A minap kedves kolleginám megkért, hogy kevesebbet politizáljak itt a Lapszélen, mert az manapság árt a zsurnaliszta egészségének. Legalábbis volt már rá példa, hogy egyes kollégák egyenesen – a szó legszorosabb értelmében – elvesztették fejüket e szép országban. Szóval ne politizáljunk, mert beszélni ugyan ezüst, de hallgatni arany.
Jó, mondtam megnyugtatóan, de most mégis politizálni fogok, mert a KISZó-nál újabban egyik nemes fémből se sokat látunk, hát nem sokat kockáztatok a nyakamon hordott kalaptartón kívül. Hogy miért kezdtem viszont Ádámnál meg a bűnbeesésnél? Nos, csak azért, mert én emlékszem az ígéreteimre. Nem úgy, mint kies Közép-Kelet- Európánk ilyen-olyan vezető politikusai.
Példának okáért itt lenne mindjárt Nagyrománia közelgő jeles ünnepe, december elseje, amikor a Gyulafehérvári Román Nemzeti Gyűlésen ígértek „teljes nemzeti szabadságot” Erdélyország népeinek. Az ígéret végrehajtására viszont szűk 100 esztendő is kevésnek bizonyult, mert Bucurestiben mindig akadt valami fontosabb (magyar földbirtokok elkobzása, magyar és szász egyházi és világi iskolák bezárása vagy éppen a romániai németek „kiárusítása” az NSZK-nak). Ennek ellenére a jó székelyek csak találnak módot rá, hogy az illetékesek ne feledjék, amit ígértek. Mikor e sorokat írom, éppen székely őrtüzek hirdetik, hogy Csaba királyfi népe még mindig szeretné, ha valaki végre beváltaná azt a 100 éve kiállított csekket, de a román szenátoroknak valahogy szelektív a memóriájuk, és semmi effélére nem emlékeznek.
E memória – kiesés pedig úgy tűnik, nem csak a Kárpátoktól délre, hanem e hegység keleti oldalán is sújtja a döntéshozókat. Végtére 1991-ben Ukrajna bizonyos Kárpátalja nevezetű tartományában is volt egy népszavazás, melyen a választópolgárok 78 százaléka az autonómiára szavazott, csak éppen a kutya sem törődött és törődik a nép szavával.
A történelem ugyan nem ismeri a „mi lett volna ha…” kifejezést, de azért érdemes eljátszani a gondolattal, hogy hol tartana Ukrajna, ha ígéreteihez híven toleráns kisebbségpolitikát, az ikonikus Vjacseszlav Csornovil által is forgalmazott föderatív államszervezetet valósított volna meg a keleti és nyugati végein. Lehet, hogy még a jó emlékezőtehetséggel megáldott zsurnaliszták is kevesebbszer vesztenék el fejüket e szép országban?
