Önzetlen, tájékozott és lendületes. Célja, hogy segítsen másokon. Nem szereti ha lassan történnek a dolgok, a folyamatos fejlődés híve. Külföldi tapasztalatszerzés és két doktori értekezés megírása után most a kémia, biológia és fizika hármasának határán dolgozik a Számítógépes Molekulatervezés Kutatócsoport (SzMK) tagjaként a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetében. Kulcslyuk rovatunk vendége dr. Fiser Béla biofizikus, a Miskolci Egyetem kutatója
– Hogyan lett biofizikus?
– Gyerekkoromban egy kis ideig karmester akartam lenni. Aztán színésznek készültem, majd rájöttem, van affinitásom a matematikához is. Összességében jó gyerekkorom volt, s a szüleim mindent megtettek értem, de akadtak dolgok, amiket nem engedhettünk meg magunknak. Nem jártam például zeneiskolába, illetve színjátszó szakkörbe, így a tanulásra koncentráltam. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban döntöttem el, hogy kutató szeretnék lenni. Az a kép élt a fejemben, ahogy éjjel csak az én ablakom fénye világít a kutatóintézetben, mert megállás nélkül dolgozom, hogy másoknak később jobb legyen. Győrffy Pista bácsi személyében kivételes fizikatanárom volt, felkarolt, csak úgy, mint a többi tanár, akik megpróbálták a legjobbat kihozni belőlem. Érdekelt a biológia és a kémia is. Amikor már a továbbtanuláson gondolkodtam, megláttam egy magyarországi felvételi tájékoztatóban a biofizikus képzést. Rögtön tudtam: ez a nekem való. A Szegedi Tudományegyetemre jelentkeztünk a barátaimmal, nagyon emlékezetes éveket töltöttünk el együtt a Szegedi Márton Áron Szakkollégiumban.
– Valakinek még egyet is nehéz összehozni, ön viszont két disszertációt is írt. Ez hogyan alakult így?
– A biofizikus képzés harmadik vagy negyedik évében elkezdtem számítógépes kémiával foglalkozni. Akkor ismerkedtem meg néhány kollégámmal, illetve Viskolcz Béla professzor úrral, akik nagy hatással voltak rám. Miután befejeztem Szegeden a mesterképzést, kaptam tőle egy ajánlatot, hogy elkezdhetem nála a doktori tanulmányaimat a számítógépes kémia területén. Akkoriban buzgott bennem a vágy, hogy hazatérjek Kárpátaljára. Láttam azt, hogy a biofizikus kutatásokhoz komoly háttér és fejlett műszerek kellenek, így abban a szakmában nem tudok kiteljesedni otthon, ezért nagyszerű lehetőséget láttam a számítógépes kémiában, amihez csak számítógép, internet és józan ész kell. Elkezdtem a doktorit, de félúton megnősültem. A párommal azon gondolkodtunk, hol eresszünk gyökeret. Mindketten kutatóként dolgoztunk, ő geológus. Végül abban maradtunk, hogy pályázunk, és megpróbálunk külföldön tapasztalatot szerezni. Most is úgy gondolom, hogy a tapasztalatszerzés nagyon fontos egy fiatal kutató számára, hiszen ezzel kiszélesítheti a látókörét. Több hónap keresgélés után kaptam is egy ajánlatot Spanyolországból. Viszont ez a külföldi út rejtett egy kis csavart is magában. Nem fejezhettem be a Szegeden elkezdett doktorimat, hanem el kellett kezdenem egy teljesen újat Spanyolországban. Annak befejezése után lehetőségem volt az itthonit is megírni, hiszen ezt meg is ígértem a témavezetőmnek. Így 2016-ban ledoktoráltam Spanyolországban, pár hónapra rá, a következő év elején pedig Miskolcon, mivel a témavezetőm időközben átkerült Szegedről abba az intézménybe.
– Nagy nyomás lehetett.
– Inkább izgalomnak éreztem. Teljesen más ország, új emberek, más nyelv. Az ország baszkföldi régiójába kerültünk, San Sebastiánba. Ott nem is spanyolul beszéltek, hanem baszkul, nagyon büszkék voltak a származásukra, ezért nem volt könnyű a beilleszkedés, kihívást jelentett megtalálni velük a közös hangot. Időközben lehetőségem nyílt Angliába, illetve Olaszországba is ellátogatni. Szakmailag mindenképp megérte, de emberileg kicsit nehéz volt az az időszak.
– Milyen kutatásokat végez jelenleg?
– A szegeden elkezdett doktorimban egy antioxidáns tulajdonságokkal bíró molekulát, a glutationt vizsgáltam, ami minden élő sejtben megtalálható. A glutation működési mechanizmusát számítógépes modellek segítségével tártuk fel, amiből a működésére következtethettünk. Ez az antioxidáns kicsit úgy működik, mint egy pecabot. A molekula egyik részével kifogja, magához húzza, majd semlegesíti a szabadgyököket. A mechanizmust ebben a formában mi írtuk le először, s úgy gondolom, hogy az eredményeinknek köszönhetően hatékonyabban tervezhetünk és állíthatunk elő mesterséges antioxidánsokat.
– Érthetően tud beszélni a tudományról. Három percben adta elő kutatásának egyik szegmensét, ezzel a FameLab közönségdíjasa lett.
– A FameLab egy nemzetközi tudománykommunikációs verseny. Mindig is szerettem előadni, és azt hiszem, elég jó vagyok benne. A kollégám javaslatára abban az évben, amikor először megrendezték Magyarországon is ezt a versenyt, jelentkeztem. Rengeteget gyakoroltam, a feleségem tudná megmondani, hányszor hallotta ugyanazt az előadást. Végül sikerült bejutnom a döntőbe, ott pedig a sok szavazatnak köszönhetően, elnyertem a közönségdíjat 2018-ban. A következő évben is megpróbáltam, akkor már két tudományos verset készítettem, s azzal is sikerült eljutnom a döntőig.
– A tudománynépszerűsítés a szívügye. Közösségi oldalt is működtet.
– Indítottam egy Instagram-oldalt, ahol a molekulákról osztok meg rajzokat, háttéranyagokat. Haikukat is írok, a periódusos rendszer minden eleméről írtam már ilyen háromsoros verseket. Mindig is szerettem írni, rímeket faragni, s különösen élvezem ahogy az irodalom és a tudomány összeforr egy-egy versben. A legújabb ilyen jellegű tervem versfordítással kapcsolatos. Elkezdtem Roald Hoffmann Nobel-díjas kémikus verseit magyarra fordítani, ami rendkívül izgalmas vállalkozás.
– Szeretne visszaadni valamit a szülőföldjének is.
– 2017 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanítok biofizikát. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy felkértek erre. Mindig is szerettem volna valamit visszaadni a szülőföldemnek, s ezzel a munkával úgy érzem, hogy egy kicsit sikerül ez is. Élt bennem egy olyan álom is, hogy egyetem után hazatérek és alapítok a barátaimmal egy kutatóintézetet Kárpátalján. Egyelőre nem látom elérkezettnek rá az időt, bár rengeteg ilyen jellegű tevékenység folyik, és sokkal több eszköz áll rendelkezésre otthon, mint korábban.
– Néptáncolt.
– Volt olyan időszak, igen, most már sajnos ez nem része az életemnek. Fiatalabb koromban erre nem volt lehetőségem, amikor elkerültem az egyetemre, akkor kezdtünk el néptáncolni a szobatársaimmal. Később otthon is szerveztünk táncházakat. De ez egy idő után nem volt összeegyeztethető a doktori képzéssel, így nehéz szívvel, de felhagytam vele.
– Nemrég egy új szakmát sajátított el. Kihívást jelentett coach-csá válni?
– Vannak olyan személyiségjegyek, amelyeket nehéz levetkőzni és megváltoztatni. Nálam ilyen a türelem és az, hogy másokra jobban odafigyeljek. Szeretem azt gondolni, hogy meg tudom oldani mások problémáit. Sajnos akkor is beleütöm az orrom néha mások dolgába, ha nem kérnek rá, és ez olykor kellemetlenséghez vezet. Ebben is igyekszem változni. A Pünkösdi Teológiai Főiskolán végeztem el az idén a Keresztény szemléletű coaching és vezetés képzést. A járványhelyzet épp kapóra jött, a s képzésnek köszönhetően otthonról is fejleszthettem magam. A két féléves továbbképzésbe azzal a céllal vágtam bele, hogy jobb témavezető legyek, és segíteni tudjak az embereknek.
– Úgy tartja a mondás: kutyából nem lesz szalonna. Hisz abban, hogy az emberek változnak?
– Természetesen. Mindenki képes változni, csupán nem mindenki akar. Ha elhisszük azt, hogy képtelenek vagyunk változni, akkor elég sanyarú életünk lesz. Ha ezt hinném, akkor a bibliai tanításnak is ellent mondanék, miszerint ha újjászületünk, akkor levessük az óemberünket, és felöltözzük az újat, magát az Úr Jézus Krisztust. Bízom benne, hogy Istennek célja van azzal is, ha nehézségeket, akadályt gördít az ember életébe. Azt tanultam meg, hogy ne próbáljam mindenáron megérteni, miért van valamilyen gond az életemben, inkább csak próbáljam meg a maga teljességében megélni, olykor túlélni a helyzetet.
– Érzékeny?
– Megvannak az antennáim.
– Jó emberismerő?
– Nem feltétlenül tartom magam annak. Viszont akiket már ismerek, azok között jól felmérem, ki mire képes, és ennek fényében tudok rájuk feladatokat bízni.
– Makacs?
– Szeretek vitatkozni, és szeretem hallani a magam igazát. De az utóbbi egy évben azt is megtanultam, hogy nincs mindig igazam, bármennyire is szeretném. Inkább tájékozottnak tartom magam, mintsem okosnak. Igyekszem becsületesen élni. Szeretném azt hinni, hogy a saját értelmezésem szerint megfelelően követem Isten igéjét.
– Jellemző Önre a melankólia?
– Néha igen. Tudok örülni az egyszerű dolgoknak: a napsütésnek, egy finom pohár bornak. Elvégeztem egy sommelier tanfolyamot is. Általában én is könnyen felvidítok másokat, és szerintem jó szóvicceim vannak.
– Kezdeményező?
– Mindenképp. Nagyon sok ötletem van, felbuzdítom a társaságot. Jó szervező is vagyok, ez a kettő valahogy összefügg. Viszont segítséget már nehezebben kérek másoktól, inkább megoldom egyedül az adott feladatot.
– Mi az, amit nehezen visel el?
– Nem szeretem, ha üres ígéretekkel hitegetnek. A türelmem is véges. Nem bírom, ha lassan történnek a dolgok.
– Káros szenvedély?
– Sokat dolgozom.
– Hosszú távú célok?
– Szeretnék hatni, nyomot hagyni magam után. Az lenne a legjobb érzés, ha valamilyen formában segíteni tudnék az embereknek. Azt hiszem ez az életcélom.
