Korábban már olvashattak lapunkban Orbán Lászlóról, a Nagyberegi Református Líceum pedagógusáról. A feketepataki születésű férfi jelenleg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Disszertációjában a kutató Ugocsa történelmével foglalkozik, amiből most egy kis ízelítőt kaphatnak a Kárpáti Igaz Szó tudománynépszerűsítő rovatában. Legutóbb átfogó írásban taglalta Ugocsa történelmét a „boldog békeidőkben” (1890–1914), most pedig az oktatás szemszögéből mutatja be a korszakot.
A közoktatás és annak színvonala ma és az elmúlt évszázadokban méltán állt a társadalmi fejlődés előrehaladásának középpontjában. Egy-egy régió polgárosodásának, előremutató gazdasági fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a megfelelő és magas minőségű oktatásügy. Így volt ez a dualizmus időszakában is, amikor az iskola a falvakban is a mindennapi élet részévé vált, amikor megerősödik és folyamatosan formálódik a magyarországi iskolahálózat.
A dualizmus kori oktatásról nagy vonalakban
A dualizmus kori oktatás gerincét a népiskolai oktatás jelentette, ugyanis ez érte el a legnagyobb tömegeket. A népiskolák közé az elemi, a felsőbb népiskola és a polgári iskola tartozott. A népiskolák száma Ugocsa vármegyében a századfordulót tekintve csökkenést, a bennük tanulóké viszont folyamatos növekedést mutat. Az elemi népiskolákon kívül Ugocsában egy felsőbb népiskola és egy polgári iskola működött. Ezek mellett volt még gazdasági, ill. ipari és kereskedelmi szakoktatás is, előbbi egy, utóbbi két iskolával. Ennél magasabb oktatási szintek viszont sosem voltak a vármegyében.
Az egyházak és az állam szerepe
A tanügyet a vármegyében a közigazgatás keretein belül kezelték, amit jól mutat, hogy az 1890-es évben a közigazgatási bizottság több száz tanügyi kérdéssel foglalkozott. Ezek nagy része financiális témát érintett, annak ellenére, hogy a közoktatás finanszírozása még mindig inkább az egyházak kezében volt.
Minden felekezet igyekezett iskolát fenntartani azokon a településeken, ahol gyülekezettel rendelkezett, még akkor is, ha az anyagilag nem érte meg, s a tanulólétszám is nagyon alacsony volt. Az egyházak vállalták a néptanító alkalmazását, a bérének és juttatásainak, illetve jobb esetekben a tanítói lakásnak a biztosítását. Mindegyik egyház külön tankerületet és tanfelügyelőt tartott fenn iskolái számára, amelyek azonban sohasem estek olyan hangsúllyal a latba, mint az állami tankerületi és tanfelügyelői rendszer.
Az iskolák száma és színvonala Ugocsában
1880-ban 123 iskola működött a vármegyében, ami 1904-re 98-ra csökkent. Ez a fogyás leginkább az állami iskolákat érintette, de jelentős hatással volt az egyháziakra is, hiszen ekkor szűnik meg Nagyszőlős két izraelita elemi népiskolája is.
Fontos adalék az oktatás szempontjából, hogy milyen létszámú volt egy átlagos ugocsai iskola? Az összes iskolát tekintve az évenkénti átlagos tanulólétszám 63 fő, ami a valóságban szélsőségeket takart, hiszen pl. Csepe református elemi népiskolájában alig 8 fő, míg Tiszaújlak legnagyobb elemi tanintézményében ez a mutató 231 fő volt. A nagyobb létszámú iskolákhoz tartoztak még Veresmart, Nagyrákóc, Alsókaraszló, Szászfalu, Salánk, Egres és Nagyszőlős egyes iskolái is.
1890-1914-ben az iskolák nagy része átépült vagy teljesen új épületet kapott. Ennek ellenére a tanszerek és az iskolák felszerelése kívánnivalót hagyott maga után, amit a megyei alispáni jelentések is elismernek. A törvényben meghatározott jellegű felszereléssel az iskolák nagyobb része nem rendelkezett. Faiskolája (az iskolaépülethez közel eső, általában gyümölcsfák termesztésére és a tanulók foglalkoztatására szolgáló terület) és tornatere az iskolák 2/3-ának volt, míg háziipari tanfelszereléssel az intézmények fele sem rendelkezett.
Ennél nagyobb nehézséget okozott a néptanítók képzetlensége és alulfizetettsége, hiszen sok helyen a néptanító bérét a falu csordásának vagy kondásának béréhez igazították. Ezen az állam és az egyház különböző kedvezményekkel igyekezett segíteni, de megoldani sosem tudta igazán.
Az alfabétizmus
Az oktatás sikerességének egyik mérőszáma az alfabétizmus (írni-olvasni tudás) szintje. A mai Kárpátalját egykor alkotó négy északkeleti vármegye – Bereg, Ung, Máramaros és Ugocsa – közül a legrosszabb mutatói Máramarosnak voltak, ahol a hat éven felüli lakosság mindössze 22%-a volt alfabéta. Ugocsa a 37,5%-os arányával a térségben átlagosnak számított, de jelentősen elmaradt az országos átlagtól, ami 55% körüli volt.
Ugocsában a három legnagyobb létszámú nemzetiség, a magyar, a ruszin és a román viszonylatában is jelentős az eltérés. A legjobb mutatókkal az írni-olvasni tudás tekintetében a magyarok rendelkeztek (54%), ezután a ruszinok következtek 27%-kal, amit a vármegye román lakossága követett 18%-os aránnyal.
Mennyire volt jellemző az iskolába járás?
Az iskolába járó tankötelesek aránya az Északkeleti-Felvidék vármegyéiben a 20. század elején egy viszonylag széles skálán mozgott, hiszen magában foglalta a Máramaros vármegye országos utolsó helyétől (42%) az inkább a középmezőnybe tartozó Ugocsa 66%-os mutatóját is, ami azt jelenti, hogy a tanköteles gyerekek valamivel több mint a fele járt iskolába.
Az iskolába nem járó gyerekekkel és szüleikkel szemben kényszerítő erőt nem alkalmaztak. A beiratkozás általában megtörtént, de a hiányzások általánosak voltak. Az iskolakerülést a korabeli tanfelügyelői leírásokban is fellelhetjük, mint a hiányos tudás okát: „Tanuló persze egyetlenegy sem volt az iskolában. Az ülőpadokra lerakódott porrétegben irási gyakorlatokat lehetett végezni ujjainkkal.” (Aczél László, ugocsai tanfelügyelő). A hiányzások oka főként az otthoni munka és némely esetben a nagy távolságok voltak.
A nagyszőlősi polgári iskola
A polgári iskolák a századforduló magyar oktatási rendszerében egy magasabb szintet képviseltek. A nagyszőlősi polgárság körében már az 1870-es évek elején felmerült egy ilyen típusú iskola igénye. A lendületes kezdet viszont a következő egy évtizedben nem hozott magával megvalósítást, s a közigazgatási bizottság ismételten csak 1880-ban kérelmezte a polgári iskola felállítását, s ezzel együtt egy ugocsai tanfelügyelőség megszervezését is.
A következő probléma a megfelelő iskolaépület biztosítása volt. Ennek megoldására azonnal megkezdték egy új épület felépítését. A megvalósításig viszont a tanfelügyelőség iskolabérléssel próbálkozott, amit végül a helyi római katolikus elemi iskola biztosított. Így indult 1881-ben a Nagyszőlősi Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola.
De miben is volt más ez az iskolatípus? A polgári iskolába az elemi népiskola első négy osztálya után iratkozhattak be a tanulók. Elvégzése után leginkább az alacsonyabb tisztviselői pályák betöltésére nyílt lehetőség, a tananyag pedig a gyakorlati hasznosság és a városban, nagyközségben megszokott polgári életforma szükségletei szerint volt kialakítva.
Nagyszőlősön a kötelező tantárgyakon kívül a fiúk részlegén esztergályos ipari műhely volt berendezve, míg a lányoknak kialakított szaktantermek között ott találjuk a kézimunkatermet és a mintázószobát, amelyben 1885-től kezdve helyi gipszanyagból dísztárgyakat készítettek, majd festettek. Az iskola külön rajzszobával is rendelkezett. Az ipari műhely egy idő után megszűnt, leginkább az érdeklődés hiánya miatt. Ezután a posta- és távírónői, a varrónői, a kisdedóvói és a tanítói szakmai képzés erősödött meg.
Mindeközben megkezdődött a saját iskolaépület felhúzása is az akkori Piacz-tér közelében. Az épület telkét báró Perényi Zsigmondtól vásárolta meg az Államkincstár. Az épület végleges átadására 1885-ig kellett várni, ami először egyszintes, majd kétszintes iskolaként funkcionált.
A polgári iskola fontosságát mutatja, hogy első igazgatójának (1881-1885) Láng Mihályt nyerte meg az ugocsai tanügy. Láng Mihály állami óvónőképző-intézeti igazgató, a korszak országos szinten is meghatározó pedagógusa, több pedagógiai szakmunka szerzője. Láng szerepe az iskola elindulásában és felvirágoztatásában megkérdőjelezhetetlen volt.
Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását követően a csehszlovák érában két tannyelvűvé alakították az intézményt, majd a magyar osztályokat fokozatosan leépítették, az 1926-27-es tanévtől kezdve a ruszin mellé cseh párhuzamos osztályokat szerveztek. Miután 1939-ben Nagyszőlős is visszakerült Magyarországhoz, a tanévet már magyar és ruszin osztályokkal kezdte meg az iskola. A második világháborút követően a szovjet rendszer bezárta az intézményt, s ezután magyar polgári iskolaként már sosem nyitották újra.
Tanítóegyesületek Ugocsában
A néptanítók egyesületbe szerveződése már az 1870-es években fellelhető Ugocsában. Az első hosszan fennálló ilyen intézmény viszont Aczél László nevéhez köthető, aki 1882-ben hozza létre az „Ugocsa megyei általános Néptanítóegyesületet”, amelynek elnöke Baranyai Gyula lett.
A tanítóegyesület tevékenysége főként mintaelőadásokban, gyakorlati útmutatásokban merült ki, melyeket a tapasztaltabb néptanítók mutattak a fiatalabbaknak. Többször felmerült továbbá a népnevelés, az ifjúsági egyletek szervezése, a fizetések és járandóságok ügye, valamint a faiskolaügy is.
A vármegyében külön görögkatolikus tanítóegyesület is működik, ami főként a ruszin anyanyelvű oktatókat tömörítette. Szintén találhatóak nyomai az ugocsai római katolikus néptanítók egyesületbe szerveződésének, amely azonban – a kis számú római katolikus iskola végett – a szomszédos Szatmár vármegyével közösen lett megszervezve.
Ugocsa volt a helyszíne egy több vármegyét is érintő tanítóegylet létrejöttének is, amely Északkelet-magyarországi Tanítóegyletek szövetsége néven tartotta alakuló gyűlését Nagyszőlősön. Ez az esemény azonban az első és utolsó momentuma volt a szövetségnek, annak ellenére, hogy a szabályzatát 1894-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium is elfogadta.
Ugocsai diákok külföldi egyetemeken
Nem volt jellemző, de ismeretlen sem a magyarországi, monarchiabeli vagy külföldi egyetemeken való továbbtanulás. A legfőbb célpontok közé a Kolozsvári, a Budapesti, a Bécsi, a Zürichi és a Würzburgi Egyetemek, valamint a Bécsi Augustineum és a Leipzigi Kereskedelmi Főiskola tartozott. A külföldön tanuló diákokat pedig főként Nagyszőlős, Nagyrákóc, Tiszaújlak, Nagykomját, Halmi és Feketepatak adta. A diákok felekezeti összetétele vegyes volt, de jelentősen domináltak az izraelita valláshoz tartozók.
Az összegzés margójára
Jól látható, hogy az ugocsai oktatási élet a századfordulón rendkívüli változásokon megy keresztül. Egy formálódó, önmagára találó rendszert látunk, melynek fő fogaskerekei a fenntartó egyházak és a vármegyei tanfelügyelőség.
A vármegye minden pozitív előrelépés ellenére mégis elmarad az országos átlagtól. Magas a tankötelesek iskolakerülési aránya, de a tanítók képzetlensége is. Az iskola nem a társadalmi előrehaladást jelentette a tanulók és a szülők számára, hanem egy felállított, de a mindennapi élethez nem feltétlenül szükséges intézményt. Mindezek ellenére nem további lemaradás, hanem lassú, de dinamikus fejlődés jellemezte a közművelődést. Ez igaz volt az analfabétizmus csökkenését, az iskolaépületek megújítását és az itt élő nemzetiségek középosztályosodási lehetőségeit tekintve is.
Orbán László, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója
