Sebők Ilona még csak most tudott eljönni hozzánk, hogy átvegye a félévi tárgynyeremény-sorsolásunk ajándékát. Az eszenyi asszony nagyon örült a szendvicssütőnek. Elmondása alapján mindig félévre fizetik elő az újságot, nehogy kimaradjon egy hónap.
– Ha nem jönne az újság, a férjem rögtön szóvá tenné, hogy hol van. Én hátulról szoktam kezdeni az olvasást, ő pedig elölről. A hetvenhárom éves anyukám szintén az utolsó betűig elolvassa. Habár nagyon régóta előfizetők vagyunk, ez az első alkalom, hogy kisorsoltak – magyarázza Ilona.
Nyolc éve dolgozik a helyi rendelőben, ami most egy épületbe került a községházával, a postával és az óvodával.
– Ez amolyan kényszermegoldás volt. Az óvoda épületét visszakérte az egyház, mivel az az ő tulajdonuk. Most ott van a Bárka, gyermekfoglalkozásokat tartanak, rendezvényeket bonyolítanak le. Az óvoda a községháza helyére került, mi pedig az emelten vagyunk. Bizonyos szempontból jó, hogy egy helyen el lehet rendezni mindent. A gyerekeknek is nagyon örülünk, aranyosak.
– Ápolónak tanult?
– Nem. Először nem ebben a beosztásban voltam, viszont a nővérhiány miatt felkértek, hogy segítsek. Többek között a családorvosi regisztrációs teendők hárulnak rám. Igazából, a betegek gyógyításán kívül, szinte mindenbe besegítek. Boltosnak tanultam, az iskola után több éven át dolgoztam is a szakmában. Aztán elkerültem a „villanyosokhoz” Ungvárra. Amikor felajánlották ezt a munkát a faluban, örömmel vállaltam el, mert végre nem kellett utazgatni.
Az ellenőri munka igen sok fejfájást okozott Ilonának. Ha esett, ha fújt, menni kellett, nem volt idő kifeküdni a náthát. Így tíz évvel ezelőtt egy elhanyagolt légcsőgyulladás miatt asztmás lett. Jelenleg a megfelelő gyógyszernek köszönhetően nem súlyos az állapota.
– A férje mivel foglalkozik?
– A vasúton dolgozik Ungváron. Szakmája szerint festő. Most már csak minden második nap dolgozik, korábban mindennap reggel négy órakor kelt. A gyermekünk, Zsuzsa, Nyíregyházán lakik. A tanulmányai után ottmaradt. A két testvérem is Magyarországon él.
– Hol ismerkedtek meg a férjével?
– Ferenc tiszaásványi születésű. Akkoriban még divat volt, hogy mielőtt a fiúk elmentek katonának, búcsúestet rendeznek. Egy ilyenen jöttünk össze, és már 28 éve élünk együtt. Korábban nem ismertük egymást, de a találkozásunk után nyolc hónappal összeházasodtunk.
Szerintem a könyvek hoztak össze minket. Ő is nagyon szeret olvasni és én is, volt közös témánk.
Szépirodalmat olvasok a legszívesebben, a kedvencem Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza. Mindegyik regényüket szeretem, olyan írásuk nem sok van, amit még ne olvastam volna legalább egyszer, de jellemzően többször szoktam. Most már elég drágák a könyvek, de azért mindig megvesszük azokat, amelyek érdekelnek. Korábban az ungvári a könyvesboltból, vagy a beregszásziaktól rendeltünk, mostanában viszont már Nyíregyházán vásárolunk.
Simon Rita
