Vasárnap a negyedik, a szeretetet jelképező gyertya is meggyúlt Beregszász közös adventi koszorúján. Az ünnepséget ezúttal a református egyház beregszászi közössége szervezte.
Hegedűs Csilla
Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnöke elmondta, az adventi koszorún lévő gyertyák lángjai üzennek: a hitet, a reményt, a boldogságot és a szeretetet szimbolizálják.
– A Jó Istennek csodálatos ajándéka a szeretet, hiszen ha nem tudnánk szeretni, és nem lennénk szeretve, az élet is szomorúbb lenne. Ebben az időszakban az is csodálatos, hogy a világ legtávolabbi országában élő ember is hazalátogat a családjához. Legyünk képesek mi is szeretni, elcsendesedni, tudjuk hátrahagyni a problémáinkat, és örülni egymásnak hittel, szép reményekkel, sok-sok boldogsággal, Isten és ember iránti szeretettel – fogalmazott a KMKSZ ISZ elnöke.
Tominec Mihály, a Beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat parancsnoka elhozta a betlehemi lángot. Ezzel a lánggal gyújtották meg a gyülekezet gyermekei a koszorú negyedik gyertyáját.
– Most már egészen közel kerültünk Jézus születéséhez. Az ő születése tulajdonképpen egy életfonál, amelybe az ember belekapaszkodhat, és visszafelé haladva eljuthat oda, ahol még az igazi, örök boldogságot meg tudta élni, és meg tudta tapasztalni. Imádkozzunk azért, hogy ez a fonál elvezessen bennünket életünk kiinduló pontjához, az Istenhez – hangsúlyozta köszöntőjében Marosi István görögkatolikus áldozó pap.
Molnár János római katolikus esperes-plébános kifejtette, a negyedik gyertya a szeretetet jelképezi, a szeretetre emlékeztet bennünket.
– Amikor a szeretetről beszélünk és elmélkedünk, nem szabad elfelednünk, hogy a szeretet nem valami, a szeretet valaki, hiszen Szent János azt mondja, hogy az Isten a szeretet. És aki kitart a szeretetben, az az Istenben van, és az Isten van őbenne – fogalmazott az esperes-plébános.
Taracközi Ferenc, a beregszászi református egyházközség vezető lelkipásztora igei gondolataiban kiemelte, a mi várakozásunk és készülődésünk mellett fontos arról a várakozásról is beszélni, amelyet a szentírásban úgy ismerhetünk fel, hogy az Isten adventje. Isten várja az embert.
– Ma este minket szólít meg, és nekünk mondja azt, hogy Ő mindannyiunkat vár. A hozzá való jövetel az igazi várakozás, az igazi készenlét.
Az igazi advent tehát az, amikor felismerjük, hogy az Isten vár ránk, mi pedig készülünk a vele való találkozásra. Ha összetalálkozik a két advent, akkor történik meg az igazi csoda – magyarázta a lelkész.
Az ünnepségen a gyülekezet kamarakórusa és gyermekkórusa adott elő alkalomhoz illő énekeket. Végül mindenki együtt énekelte el a Mindig velem, Uram című éneket, a református egyház hitvalló énekét.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
