Manapság elég bekapcsolnunk a televíziót, hogy tudjuk, az emberek aggódnak az Ukrajnában, Kárpátalján maradtakért. A háború kitörése óta rengetegen hagyták el az országot, de vannak akik kitartottak.
Nagy Attila feleségével Bátfán él, közös vállalkozásuk a Kamilla bolt. A fiatal ember Kárpátalján nőtt fel, ide köti a család, a tervei, itt akarja megvalósítani álmait. Bizakodó és hisz a békében. Őt kérdeztük az érzéseiről, félelmeiről.
– Mi volt az első reakciója február 24-én?
– Pánikba estünk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. A közösségi média sem biztatott sok jóval. Talán a legjobban az emberek reakciója volt aggasztó. Felvásárolták a gyógyszereket, a benzint a tartós élelmiszereket. Sokan azonnal elhagyták az országot.
– Megfordult a fejedben, hogy kövesd a példájukat?
– Nem. Nem akartam itthagyni a vállalkozásomat, az életemet, amiért rengeteget dolgoztam és dolgozom nap mint nap.
Dobán Dorina a bátfai, a botfalvai és a pallói református gyülekezet beosztott lelkésznője a szolgálata miatt tartotta fontosnak az itthon maradást.
– Mikor tudatosult a veszélyérzet?
– Amikor a belső menekültek tömegével jelentek meg Kárpátalján.
– Ezt látván, megfordult a fejében, hogy átlépje a határt?
– Nem volt valós, háborús fenyegetettség régiónkban, így ezen nem gondolkodtam. Ráadásul lelkészként olyan üzenetet kaptunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökétől, hogy tartsunk ki.
– Hogyan élik meg a háborút?
– Azt látjuk, hogy az itt maradtak a magas bolti és benzinárak ellenére rengeteget segítenek a bajbajutottakon. Az álhírek terjesztését viszont nagyon megterhelőnek érezzük. Úgy gondolom, nem mehet el mindenki. A munkaképes lakosságra több szempontból is szüksége van az országnak. A vers is azt mondja: …itt élned, halnod kell.
Dobán Vivien
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
