A Pro Arte-Munkács civil szervezet idén tizedik alkalommal szervezte meg a Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábort. Az idei alkalomnak a Szolyva közeli, szemet gyönyörködtető tájjal körülölelt Kvitka Polonini Szanatórium ad otthont.
Varga Brigitta
Ottjártunkkor a művészek a gránit- és homokkő tömböket faragták, melyeket Vinnyica megyéből, 250 kilométer távolságból szállítottak ide. Mások acél alkotáson dolgoztak.
Matl Péter szobrászművész, a Pro Arte-Munkács civil szervezet elnöke elmondta, az előző évben a hat meghirdetett helyre negyven pályázat érkezett be a világ számos pontjáról. A jubileumi nemzetközi szobrásztáborra a háborús hírek miatt azonban senki sem pályázott.
– Tartottam attól, hogy az éven elmarad a tábor, azonban Vaszil Tatarszkij, a tábor többszörös résztvevője, kijevi szobrászbarátom felajánlotta, hogy lenne ő az egyik résztvevő. Gondoltam, akkor én leszek a második!
Ekkor elhatároztam, változtatunk a jelentkezés menetén és a pályázati rendszer helyett személyesen kérjük fel a művészeket a részvételre. Tudomásomra jutott, hogy a szomszédos Lemberg megyébe jeles szobrászművészek menekültek, így felkerestem őket és meghívtam közülük néhányat. Továbbá minden éven lehetőséget biztosítunk egy pályakezdő képzőművész számára, hogy a már tapasztalt mesterektől tanulhasson. Jan Pavel Roman most diplomázott ungvári szobrászművész jelezte, hogy ő is beállna közénk. Így összeállt a csapat, mely az eddigi legnagyobb, ugyanis tizenhárom (11 képzőművész és 2 fotográfus) főből áll. Érkeztek hozzánk Kijevből, Odesszából, Harkivból, valamint Magyarország és Lengyelország területéről is. A korábbiaktól eltérőn az idén nem lett témája a tábornak, mindenkinek azt tanácsoltam, faragja ki azt, ami a lelkében van – fogalmazott a művész.
A Pro Arte-Munkács civil szervezet vezetője a jubileumi alkalom kapcsán arról is tájékoztatott, hogy ezt a kiemelkedő eseményt egy nyomtatvánnyal is megünneplik.
Hét év leforgása alatt több mint 75 alkotás született, ezekből 47-et a Kárpátok Szoborút program keretében elajándékoztak elsősorban Kárpátalja, Lemberg megye és Kelet-Magyarország falvainak.
A szobrokat olyan kistelepüléseknek adományozták, ahol vállalták, hogy az alkotásoknak méltó környezetet biztosítanak. Számos helyen így jöttek létre új közösségi terek, vagy így újultak meg korábban elhanyagolt településrészek.
– Magyarország és a magyar emberek rendkívül szolidárisak az ukrán néppel, és hatalmas összefogással segítik a háború miatt otthonukat elhagyni kényszerülteket. Arra gondoltunk, hogy viszonzásul és köszönetünk jeléül az idei szobrásztáborunkban készült műveket odaajándékozzuk a határ menti településeknek, tehát Záhony, Kisvárda, Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, valamint Tarpa községnek. A Nyugat-Ukrajnába menekült szobrászművészek hálájuk és köszönetük jeléül szimbolikus ajándékokat készítenek, emléket állítanának a sok-sok önkéntesnek, akik nemcsak a határ menti településeken, hanem az ország egész területén segítik a menekülteket”. – fogalmazott Matl Péter.
Drienyovszki János szobrászművész Budapestről érkezett vidékünkre, s mint kiderült, nem elősör jár Kárpátalján.
– 2003-ban ismerkedtem meg Matl Péterrel, ugyanis együtt utaztunk Japánba egy nemzetközi szobrásztáborba.
Öt évvel ezelőtt a Beregszentmiklóson megrendezett alkotótáborban is jártam az ő felkérésére.
Idén tavasszal ismét meghívást kaptam, úgy éreztem, nem mondhatok nemet. Az események ugyan beárnyékolják a tábor hangulatát, mindnyájan megegyeztünk abban, hogy politikáról nem beszélünk, hanem dolgozunk. Sokan vagyunk, sok helyről, a művészet azonban összeköt bennünket. Jómagam fával készültem dolgozni, de a kiszemelt anyag belseje teljesen el volt korhadva, így kőre kellett váltanom. A műalkotás formáját a közelben lévő patak inspirálta.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
