Nyugtalan hírek keltek szárnyra a húsz évvel ezelőtti Kárpátalján. 1998 rendkívül csapadékos nyarát hasonló ősz követte. Egymást váltották a folyóinkon levonuló árhullámok. Ezek nem okoztak különösebb problémát november 5-re azonban elszabadult a pokol. Két nap alatt többhavi átlagnak megfelelő csapadékmennyiség hullott a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő területén. A töméntelen mennyiség órák alatt akkorára duzzasztotta a Borzsát, a Nagy-ágat, a Latorcát, hogy rövid idő alatt tengerré változott a vidék.
A minden korábbinál nagyobb víztömeg átlépett a gátak koronája felett, vagy egyszerűen elmosta a töltéseket. A pusztító erejű árhullám felkészületlenül érte vidékünket. Amikor Csap térségében kapkodva építették a nyúlgátakat, homokzsákokkal erősítették a védművet, régiónk többi részén már javában károsítottak az elemek.
Ugocsában Királyházán 213, Tiszabökényben 344 lakóház semmisült meg.
Hasonló mértékű volt a pusztítás Feketeardóban, Tekeházán és Szászfaluban is. A Bereg-vidéken Mezővári szenvedte a legtöbbet, ott több mint háromszáz család otthona vált rommá. Az áradat elől mintegy 20 000 személyt kellett kilakoltatni, szükségszállásra menekíteni. Sajnos 17-en odavesztek. A víz 40 793 épületet zárt körül, amelyek közül 2695 teljesen lakhatatlanná vált, 2877 pedig súlyos kárt szenvedett. Az ár lerombolt 12 hidat, megrongált 722 kilométernyi közutat és több mint 5 kilométer vasútvonalat.
Az anyagi veszteség meghaladta a 810 millió hrivnyát.
Az okokat a szélsőséges időjárás és a folyók magas vízállása számlájára írták. Vízügyisek, természetvédők azonban már akkor hangoztatták, hogy a bajok legnagyobb forrása az erdők gátlástalan irtásában keresendő. Figyelmeztettek is, hogy újabb árvizekre kell számítani. Nekik volt igazuk: alig több mint két év múlva megismétlődött a természeti csapás. A hivatalos körök csak ezt követően kezdtek ellenlépéseket tenni.
A legnagyobb kárpátaljai árvizeket követően nagy hévvel elindult a 2015-ig meghirdetett, de közben a finanszírozás megszűnése miatt megfeneklett állami program, tájékoztat Oleg Kiszil, a megyei vízgazdálkodási főosztály vezetője.
A tervek szerint 450 kilométernyi védőgátat, 39 szükségtározót kellett volna megépíteni. A töltésekből 130 kilométernyi készült el, a tározók pedig mind az íróasztalon maradtak.
– Évente mintegy 200 millió hrivnya kellene, pontosabban kellett volna arra, hogy az árvízvédelmi programban előirányzott dolgok elkészüljenek. Az egészből azonban alig 25 százaléknyi valósult meg. Ennek köszönhetően Técső már biztonságban érezheti magát – folytatja Oleg Kiszil. – Mezővári környékén is elkészült 18 kilométernyi gát, a falunak már nem kell rettegnie. Lejjebb, Halábor és Badaló azonban továbbra is ki van téve a veszélynek. Ha pedig ott átszakad a töltés, akkor még Szalóka is víz alá kerülhet. Az ugocsai Tiszabökény sincs biztonságban…
Balogh Csaba
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
