Délutánra jár az idő, a klinika folyosóján alig néhányan ülnek a vadonatúj padokon, az emberek többsége a környező falvakból a rossz közlekedési viszonyok miatt minden ügyét igyekszik a délelőtti órákra időzíteni.
Resetár Adriana, a Técsői Járási Poliklinika fiatal orvosa öt éve dolgozik belgyógyászként. Józanul, különösebb ábrándok nélkül beszél a mindennapjairól. Édesapja családorvos, édesanyja gyógyszerész, s ő is ebben a szakmában látta a jövőjét.
– Az egyetem után azonnal gyógyítani akartam, azt hittem, elég a tudásom, a tenniakarásom, a valóság azonban hamar megfosztott az illúzióimtól. Azóta megszoktam, hogy azzal dolgozzak, ami van, és a meglévő hiányos eszközökkel és lehetőségekkel próbálom elérni a lehető legtöbbet – mondja a doktornő.
Az egészségügyi reformból még semmit nem észlel, először ugyanúgy hozzá fordulnak a páciensek, mint eddig, s a vizsgálatok eredményétől függően kerülnek más szakorvoshoz.
Munkája van bőven, hiszen a Técsői járás nemcsak Kárpátalja, hanem Ukrajna egyik legnagyobb járása is, és bár a klinikán több belgyógyász is dolgozik, bőven vannak páciensek.
Ő tölti be a járási hematológus tisztségét is, és sajnos ezen a téren sincs hiány páciensekből, mintegy kétezer ilyen betegségben szenvedő személy szerepel a nyilvántartásban. Szomorú tény, hogy az eddig ritkának számító kórok gyakoribbá váltak, hat hemofiliás, hét Rendu–Osler szindrómás páciens van nyilvántartva. E betegségek kezelése nem olcsó, s bár vannak térítésmentes gyógyszerek, ha ezek valamely okból nem jók, a megfelelő gyógyszert bizony saját költségen kell beszerezni.
Sajnálatos módon „fiatalodnak” egyes betegségek. Növekvő tendenciát mutat az agyvérzés és infarktus száma a 45–60 éves korosztálynál, s gyakrabban bizonyulnak végzetesnek, mint az ennél idősebbeknél. A kiváltó ok sokféle: az egészségtelen életmód, az ökológia, de leginkább a stressz, a hajtás, hogy előteremtsék a megélhetéshez szükséges anyagiakat.
A rendszeres, évente legalább egyszeri kontrollvizsgálatok segítenének elejét venni sok bajnak, ezt azonban kevesen végzik el, s akkor fordulnak orvoshoz, amikor már elég nagy a baj.
Még mindig gyakori szokás azzal a gyógyszerrel kezelni a problémát, amit a szomszédnak, ismerősnek ír fel az orvos, mondván „nekem is ott fáj”, pedig egy lábfájásnak is számtalan kiváltó oka lehet. A másik, ami egyáltalán nem segíti az orvosok dolgát, az az öngyógyítás, amikor az interneten rákeresnek betegségekre, s orvosi konzultáció nélkül próbálják gyógyítani önmagukat, gyakran siralmas eredménnyel. Szomorú, de előfordulnak olyan esetek is, amikor a miért nem fordult hamarabb orvoshoz kérdésre a válasz az, hogy nem volt elég pénze a vizsgálatok elvégzéséhez.
A doktornő véleménye szerint ezen az áldatlan helyzeten sokat segítene a betegbiztosítás bevezetése.
Bökényi Magdolna
