Hetek óta lázban tartja a világsajtót az ukrán–orosz szembenállás, vagy inkább a média tartja melegen a témát. Vezető német, francia és angolszász lapok a szokásosnál lényegesen többet foglalkoznak Ukrajnával, mint eddig bármikor. Egymást érik a vészjósló forgatókönyvek, kiderült, hogy a mérvadó médiumok mindent tudnak Putyin és Oroszország terveiről és szándékairól. Titkosszolgálati források és szakértők tárják a nagy nyilvánosság elé invázió időpontját, megszállási forgatókönyvek terjednek a világhálón, gyorsabban, mint bármelyik hulláma alatt a koronavírus.
És igen, nagy felelőssége van a médiának abban, hogy most itt tartunk Az emberek sokkal befolyásolhatóbbak, mint gondolnánk. Csak egy példa a múlt századból, amikor 1938. október 30-án az hangzott el az egyesült államokbeli CBS rádióadó, hogy egy Marsról érkezett űrhajó landolt New Jersey állam egyik farmján, és megkezdte a Föld leigázását. A bejelentés valójában az Orson Welles-féle Mercury Társulat halloweeni műsorának része volt. A fáma szerint az átverés annyira jól sikerült, hogy a rádióhallgatók tényleg elhitték: New York és a világ földönkívüliek támadása alatt áll, ezért gyorsan menekülőre fogták. A következő napokban a bulvárlapok többmilliós tömegpánikról, öngyilkosságokról, karambolokról, lövöldözésekről számoltak be. Idővel a szkeptikusabb történészek, médiakutatók és szociológusok elkezdtek utánajárni a sztorinak, és kiderült, ahogy a föld megszállása, a pánik sem volt akkori, mint azt a sajtóban lefestették. Az ilyen esetek ráirányítják a figyelmet a média felelősségére. Ugyanis nehéz különbséget tenni a szenzációval kecsegtető exkluzív értesülések és a valós veszélyekre irányuló figyelemfelkeltés között. De nem kell a múltban kutakodnunk, a múlt héten magyarázkodásra kényszerült a Bloomberg, miután az amerikai hírportál egy előre elkészített cikk véletlen élesítése folytán élőben kezdte el „közvetíteni”, ahogy „Oroszország lerohanta Ukrajnát”.
A Kelet-Ukrajnában immár nyolc éve tartó fegyveres konfliktussal megtanultunk együttélni, ám az esetleges orosz invázióról szóló híreket sokkal érzékenyebben fogadja a közvélemény, amivel nem számol a szenzációhajhász nyugati sajtó. Kritikusabban kell viszonyulnunk a médiához, érdemes tájékozódni, az eredeti forrást megkeresni, több helyről informálódni, hogy ne hatalmasodjon el a pánik a józan ész felett. Az Illés együttes kultikus dalából is tudjuk, hogy a „szó veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen”. A médiaműveltségünk nagyban befolyásolja hiszékenységünket, ám többé vagy kevésbé mind védtelenek vagyunk az álhírekkel szemben.
