A barkaszói református közösség mindennapjairól
Barkaszó többségében református település. A kétezer fős falu 500 felnőttből és közel 200 hittanos gyermekből álló református gyülekezete is erről tanúskodik. Feljegyzések szerint a templom 1809 és 1818 között épült, néhány évvel később azonban tűzvész következtében megrongálódott, 1873-ban állították helyre. A gyülekezet jelenéről és az előttük álló kihívások leküzdéséről Barta Ferenc barkaszói és rafajnaújfalui lelkipásztort kérdeztük.
Bujdosó Ivett (Barkaszó)
Barta Ferenc lelkipásztor elmondta, Barkaszón több csoportban és korosztályban végeznek lelki nevelést.
– Az óvodában három csoportban folyik hitoktatás, emellett a középiskolánk –Szernyéről, Rafajnaújfaluból és Csongorról is bejáró – diákjai is részesülnek benne. Hétköznapi és ünnepi istentiszteleteket, imaheteket, bibliaórákat tartunk, illetve a fiataloknak is szervezünk programot – avat be Barta Ferenc. – Énekkarunk is van, igaz, hiányzik néhány jó férfihang, ám három szólamban sok mindent el tudunk énekelni.
Az énekkart Barta Ferenc felesége, a szintén lelkipásztor Barta-Nyíri Noémi vezeti.
– A gyülekezeten belüli szolgálatra alapítottuk meg az énekkart, majd később kórustalálkozókon és más eseményeken is részt vettünk. A közös készülődés amellett, hogy remek feltöltődés, közösségépítő hatással is bír – fejtette ki a tiszteletes.
Mint megtudtuk, az egyik gyülekezeti tag kezdeményezésére kazettamissziót indítottak.
– Mindez 5-6 évvel ezelőtt kezdődött. Az egyik nőtestvérünk észrevette, hogy rögzítem az igehirdetéseket. Ezt a külföldön tanuló ifiseknek és távolba kényszerülőknek szántam, akik nehezen hallanának másképp magyar szót. Az említett asszony megkért, hadd vigye el a felvételt ágyhoz kötött, beteg édesanyjának, majd a diktafon átkerült a szomszédokhoz, falubeliekhez. Azóta is lelkiismeretesen végighordja a falun, ahol az érdeklődők társaságában akár többször is végighallgatja az aktuális felvételt. Így indult útjára a kazettamisszió – mesélte Ferenc tiszteletes.
Mindez persze nem sikerülhetne egy jó csapat nélkül. Mint megtudtuk, remek presbitérium áll a református gyülekezet szolgálatára.
– Fiatalos csapatunk van, melynek tagjai nem ismernek lehetetlent. Most először fordult elő, hogy kizárólag férfiak alkotják a presbitériumot, ám mindannyian családostul kiveszik a részüket a hitközség mindennapjainak megszervezésében. Nem úgy „válogattunk”, ám van autó- és villanyszerelőnk, külső- és belsőépítészünk, munkavezetőnk, így hozzáértő társasággal önerőből el tudjuk végezni az esetleges munkálatokat – mondta. Hozzátette, volt erre már példa, ugyanis a templomot is a presbiteri tagok és a gyülekezet felajánlásaiból hozták rendbe, ám a munka mellett a kikapcsolódásban is összetartanak.
Az óvodától szinte a felnőtté válásig végigkísérik a fiatalokat.
– A legtöbb gyermek felnőttként gyülekezetünk tagjává válik. Sokakat egy időre elveszítünk, ugyanis többen a konfirmáció, az általános vagy középiskola elvégzése után külföldön folytatják tanulmányaikat. Később azonban „visszatalálnak” hozzánk. Az összeszokott csapatba azonban nem könnyű beilleszkedni, így olyankor új generáció alakul.
Az utóbbi években szinte egymás után érkeznek a „csapások”. A koronavírus-járvány után a háború keseríti meg a mindennapokat. A nehézségek Barkaszót sem kerülték el, családok költöztek külföldre a jobb és biztonságosabb élet reményében.
– Sok családot még számon tartunk, ám sajnos már nincsenek állandó jelleggel a községben, többen az elmúlt fél évben költöztek ki, mondhatjuk, véglegesen. Mindezt még a koronavírus-járvány idején éltük meg, most pedig két presbiter-család költözött külföldre. Érezzük hiányukat, ám a távolból szorítunk értük. Semmit sem tehetünk ez ellen, ugyanis önös érdekeink miatt nem szakíthatjuk szét a családokat. A legtöbben azonban itt maradtak, igaz, sokak kizárólag az istentisztelet erejéig mozdulnak ki az utcára – fejtette ki Barta Ferenc. – Már volt egy nehéz időszakunk, ám kitartottunk. Általában 130-150-en látogatják a vasárnapi istentiszteleteket, a hétköznapi 50 fő már „kevésnek” számít. A koronavírus-járvány idején a szabályok enyhülésével szabadtéren tartottuk meg az alkalmakat. Akkoriban sokan várták az újranyitást, néhány idősebb tagot az egészségügyi kockázat miatt családtagjaik nem engedtek vissza. Csodaként éltük meg, hogy a nehézségek ellenére szinte változatlan maradt a templomba járók száma. Ez a jelenlegi helyzetben is így van, igaz, néhány család kiköltözött, ám többen most kezdték el látogatni az Isten házát. A távolabb élők nagy örömére rögzítjük alkalmainkat, sőt, konfirmációs előkészítőt és hittanórákat is tartunk online.
Barta Ferenc elmondta, az ünnepeket változtatta meg leginkább a kialakult helyzet.
– Két keresztelőt tartottunk, az egyiken csak az édesapa, a másikon pedig az idősebb korosztály soraiban volt férfi. Nehéz idők ezek – fejtette ki.
A lelkipásztor hozzátette, szerencsés helyzetben vannak, ugyanis erős a gyülekezet hite, hiszen generációkon keresztül kitartottak.
– Folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez továbbra is így legyen. Nem mindig könnyű, ám törekszünk arra, hogy minden család egy kis gyülekezet legyen, a gyülekezet pedig egy család. A koronavírus-járvány idején ez működött, jelenleg pedig szinte elengedhetetlen az összetartás. Nem sok menekült érkezett a településünkre, ám igyekszünk mindenkit támogatni, aki itt van. Örülünk a „kis” csapatunknak, ám fáj a szívünk azért a több száz emberért, akiket nem tudunk elérni. Sokak szomorú események vagy nehéz helyzetbe kerülésük után fordulnak Istenhez. Igyekszünk mindenki felé nyitni, a problémákat megoldani, és segítő kezet nyújtani a bajbajutottaknak – magyarázta Barta Ferenc.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
