A napokban hivatalosan is elstartolt a magyarországi választási kampány. Nem mintha eddig nem éreztük volna. Mint ismeretes, április 3-ra írta ki Áder János köztársasági elnök a 2022-es parlamenti választások időpontját. Részben ehhez kapcsolódott legutóbbi KISZó-kérdésünk is. Arra voltunk kíváncsiak, a kárpátaljai magyarok mennyire követik a magyarországi belpolitikát. A felmérés – nem reprezentatív – eredménye egyértelmű, a válaszadók egyhangúlag állították, hogy valamilyen szinten odafigyelnek az anyaországi belpolitikai történésekre.
Szabó Sándor
Egy, a neve elhallgatását kérő személy, lapunk megkeresésére elmondta, hogy magyar nemzetiségéből fakadóan követi a magyar belpolitikát.
– Fontos, hogy a történelmi ismereteken túl, a kultúrán, a társadalmi aspektusokon keresztül a politikáig tájékozottak legyünk – magyarázta. – Így érzem magam a magyar társadalom részének.
Én megkülönböztetek aktív és passzív társadalmi szerepvállalást. Magamat passzívak közé sorolom, mivel nem viselem a közvetlen terhét és előnyeit az aktív társadalmi létnek. Ugyanakkor a passzív magatartás az én olvasatomban információs és virtuális kapcsolatot jelent – húzta alá.
Más, határon túli újságírókat arról kérdeztük, náluk mi tapasztalható ezen a téren, hogyan viszonyulnak az erdélyi és vajdasági magyarok a magyarországi belpolitikához.
– Román politikai elemzők mondják, hogy Erdély ma jobban kötődik Budapesthez, mint Bukaresthez.
És nem csak arra utalnak, hogy autópálya köti össze Erdélyt a magyar fővárossal, Bukaresttel pedig nem – nyilatkozta a Kárpáti Igaz Szónak Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) korábbi elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője.
Az újságíró kifejtette, az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásai a kilencvenes évek végén változtak meg, a kábeltelevízió megjelenésével a magyarországi tévécsatornákra kapcsoltak át. Az online hírportálok elterjedésével aztán elérhetővé váltak a magyar hírportálok is. A magyar belpolitika része lett az erdélyi magyarok mindennapjainak, az anyaország politikai vitái is átgyűrűztek Székelyföldre.
– A Markó Béla szövetségi elnök által gyakorolt önálló erdélyi magyar politika veszített súlyából, a Kelemen Hunor vezette RMDSZ elmélyítette kapcsolatait a magyar kormánnyal – tért ki Ambrus a romániai aktuálpolitikai helyzetre. – Az önálló erdélyi magyar politizálás veszített jelentőségéből, azért is mert a román politikai partnerekkel való együttműködés nem volt zavartalan. A legutóbbi RMDSZ kongresszus egyenesen a magyar családpolitika elemeire dolgozta ki és fogadta el programját. A magyar kormány számos olyan programot bonyolított le Erdélyben, amely a román kormány kötelessége lett volna, de nem tette. Az óvoda- és bölcsődeépítés, az épített örökség megőrzése, a gazdaság támogatása egyre több erdélyi magyart győzött meg arról, hogy a magyarországi belpolitika alakulása közvetlenül is befolyásolja életüket.
A főszerkesztő szerint vita nemigen van a magyar belpolitikával kapcsolatban az erdélyi magyar társadalomban. Igazolja ezt az is, hogy a néhány liberális értelmiségi által gerjesztett, a magyarországi választásokkal kapcsolatos szópárbaj visszhang nélkül kihunyt.
– Annyira természetellenesen a magyar belpolitika felé fordult az erdélyi magyar társadalom, hogy amikor évekkel ezelőtt elhangzott: lemondott Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Székelyudvarhelyen az akkor regnáló Gyurcsány Ferenc bukását ünnepelték – fogalmazott. Hozzátette: talán csak az erdélyi magyar sajtó ódzkodik attól, hogy a magyarországi vitákat átkanalizálja Erdélybe. (Kivéve a nyugati NGO-k által finanszírozott portálokat.) Tudósít a jelenlegi kormány által támogatott erdélyi tervek sikereiről. Ignorálja az ellenzék támadásait a külhoni magyarok ellen. Struccpolitikát folytatva úgy véli, szamárbőgés nem hallik a mennybe – hangsúlyozta Ambrus Attila.Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének (VMÚE) elnöke, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese elmondta, hogy a vajdasági magyarokra általában az a jellemző, hogy erőteljesen figyelemmel kísérik a magyarországi belpolitikai eseményeket, valamint azokat az egyéb történéseket, amelyek meghatározóak nemcsak az anyaországi, hanem az összmagyarság szempontjából is.
– Mindez az elmúlt évek során még jellemzőbbé vált, mint korábban, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy a vajdasági magyarok közül sokan jóval tájékozottabbak a magyarországi politikai történésekben, mint a szerbiaiak kapcsán, ebből kifolyólag jobban ismerik az anyaországi politikusokat, mint a szerbiaiakat – fogalmazott a vajdasági újságíró. – Mindez azonban nem kizárólag a politika területéhez kapcsolódó kérdéskörökről mondható el, hanem az egyéb közéleti, illetve szórakoztató témák esetében is, mivel térségünkre általában az a jellemző, hogy az itt élő magyarok többsége jóval gyakrabban kíséri figyelemmel az anyaországi televíziós csatornák műsorait, mint a szerbiai csatornákéit, beleértve nemcsak a hírműsorokat, hanem a különféle szórakoztató műsorokat is, ami különösen a határ közelében levő településeken, vagyis a tömbmagyarságban élőkre érvényes.
Máriás Endre kitért arra is, hogy a vajdasági magyar sajtó igen nagy teret szentel az anyaországi eseményeknek,
köztük elsősorban azoknak, amelyek az itt élő magyarság életét is befolyásolják. Kiemelte, hogy a Magyar Szó napilap hosszú évek óta külön rovatban foglalkozik ezekkel a témákkal.
– A Kitekintő rovatunkban, amely igen nagy népszerűségnek örvend az olvasók körében, elsősorban az anyaországi és a Kárpát-medencei magyarság, illetve kisebb mértékben a diaszpórában élő magyarság életét és mindennapjait leginkább meghatározó eseményeket és történéseket dolgozzuk fel, ami nemcsak azért rendkívül hasznos, mert ezáltal olvasóink tudomást szerezhetnek a más régiókban élő nemzettársainkat érintő legfontosabb kérdésekről, hanem azért is, mert nagyon sok esetben tanulhatunk egymástól, akár úgy, hogy ezáltal felismerjük a ránk leselkedő veszélyeket – hiszen gyakran nagyon hasonló folyamatok mennek végbe a különböző régiókban, csak más-más időszakokban –, akár úgy, hogy példát veszünk egymásról, átvéve és meghonosítva azokat az előremutató kezdeményezéseket, amelyek a magyarságnak az adott térségekben való érdekérvényesítését, megerősödését, illetve megmaradását szolgálják – ecsetelte a rovat pozitív vetületét a főszerkesztő-helyettes. – Rendkívül fontosnak tartom tehát, hogy minél többet tudjunk egymásról, minél többet tanuljunk egymástól, hiszen mindez kétségtelenül az összetartozásunkat erősíti és a megmaradásunkat szolgálja.
– A felvidéki magyar közbeszédnek hetek óta egyik vezető témája a magyar országgyűlési választás – mondja lapunknak a felvidéki Ma7-médiacsalád főszerkesztője, Molnár Judit. – Véleménye van a politikának, a sajtónak, a közösségi hálók megmondó embereinek, a lájkolók hadának, és az utca emberének is. Megkockáztatom, a külhoni térségek közül leginkább itt számít megosztónak ez a kérdés. Nem véletlenül. A Felvidék utolsó tíz éve a megosztottság jegyében telt, a Magyar Közösség Pártja (MKP) mögött felsorakozott nemzeti-konzervatív erők és a vegyes ideológiát hirdető Most–Híd liberálisai szembenálló árkokból nézték a világot, s a magyar politikához való viszonyuk is merőben eltérő volt. Előbbi a magyar kormány stratégiai partnere, a vegyespárt viszont a magyar ellenzékben keresheti tejtestvéreit, látható stratégiai partnerséget azonban nem épített ki.
A felvidéki újságíró kitért arra is, hogy bár már hónapok teltek el a pártokat egyesítő szövetség megalakulása óta, azonban a törésvonalak máig kivehetők, és leginkább a magyar kormányhoz való viszony miatt, ami már több vitát is generált párton belül.
– Felmérés nem készült a magyar választásról, az azonban egzakt mérés nélkül is biztosan állítható, hogy a magyarok többsége – az MKP több mint százezres választói bázisán túl is – az Orbán-kormány politikáját támogatja, s a nemzeti kormányzat folytatását várja
– fogalmazott Molnár Judit. Hozzátette: ebben szerepet játszik egyrészt a határozott nemzetpolitika, a magyar kormányra a Felvidéken erős támaszként tekintenek, de fontos a több lábon álló támogatáspolitika is, ami nélkül a mostohán kezelt déli régiók teljesen leépülnének. Sokak szerint a magabiztos magyar kormányzati politika a szlovák–magyar viszony miatt is létszükséglet, a Gyurcsány-éra szomorú tapasztalatára ugyanis máig emlékeznek a felvidékiek. S végül az Európa-politika: a többségében konzervatív Felvidék is az Orbán-kormányban látja a garanciát, hogy a brüsszeli ámokfutó, migráns- és genderpárti politikával szemben határozottan fellép, s egyre többeket állít maga mellé.
A Ma7-médiacsalád főszerkesztője szerint a szlovákiai magyarok körében jóval kisebb tábor a liberálisoké, amely a magyar baloldal győzelmét reméli, de kevesen is hangosak, főleg, hogy komoly sajtóhátterük van: övék az egyetlen napilap, az egyetlen rádió és televízió, és néhány hírportál, ahol a magyar baloldali médiával összehangoltan támadják az Orbán-kormányt. Ebben partnerük a teljes szlovák média.
– A szlovák sajtó az utóbbi napokban attól sem riadt vissza, hogy több cikkben, az ukrán–orosz konfliktust és az Orbán–Putyin találkozót felhasználva határmódosítást, illetve magyar–szlovák háborút, magyar tankok felvidéki bevonulását vizionálja. A heccháborúban semmi sem drága, hogy Orbán Viktort ősellenségként mutassák be, és éket verjenek a szlovákok és magyarok közé. A hangulat Szlovákiában felfokozott, és nem csupán magyar körökben. A ki az úr a háznál szellemében a napokban a szlovák parlament ismét előhúzta a kettős állampolgárságot tiltó törvényét, amely bünteti és megfosztja a szlovák állampolgárságuktól azokat, akik felveszik más országét. A törvény a magyarok ellenében született, s a mostani módosítás is a magyarok további diszkriminálását szolgálja. A megfélemlítés folytatódik, nyíltan ezután sem lehet vállalni a magyar állampolgárságot és az azzal járó szavazati jogot. Vitathatatlan azonban, akik a fenyegetés és a hatalmi szó ellenére is honosítottak, szavazatukkal a Fideszt fogják erősíteni – hangsúlyozta Molnár Judit.
