Mi történik az első nyelvünkkel, ha egy másik nyelvű környezetben élünk?
A Kárpáti Igaz Szó tudománynépszerűsítő rovatában most egy újabb kárpátaljai nyelvész tanulmányát közöljük. Dr. Bátyi Szilviáról nemrég olvashattak lapunk hasábjain. Hagyományosan előbb a Kulcslyuk rovatunkban mutatjuk be a kutatókat, majd azt követően bővebb betekintést nyerhetnek tudományos munkájukba. A nagydobronyi születésű Szilvia jelenleg a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának oktatójaként tevékenykedik. A korábbi kutatásában azt a kérdést járta körbe, hogyan tárolják a kárpátaljai kétnyelvűek a nyelveket az agyi szótárukban. Ennek kiderítésére alapos vizsgálatot végzett: 469 alanyt tesztelt ukrán és magyar szóasszociációs módszerrel. Reprezentatív mintát akart, úgyhogy egész Kárpátalját bejárta és még a hágón túlról is bevont gyerekeket. Kontrollcsoportja is volt, anyaországi magyar és kárpátaljai ukrán anyanyelvű adatközlők tesztelésével ellenőrizte az eredményt. A Visegrádi ösztöndíj keretében pedig Szlovákiában is sikerült megejtenie a felmérést. Jelenleg a nyelvkopás kérdésével foglalkozik, vagyis azt vizsgálja, mi történik az első nyelvünkkel, ha egy másik nyelvű környezetben élünk. Most ebből a munkájából olvashatnak egy részletet.
Bátyi Szilvia
Aki idegenben él, üres térben lépeget magasan a föld fölött,
és nincs alatta védőháló, amit az embernek a saját hazája nyújt,
ahol rokonai, kollégái, barátai vannak,
s ahol játszva megérteti magát a nyelven, amit gyermekkora óta ismer.
Milan Kundera (1984: 71)
Az embereket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy miért felejtjük el azokat a dolgokat, amelyeket valaha tudtunk. A kérdés több mint egy évszázada tudományos érdeklődésnek is örvend legfőképp a pszichológia tárgykörében. A nyelvészet érdeklődése a téma iránt viszont csak az elmúlt 30-40 évben ébredt fel, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy elfelejthetjük-e az anyanyelvünket vagy egy tanult idegen nyelvet bizonyos hatásokra, és melyek azok a tényezők, amelyek az ún. nyelvkopást előidézik. A nyelvkopás kérdése olyan kutatási terület, ami nemcsak a kutatókat, hanem magukat a beszélőket is érdekli, mivel a nyelv, különösképpen ha az első nyelvünkről van szó, meghatározó része az identitásunknak és a nyelv kopása vagy elvesztése identitásváltozáshoz, vagy rosszabb esetben identitásválsághoz is vezethet.
A nyelvkopás-kutatásoknak 3 fő iránya van: idegennyelv-kopás, elsőnyelv-kopás és származásinyelv-kopás.
Idegennyelv-kopás
Számos kutatás foglalkozott és foglalkozik az idegennyelvtanulás kérdésével és próbálja megtalálni a választ a kérdésre, hogy mi a sikeres nyelvtanulás kulcsa (pl. attitűd, motiváció, szorongás, személyiségjegyek, kor stb.). Sok ember számára azonban az intézményesült iskolai nyelvtanulás folyamata egyszer csak lezárul és a tudása az adott nyelvben (angol, német, francia, ukrán stb.) elkezd megkopni. Fontos tehát annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen tényezők befolyásolják az idegennyelv-kopást, amelynek tanulásába időt, energiát és sok esetben pénzt fektettünk. A kevés számú kutatás miatt egyelőre nem tudunk választ adni a kérdésre, de az eddigi vizsgálati eredmények alapján úgy tűnik, hogy
a megszerzett nyelvtudásszint hatással van a kopás mértékére: minél magasabb szinten sajátítottuk el a nyelvet, annál többet őrzünk meg belőle.
Az is feltételezhető, hogy a megszerzett nyelvtudásunk nem veszik el, csak a nyelv előhívásával vannak problémáink. Az egyik elmélet szerint, amelyet néhány empirikus kutatás is megerősített, a tanulási kontextus felidézése segíthet az előhívásban, azaz, ha például a gyümölcsök neveit egy dalocska segítségével tanultuk, akkor a dallam segíthet a szavak előhívásában. Az is kirajzolódni látszik az eredményekből, hogy sokkal drasztikusabbnak értékeljük a kopás mértékét, mint amilyen az valójában mérhető.
Amit viszont biztosan tudunk az az, hogy a nyelv újratanulása vagy újraaktiválása gyorsabb és könnyebb, mintha elölről kellene kezdenünk a nyelvtanulást.
Elsőnyelv-kopás
Az emigráció egy olyan mozzanat az ember életében, amikor egy új nyelvi és kulturális közegbe kerül. Egy másik nyelvű környezetben az anyanyelv vagy elsőnyelv használata bizonyos színterekre korlátozódik (pl. család, barátok, rokonok, közösségi média stb.), míg a befogadó ország nyelvének használata sok esetben gyakoribb lesz. Elkerülhetetlen, hogy a második nyelv (L2) hatásai az első nyelvben (L1) megjelenjenek. Az elsőnyelvkopás alatt azokat a hatásokat értjük, amelyeket az L2 az L1-re gyakorol, amikor: „a már meglévő nyelvi ismeretek kevésbé hozzáférhetők, vagy bizonyos mértékben módosulnak egy új nyelv elsajátításának eredményeként” (Köpke és Schmid, 2017: 638) (saját fordítás).
A meghatározás jól mutatja, hogy nem a tudás, azaz a kompetencia elvesztéséről van szó, hanem használatbeli problémákról, azaz inkább a performancia érintett.
A nyelvkopás nem hasonlítható össze a pszichológiai értelemben vett emlékek vagy emléknyomok felejtésével, mivel több kutatás is bizonyítja, hogy a 40-50 éve nem használt első nyelvben sem következik be drasztikus változás.
A nyelvkopás minden nyelvi szintet érint, beleértve a kiejtést, a szókincset, a nyelvtant. Számos befolyásoló tényezőt vizsgáltak az egyes kutatásokban, a leggyakrabban a nyelvhasználat gyakoriságát, az emigráció hosszát és az egyén korát a kivándorlás idején. Azt gondolnánk, hogy ha az egyén kevesebbet használja az L1-et és hosszabb időt tölt egy L2 környezetben, akkor nagyobb mértékű lesz a nyelvkopás, viszont az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a helyzet nem ilyen egyértelmű. Monika Schmid kutatásában német zsidókat vizsgált, akiket 1938-39-ben 11-15 éves korukban kimentettek Németországból és az Egyesült Királyságban fogadtak örökbe angol anyanyelvű családok. Ezeknek a gyerekeknek 50 évig semmilyen kapcsolatuk nem volt a német nyelvvel, mégis a vizsgálatban az derült ki, hogy jó kommunikációs szinten birtokolják a nyelvet és csak kicsivel teljesítettek rosszabbul, mint azok, akik német nyelvű szülők gyerekeként nőttek fel. Tehát a használat gyakorisága és az emigráció hossza nem játszott szerepet a nyelvkopásban.
Azok a kutatások azonban, amelyekben a vizsgált résztvevők a 10-12. életévük betöltése előtt kerültek egy új országba, teljesen más képet mutatnak. Koreából Franciaországba (Pallier et al, 2003) és Kínából Kanadába (Pierce et al, 2014) adoptált gyerekeket vizsgáltak már felnőtt korukban agyi képalkotó eljárásokkal, és azt találták, hogy az L1 szinte teljesen kitörlődött az agyból, az első nyelv tudása teljesen elveszett.
Azt láthatjuk tehát, hogy a nyelvkopás csak abban az esetben drasztikus, ha az egyén pubertás kora előtt kerül egy másik nyelvi környezetbe és megszakad az anyanyelvvel való kapcsolata. Pubertás kor után az L1 tudása megmarad.
Természetesen az L2 hatására néha az L1-ben szótalálási nehézségek, nyelvek közötti váltások vagy rossz grammatikai produkciók megtörténnek, de nagyságrendileg elhanyagolhatók.
Az új nyelvi és kulturális közegben az egyén identitása is változik és a sikeres integrációhoz szükség van egyfajta rugalmas adaptációra, azaz, hogy a két kultúra elemeit beépítsük az identitásunkba. A Hollandiában élő elsőgenerációs magyarokkal végzett kutatásomból kiderül, hogy a fentebb írtakkal összhangban a nyelvkopás alig észlelhető, viszont az identitás meghatározása összetett.
„Hát igen, azt érzem itt kint, hogy én nem leszek sosem itt otthon úgy, ahogy a hollandok itt vannak. Tehát én mindig egy kicsit kívülálló leszek, ez is része az identitásomnak, és azt hiszem, hogy vagy elfogadom, vagy nem. Ha nem, akkor ugye érdemes lenne valamit tenni ellene, de hát ez ilyen. Itt mindig más leszek. Otthon is más leszek, mert otthon meg nem vagyok az, aki otthon van. Tehát ez most már egy olyan helyzet, hogy az ember két otthon között van valahol félúton.”
„Én mindig magyarnak fogom érezni magamat, pont ebből kifolyólag mindig kívülállónak fogom magamat itt érezni. Ez sok mindenből összetevődik, de Magyarországon vannak a gyökereim, és soha nem fogom elengedni.”
Származásinyelv-kopás
Származási nyelvnek nevezzük azt a nyelvváltozatot, amit a diaszpórában a kivándorolt egyének gyerekei sajátítanak el. A diaszpórában elő elsőgenerációsok nyelve a fentebb leírt módon bizonyos fokig a nyelvkopás „áldozata” lesz. Ezt a változatot sajátítja el a második generáció, amit az élet néhány területén, leginkább a családi környezetben használ, így további nyelvkopás következik be. Az ezután következő generációknál ez a folyamat tovább folytatódik, viszont számos tényező lehet hatással a nyelvtudás mértékére: a szociálpolitikai helyzet, identitás, attitűd, a nyelv használata otthon és a kortársakkal, intézményesült oktatás megléte az adott nyelven stb.
Kiemelt kép forrása: www.artpeoplegallery.com/bruno-catalano-surrealist-sculpture/
Egy fiatal kárpátaljai kutató szerepe a nagy fizikai felfedezésben │KISZó-interjú
Egy kárpátaljai kutató szerepe az áttörő ökológiai kutatásban │KISZó-interjú
Kárpátaljai fiatal magyar kutatók a nagyvilágban ● Kárpáti Igaz Szó
