt számba véve tiszta lelkiismerettel állítható, nincs itt szó sem igazságos, sem piaci árról. A zsiványokra ugyanis nem érvényesek a közgazdaságtan törvényei, mechanizmusai.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.