Kárpátaljai kutatók – A hallgatói sportolás jellemzői és hatásai a Kárpát-medencében

Nemrég olvashattak lapunkban Dr. Kovács–Nagy Klára kutatóról, oktatóról, ökölvívó-bajnokról. A beregszászi származású nő a jelenleg a Debreceni Egyetem BTK, Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének munkatársa, ahol a hallgatók sportolási szokásait vizsgálja. Most kutatási eredményeinek rövid összefoglalójával találkozhatnak a Kárpáti Igaz Szó tudománynépszerűsítő rovatában.

Kutatásaimban arra keresem a választ, hogy milyen szocio-kulturális, szocializációs, intézményi és egyéni tényezők befolyásolják a hallgatók sportolási szokásait. A sport szerepének, jelentőségének vizsgálata során a sport és egészségmagatartás, szubjektív jóllét, illetve eredményesség között fennálló kapcsolatot kívánom felderíteni: hogyan járul hozzá a rendszeres mozgás a hallgatók jóllétéhez és akadémiai/nem akadémiai eredményességéhez mint társadalmi védőfaktor.

A disszertációmban rávilágítottam arra, hogy az élménykereső versenysportolók, a rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók és az alkalmi, társak kedvéért sportolók közé tartozást mindössze két közös tényező befolyásolja: a nem és az intézmény országa (Magyarország vagy Románia).

A versenysportolást a sportoló szülők, testvérek, legjobb barát és középiskolai tanár(ok), mint követendő példák valószínűsítik még.

A rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók közé nagyobb eséllyel kerül be egy vallásos, közösségorientált vagy sportos-elitista, civil kezdeményező miliővel, sportoló partnerrel és legjobb baráttal/barátokkal jellemezhető hallgató, míg az alkalmi sportoláshoz az egyetemi oktatók sporttevékenysége járul hozzá. A sportolási szokások és tanulmányi eredményesség összefügéseinek vizsgálatakor azt láthattuk, hogy a sportolás rendszeres formája hozzájárul a hallgatók tanulmányi eredményességéhez. A versenysportolók vesznek részt a leginkább extrakurrikuláris tevékenységekben, ami jól mutatja kiváló szervezőképességüket, hiszen a sportolás és a tanulás mellett még van energiájuk és idejük más, tanulmányokhoz kapcsolódó tevékenységekre is. A versenysportolók tekinthetők összességben is a legeredményesebbeknek, hiszen ők érték el a komplex eredményességi mutatóban a legmagasabb pontszámot, akárcsak az egyik legfontosabb mutató, a továbbtanulási hajlandóság is a leginkább rájuk jellemző.

További kutatásaimban feltártam, milyen szerepe és jelentősége van a sportnak magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi és partiumi felsőoktatási intézményekben.

Megvizsgáltam, milyen különbségek vannak a sportolási szokásokban és az ezeket meghatározó tényezőkben a Kárpát-medencei hallgatók életében. Fontos elemzési szempont volt az intézményi hatások vizsgálata: hogyan befolyásolják a különböző intézményi körülmények és légkör a hallgatók sportolási szokásait. A kutatás során kvalitatív (fókuszcsoportos és egyéni interjúkkal), illetve kvantitatív módon (két adatbázist, az IESA 2015 (N=2017)* és PERSIST 2019 (N=2005)** adatbázisokat elemezve) feltártam, hogy milyen szocio-kulturális, -ökonómiai, intézményi és egyéni tényezők befolyásolják a hallgatók sportolási szokásait országonként. (A két kutatás alanyai között szerepeltek többek között a Munkácsi Állami Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem hallgatói is.)

2015-ös vizsgálatunk eredménye azt mutatta, hogy a magyarországi, partiumi és erdélyi, vajdasági, illetve felvidéki hallgatók között egyaránt alacsony a rendszeresen sportoló hallgatók aránya, a vizsgált régióban mindenütt átlagosan alig heti rendszerességgel végeznek testedzést a diákok (1. táblázat) . Ez pedig komoly problémát vetít előre, amelynek megoldásában fontos szerep jut a felsőoktatási intézményeknek. Tovább erősíti az egyetemek/főiskolák felelősségvállalását az a tény, hogy eredményeim szerint az intézmények által nyújtott sportolási lehetőségek, programok, képzések képesek nivellálni a kulturális és településtípus szerinti hátrányból fakadó egyenlőtlenségeket, de ehhez szükséges az is, hogy a hallgatók elégedettek legyenek ezekkel a lehetőségekkel. Ha a sportolást meghatározó társadalmi és individuális tényezőket egy modellben vizsgáljuk, hogy erőteljes nemek közötti és anyagi helyzetben mutatkozó egyenlőtlenségeket tapasztalhatunk Magyarországon, Romániában (itt a leginkább) és Ukrajnában is. A sportolás férfidominanciája és anyagi lehetőségekhez való erőteljes kapcsolódása ezekben a térségekben érvényesül a leginkább, azonban ha beemeljük a magyarázó modellbe a szubjektív választáson alapuló attitűdökhöz, életmódhoz kapcsolódó elemeket, akkor a nem hatása eltűnik, a szubjektív anyagi, társadalmi helyzet pedig csak a kárpátaljai mintában érvényesül. Ugyanakkor a legnagyobb befolyásoló erővel a sportolás egészségmegőrzéséhez, s a magyar minta esetében a győzelem, versenyzés fontosságához kapcsolódó attitűd bír: minél fontosabbak ezek az egyének számára, annál inkább motiváltabbak a rendszeres testedzés végzésére.

2019-es eredményeim szerint minden magyarázó változó bevonása mellett egyértelműen igazolódott valamennyi térségben a testedzés belső motivációjának legerősebb hatása, ennek erősítése a legfőbb feladat minden régió felsőoktatási intézményében, Magyarországon pedig az amotiváció, illetve a külső környezeti tényezőknek való megfelelésért, szociális megerősítésért végzett sportolás ösztönzőinek átalakítása belső motivációvá. A magyarországi és a szerbiai hallgatók esetében nagyon fontos ösztönző hatása van, ha van sportoló barátjuk, ezt a sportprogramok szervezésénél is érdemes lenne figyelembe venni. Az erdélyi és partiumi hallgatók körében az anyagi helyzet kétféleképpen mért formája (objektív és relatív) is befolyásolja a sportolás gyakoriságát, illetve pozitív hatása van, ha a hallgatót művelődő-kultúrafogyasztó habitus jellemzi, tehát minél gyakrabban látogat kulturális intézményeket, programokat.

Az intézményi hatás modelljei közül a fizikai környezeti és az emberi erőforrásra koncentráló modellek érvényessége igazolódott: a sportinfrastruktúra használatának, illetve ehhez kapcsolódóan a megfelelő infrastrukturális környezetnek kiemelt jelentősége van a rendszeres sportolásban (különösen Magyarországon, Kárpátalján és a Vajdaságban), sőt mindkettőnek a tanulmányi eredményességben is, akárcsak a sportoló hallgatótársaknak: minél több sportoló hallgatót ismer egy diák, annál valószínűbb, hogy ő is rendszeresen fog sportolni. Ugyanakkor az oktatók szerepe nem ilyen egyértelmű: ha egy hallgató ismer több olyan oktatót, akikkel sportról, egészséges életmódról tud beszélgetni, az csökkenti a rendszeres sportolás esélyét.
Az intézményi hatást a vizsgált térségek néhány felsőoktatási intézményének sportéletére interjúk és hallgatói fókuszcsoportok segítségével is feltártuk doktoranduszhallgatóim közreműködésével. A kutatás keretében strukturált interjúkat készítettünk magyarországi és négy határon túli térség 14 felsőoktatási intézményében a 2017/2018–as tanévben.*** A vizsgált intézményeket négy típusba soroltuk a sporthoz való viszonyuk, a sport és testnevelési intézményben betöltött szerepe alapján: 1. versenyorientált, 2. a sport révén közösségteremtő, 3. testnevelés-fókuszú és 4. testkultúra-minimalizáló intézmények. Az interjúk tapasztalatait egyrészt önálló tanulmányokban dolgoztuk fel, másrészt összevetettük az IESA 2015 kutatás adatbázisán végzett intézményi összehasonlító elemzésekkel, harmadrészt pedig a PERSIST 2019 kutatás ide vonatkozó eredményeivel (lásd előző bekezdés). Az interjús kutatás legfontosabb eredménye, hogy nagyon fontos a megfelelő sportinfrastruktúra a hatékony sportélet működtetéséhez és a sporttal kapcsolatos célok eléréséhez (a hallgatók sportra motiválásához), mint azt a kvantitatív elemzések is kimutatták. A versenysport-orientált intézmények ezen a területen is élen járnak, hiszen a sportolók, csapatok felkészüléséhez elengedhetetlen a megfelelő fizikai környezet, de azt is láthatjuk, hogy a jól felszerelt termek, pályák nem elegendőek, ha több hallgatót szeretnének megnyerni a rendszeres sportolás számára. Egyrészt fontos az intézményvezetés elköteleződése: a sportnak meg kell jelennie az intézmény mindennapi életében, céljaiban. Az esetleges infrastrukturális hiányosságokat egy-egy elkötelezett oktató pedagógiai munkája is képes valamelyest kompenzálni. A testnevelő lelkesedése, elhivatottsága kulcsmomentum lehet, hiszen személyes példával és ráhatással tudja kialakítani a mozgás és sportolás iránti pozitív attitűdöt a diákokban, képes motiválni, élményeket nyújtani, ismereteket közvetíteni, azaz tanítani és nevelni az egészségtudatos életmódra. Különösen fontos szerepük van a közösségformáló intézményekben, ahol a sportélet motorjaként funkcionálnak.

A sportolás szerepének és jelentőségének feltárásához megvizsgáltam, hogy milyen hatása van a sportolási szokásoknak, ezek intézményi, közösségi formáinak a hallgatók egészség-magatartására és tanulmányi eredményességére. 2019-es eredményeim a sportolás különböző formáinak pozitív hatását igazolták a tanulmányi eredményességre a felsőoktatásban.

A rendszeresen sportolók, illetve ha egy hallgató él az intézménye nyújtotta sportolási lehetőségekkel, akkor hajlandóbb több tudományos, szakmai kutatói munkát végezni, nyelvvizsgázni, inkább részt vesz ilyen tevékenységeket végző egyetemi csoportok tevékenységében, ami együtt jár tudományos eredményekkel, s az ezeket jutalmazó ösztöndíjakkal.

Mindez azt mutatja, hogy ezek a hallgatók céltudatosak, hiszen ezek a tevékenységek megalapozzák a további tudományos (doktori) pályát, kitartóan, sokszor erőn felül teljesítenek, keményen dolgoznak céljaik megvalósításáért, s nem félnek az ezzel járó több tanulmányi munkától.

Eredményeim felhívják a figyelmet a felsőoktatási intézmények felelősségére a hallgatók életének több szegmensére a sportolási lehetőségek viszonylatában: jelentősen hozzájárulnak a rendszeres sportolás iránti igény kialakításához és hosszú távú, élethosszig tartó fenntartásához, ezáltal egy egészségtudatosabb, boldogabb, egészségben tovább élő értelmiségi generáció kialakulásához, másrészt egy tanulmányaikban is jól, sőt kiemelkedően teljesítő hallgatói bázis kiépítéséhez. A sportinfrastruktúra fejlesztése, illetve a közösségépítő sportprogramok, csoportok kialakítása és támogatása ily módon nemcsak hozzájárul a felsőoktatás harmadik missziójának megvalósulásához és társadalmi felelősségvállalásának kiterjedéséhez, hanem az intézmények versenyképességét is növeli.

Dr. habil. Kovács-Nagy Klára