Az ukrajnai hivatali bürokrácia elképesztő megnyilvánulásaival már mindenki találkozott. Jómagam is többször voltam szenvedő alanya a tunya, értelmetlen ügyintézésnek, a klienshez való közömbös hozzáállásnak, így akár meg is szokhattam volna. Mégsem sikerül. Az aktatologatók még mindig meg tudnak lepni…
Falun élő édesanyám címére érkezik – immár hónapok óta – a második szomszédja gázszámlája. Mivel a ház tulajdonosa elhunyt, és a fia, az örökös, életvitelszerűen Kijevben tartózkodik, nincs kinél reklamálnunk, nem is ismerjük. Amikor a minap megjött a soros számla, szöget üt a fejemben, mi van, ha az illető „véletlenül” édesanyám címére van bejelentve, hisz a mai kriminogén világban bármi előfordulhat. Jobb utánanézni. Hívom is az illetékes elöljárói hivatalt, ahol megnyugtatnak, minden rendben van. Az illető a saját házában van bejelentve. De ne izguljak, volt már rá példa korábban is, hogy a villany- vagy a gázszámlát nem a helyes címre, hanem a szomszédoknak címezte a szolgáltató.
Kérek egy igazolást az elöljárói hivataltól, melyben fehéren-feketén leírják, hogy ki hányas számú házban van bejelentve és ezzel felkeresem a gázszolgáltatót. Már az ügyfélszolgálatnál megrökönyödök, a hivatalnok ugyanis nem kíváncsi jövetelem céljára. Se szó, se beszéd kikapja a kezemből a számlákat és a számítógép monitorjára meredve agresszíven kérdezi, hol lakom. Amikor megpróbálom elmagyarázni neki jövetelem célját, folyton közbevág, végül közli, hogy nem tud segíteni, neki nincs joga kijavítani a rossz címet. A kérdésre, akkor ez kinek a dolga, megvonja a vállát, és azt mondja, nem tudja.
Megyek a feletteséhez, hátha ott több szerencsével járok. Az osztályvezető hölgy kedvesen fogad, meghallgatja, miért is tértem be hozzájuk és vártam ki a félórás sort. De, legnagyobb megdöbbenésemre közli, hiába van igazolásom az illetékes hivataltól, az nem elég. Hozzak onnan vagy a ház tulajdonosától egy kérvényt, a cím javítása érdekében. Hüledezésem hiábavaló. Magyarázom, ha a tulaj fontosnak tartaná, hogy fizesse a számláit, már kérte volna a cím korrigálását, nemde? Az elöljáróságnak meg mi köze van hozzá, ki, hová kap és kap-e egyáltalán számlát? Az ő dolga igazolni, ki hová van bejelentve, nemde? Ami meg is történt. És egyébként is, nem a szolgáltató érdeke, hogy befizetésre kerüljön a számla? Így majd az elmaradásokért kiküldött felszólításokat is nekünk címezik?! Miért az én időmet, türelmemet rabolják? Amikor csupán egyetlen kattintással ki lehet javítani a házszámot a számítógépben? De a hölgy hajthatatlan: hozzak kérvényt. Máskülönben nem javítja ki a nyilvánvalóan az ő hibájukból elírt címet. Egyszóval, ismét keresnem kell az elöljárói hivatalt, ismét ki kell állnom a sort a bürokrácia fellegvárában, ha azt szeretném, hogy ne édesanyám címére érkezzenek továbbra is az idegen számlák!!!
Egy másik jó példája a haszontalan és költséges aktagyártásnak az ungvári ügyfélszolgálati iroda. Ötödik alkalommal kérem ugyanazt az igazolást náluk, ám minden egyes alkalommal újra és újra befénymásolják a személyimet, személyi azonosítómat stb.
Kérdezem én, mi értelme van a fennen hirdetett digitalizációnak, a Gyija alkalmazásnak? 2019-ben, digitális átalakulásért felelős külön minisztériumot hoztak létre az ügyintézés korszerűsítése érdekében, azt ígérve, véget ér az időrabló aktatologatás korszaka. Ehhez képest a tapasztalatok azt mutatják, az adófizetők pénzéből működő adminisztratív szolgáltatások nyújtására létrehozott szervek nem kiszolgálnak bennünket, klienseket, sokkal inkább a kiszolgáltatott áldozatok szerepét osztják ránk.
