Hogy él most? nevezetű sorozatunkban olyan idős embereket keresünk fel, akik aktív korukban felelős beosztásban dolgoztak, s tevékenységük révén köztiszteletben álltak a kárpátaljai magyarság körében. Arról érdeklődtünk, merre vetette őket a sorsuk, hogyan telnek a napjaik most, miként élik meg a nyugdíjas létet.
Bujdosó Ivett
Közgazdász, kolhozelnök, takarmányfeldolgozó üzem igazgatója, magánvállalkozó. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség egykori aktív tagja, az érdekképviseleti szervezet ungvári járási elnöke, képviselő, az Ungvári járás díszpolgára. Ám mindenekelőtt édesapa, nagyapa és dédnagyapa. A palágykomoróci származású Szanyi Béla neve a Kárpátalján és a megye határain túl élők számára is ismerősen csenghet.
Talán érzékelhető némi elfogultság az írásomban, ugyanis a Kárpáti Igaz Szó hasábjain már számtalanszor szereplő, ám nemrég elindított rovatunk mostani főhőse a szeretett nagyapám.
Marija Pidhorna így ír róla: Szanyi Béla göröngyös utat járt be. 17 évesen, a Munkácsi Mezőgazdasági Technikum elvégzése után az Út a Kommunizmushoz Kolhoz közgazdásza, majd a Komszomol kerületi titkára lett. Ezt követően bevonult katonának, az oroszországi Tyumenyben vasúti síneket fektettek le. Visszatérésekor a kerületi pártbizottság, tíz évvel később az említett kolhoz élére került. Sokrétűségét bizonyítja, hogy az 1970-es években történelmet is oktatott a palágykomoróci esti iskolában. Időközben diplomát szerzett a Lembergi Mezőgazdasági Főiskolán. Pályafutása itt nem ér véget, az Ungvári Járásközi Takarmányfeldolgozó Üzem vezetőjeként is megcsillogtatta tudását. Agrárkarrierjének utolsó állomása a Népek Barátsága Kolhoz főközgazdászi pozíciója.
Mint sokszor kifejtette, nehéz volt 24 évesen a saját falujában vezetői feladatokat ellátni. Hogy elfogadták és elismerték, azt egyenességével, a közösség felttel nélküli szolgálatával érte el.
Kezdeményezésére a ’70-es években felépítették Palágykomorócon a jelenleg óvodaként és iskolaként is működő intézményt.
A járási vezetők Szanyi Béla sikerein felbuzdulva újabb „küldetéssel” bízták meg a fiatal vezetőt. Több, hanyatlóban lévő kolhoz és gyár egyenesbe hozását is rábízták. A feladatait sikeresen teljesítette, ezért a Munka Vörös Zászló érdemrenddel is kitüntették.
A következő gyengülőfélben lévő kolhozban Janocskó Sándor személyében először remek kollégára, majd jóbarátra talált. Együtt „hódították meg” a külföldi piacokat, közösen tettek meg minden tőlük telhetőt az intézmény felvirágoztatásáért. Sokak Béla Sándorovicsa elmondta, azok voltak pályafutása legszebb évei.
2004-től az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke. Tettrekészsége itt is megmutatkozott. Tevékenyen részt vett a magyarlakta falvak internethálózattal való ellátásában. Emellett minden település saját címert és zászlót is kapott. Hosszú évek munkája után végül eljött a nyugdíjas lét.
De hogy él most?
Azóta sok év telt el, ám Szanyi Béla jelenleg is tevékenyen éli mindennapjait. Feleségével, Ágnessel idén áprilisban már az 53. házassági évfordulójuk méltatására készülnek.
A házaspár a mindennapokban nem ül tétlenül, heti rendszerességgel kiruccannak kettesben a megyeszékhelyre, ahol elfogyasztják a jól megérdemelt kávéjukat.
Szinte sugárzik róluk a megértés, az egymás iránti szeretet. Az együtt töltött évek során elszakíthatatlan kötelék alakult ki köztük.
Sokakat foglalkoztathat a kérdés, megváltozott-e a folyton buzgólkodó, egy helyben meg nem ülő Béla Sándorovics?
Nem, ugyanis ahogy egy ismert szláv közmondásra hivatkozva mondja: a púpost csak a koporsó egyenesíti ki.
Igaz, a politikától visszavonult, vallja, át kell adni a helyet a fiataloknak. Béla bácsi a mindennapjait az udvart körülölelő szőlőtőkék gondozásával, kertészkedéssel, barkácsolással tölti. Jelenlegi tervei között kerti játszótér és filagória megépítése szerepel.
Óriási örömmel tölti el, hogy két lánya, Ildikó és Beáta két-két unokával ajándékozta meg őket. Felnőtt unokái, Szintia és jómagam már családot alapítottak, előbbi két dédunokával, Olivérrel és Lilivel bővítette a családot.
A másik két unoka, Bendegúz és Emese külföldön él, így sajnos kevesebb időt tudnak együtt tölteni, ám minden pillanatot maximálisan kihasználnak.
A családban általa meghonosított tradíció szerint nem múlhat el úgy névnap, születésnap, évforduló vagy jeles esemény, hogy azt ne ünnepelje meg a díszes társaság.
Olyankor összeül a család apraja-nagyja, Béla papa szíve meglágyul, hangja rá nem jellemző módon megremeg, és – mint mondja – nem is kívánhatna ennél többet, jobbat.
Szanyi Béla elégedett az életével. Közel 78 évesen további tervekkel és célokkal tekint a jövőbe.
Korábbi írás a rovatból:
