Céltudatos, határozott. Gyermekkora óta az egészségügyben szeretett volna tevékenykedni, célját sok-sok munkával el is érte. Szabad idejében legszívesebben a virágaival foglalkozik, de feltölti és kikapcsolja az utazás is, idegen tájak, országok, városok megismerése. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Szircsák Erzsébet professzor, az Ungvári Állami Egyetem Belgyógyászat Alapjai Tanszékének a vezetője.
Hegedűs Csilla
– Hol teltek a diákévei?
– Beregszászban születtem, 1995-ben fejeztem be a Tiszacsomai Középiskolát, és abban az évben felvételt nyertem az Ungvári Állami Egyetem Orvostudományi Karára. A diploma megszerzés után is tudományos munkával szerettem volna foglalkozni, egyetemen tanítani. Előbb laboránsi állást kaptam, ezzel párhuzamosan elkezdtem a kandidátusi disszertációmon dolgozni, amit 2006-ban védtem meg a Dnyipropetrovszki Gasztroenterológiai Akadémiai Intézetben, majd 2013-ban megvédtem a nagydoktori disszertációmat, 2017-ben pedig megszereztem a professzori címemet. Jelenleg az Ungvári Állami Egyetem Belgyógyászat Alapjai Tanszékének vagyok a vezetője.
– Fiatal kora ellenére hatalmas karriert futott be.
– Már óvodás koromban orvos szerettem volna lenni. Macsolai nagyapám a faluban állatfelcser volt, és kislány koromban sokszor elkísértem, amikor bocit ment injekciózni, vagy más okból hívták állatot gyógyítani. Engem már ez is lenyűgözött, ezért amikor nagyapa megbetegedett, eldöntöttem, hogy olyan orvos leszek, aki majd megváltja a világot. Nagyon sokat küzdöttem, tanultam azért, hogy 35 évesen megkapjam a nagydoktori címet. Klinikai tanszéken dolgozom, azaz kezelőorvosként is tevékenykedem, hiszen tudomány nem létezik gyakorlat nélkül. A betegek gyógyítása, tudományos munka és tanítás, ezzel a három dologgal telnek a napjaim.
– Óriási felelősség az ön hivatása, amihez nyilván határozottságra is szükség van.
– Eddig még nem volt az életemben olyan cél, amit ne sikerült volna elérnem. Nagymamám azt tanácsolta, lányom, akármilyen nehéz is legyen, mindig százszázalékosan kell teljesíteni, senki sem láthatja, milyen nehezen mégy végig az utadon. Tanácsát megfogadva mind a mai napig így teszek.
– Hol fogadja a betegeket?
– Tanszékünk a megyei kórházban működik a gasztroenterológiai osztály részlegén, ezenkívül több ungvári magánklinikán tevékenykedem, de Nagyszőlősön is szoktam rendelni. Beregszászban havi egy alkalommal a Pásztor Ferenc Közösségi Házban szegény, rászoruló embereket fogadok ingyen, önkéntes alapon tartok nekik konzultációt a Karitász keretein belül. Ukrajna „emésztőrendszeri betegségekkel foglalkozó társaságának” elnökségi tagja vagyok, Ukrajna-szerte tartok előadásokat, ez is fontos szerepet játszik az életemben. Igaz, az elmúlt egy-két évben a járvány, most pedig a háború miatt gyakoribb az online konferenciákon való részvétel.
– Honnan merít erőt ennyi feladat elvégzéséhez?
– A Jó Isten és a Szűzanya segítségével tudok ennyi helyen helytállni, másképp nem menne.
– Belefér-e a halogatás az ön tevékenységébe?
– Egyáltalán nem. Ha valamit elhalasztanék, annyira felgyülemlene a sok tennivaló, hogy nem tudnám utolérni magamat.
– Hogy áll a pontossággal?
– Ha valamit megígérek, ha törik, ha szakad – elvégezem. Ha netalán valami közbejönne, akkor sem kések öt-tíz percnél többet, de mindig inkább én érkezem hamarabb a megbeszélt helyre. Nem szeretem a pontatlan embereket.
– A beteg emberek türelmetlenek. Az orvosnak pedig minden esetben türelmesnek kell lennie.
– Igen. Igyekszem az lenni. A telefonomon non-stop 24 órában elérhető vagyok, sokszor éjszaka hívnak a betegeim, és van, hogy nem is annyira fontos kérdéssel, esetleg csak lelki probléma miatt, de én így is mindig szívesen segítek és válaszolok.
– Szokott aggódni?
– Persze. Mindenkiben van aggodalom, kétely.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Nem. De az élet mára megedzett, számtalan tapasztalatot gyűjtöttem. Ha csalódok, akkor előbb magamban kell túllépnem ezen. Viszont, mint ahogy már említettem, ha bármi gondom is van, azt kifelé soha nem mutatom, másnak nem kell tudni, hogy mit érzek legbelül.
– Haragtartó?
– Egy igen kedves tanárom idézte nagyon régen Kennedy egyik mondását: „bocsáss meg ellenségeidnek, de neveiket ne feledd soha”. Életem végéig bennem lesz az a kis mellékzönge, vagyis azzal az emberrel a későbbiekben már biztosan nem fogok tudni ugyanúgy beszélgetni.
– Mit tesz, ha felhők gyűlnek a feje fölé? Hogy lehet felvidítani?
– Valamikor egy gyermek mosolya, egy simogatás, egy kedves szó mindennél többet jelent. A minap Beregszászban, a Karitásznál egy tolószékhez kötött beteg a zsebéből kivett egy picike mezei virágot, és átnyújtotta nekem, az számomra többet ért bármilyen értékes ajándéknál. Ezek a gesztusok felvidítanak, könnyebbé, boldogabbá teszik a lelkemet.
– A munkája a megyeszékhelyhez köti, ott is lakik?
– Az az igazság, hogy ingázom. Ungváron lakom, de nagyon sokat tartózkodom a szülőhelyemen, Beregardóban és Macsolán.
– Van hobbija?
– Nagyon szeretek kertészkedni: a virágaim (számos rózsa, írisz, mályvák, petúniák) gyönyörűek. Velük szinte csak én szoktam foglalkozni, locsolgatom, gondozom őket, és ilyenkor kikapcsolódom, szellemi erőt adnak nekem, elterelődnek a gondolataim a hétköznapi problémákról. Emellett szeretek olvasni és zenét hallgatni.
– Barátnők, kikapcsolódás?
– Természetesen vannak barátnőim, ám szűk azoknak a köre, akiket közel engedek magamhoz. Ami pedig a közös programokat illeti, számos ötlet merül fel bennünk. Lehet, hogy egy estét csak kávézgatással, borozgatással töltünk, vagy elmegyünk szaunázni. Imádok utazni, felfedezni új tájakat, országokat, városokat, kultúrákat. Az elmúlt egy-két évben, mint mindenki másnak, nekünk sem volt erre lehetőségünk.
– Van kedvenc országa?
– Olaszország: Szicília, az Etna. Egyszer egy ismerősömmel felkocsikáztunk az Etnára, az leírhatatlan csoda volt, és izgalmas, hiszen tudjuk, hogy aktív vulkánról van szó, amely bármely pillanatban kitörhet.
– Szereti a meglepetéseket?
– Igen, a jókat. Igyekszem átadni a tudásomat fiatal pályakezdőknek. Az utóbbi két évben hat tanítványom védte meg a disszertációját témavezetésem alatt, ketten közülük az orvostudományok kandidátusa, négyen pedig PhD fokozatot szereztek.
