Magam is meglepődtem azon, hogy az elmúlt két hétben, bár akadt elfoglaltságom bőséggel, valósággal a televízió elé kényszerített az első ízben megrendezett Multisport Európa Bajnokság. Glasgow-ban és Berlinben hét sportág kiválóságai küzdöttek az érmekért.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy el akarom írni a témát a sportrovat vezetője elől, mindenkit megnyugtatok, nem elemzem sem a nyíltvízi úszás (bár két magyar arany is született), sem a golf (ott az izlandiak taroltak) eseményeit.
Némileg háttérbe szorítva a nagyszerű teljesítményeket, a csodálatos sportemberi hozzáállást (mindegyikre volt példa bőséggel a két hét során), fura, egyre terjedő háttérjelenségre irányítom a figyelmet.
A tv-csatornák kommentátorai számos esetben kiemelték (a színes technikának hála, amúgy sem okozott különösebb nehézséget a különbség felfedezése), hogy sok ország „vendégmunkásokkal” erősített. Egyszerűbben fogalmazva – főként az atléták közt –, egyre több a honosított versenyző. Az egyik riporter a problémát boncolgatva azt is megemlítette, hogy a mindinkább terjedő gyakorlat már az Európai Atlétikai Szövetségnek (EA) sem tetszik, ezért megszigorította a honosított sportolók versenyzésére vonatkozó szabályokat.
Tiltásról, drasztikus korlátozásról persze szó sem lehet, hisz nem a lapos bukszájú EA-tagországok élnek a lehetőséggel, hanem a „pénz nem számít, pénz nem számít” elvet vallók. Pierre de Coubertin báró valószínűleg forog a sírjában, s nem érti, vajon miért jó az a törököknek, ha afrikai, a spanyoloknak, ha kubai, az örményeknek, ha ukrán, orosz „vendégmunkás” vitézkedik az ő színeikben. (Persze az olimpiai eszme újjáélesztőjét sok más is zavarba ejtené. Például az, hogy sportembereket, főként labdarúgókat adnak-vesznek, esetenként dollár-tízmilliókért.)
Tény, a nemzetközi gazdasági együttműködés, a munkaerőpiacot mobilizáló kereslet-kínálat, a társadalmi, kulturális sokszínűség meghatározója életünknek. Mindazt, amit globalizáció alatt értünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Elfogadjuk vagy sem, mindezzel együtt kell élnünk.
Azért nemzeti büszkeséget mégsem kellene importálni…
