Három történet – három azonos sors.
Az Ukrán Állami Migrációs Szolgálat kárpátaljai kirendeltségének adatai szerint a háború február 24-i kitörését megelőzően megközelítőleg 2,5 ezer külföldi állampolgár élt a megyében huzamos tartózkodási engedéllyel. Többségük, körülbelül 1,5 ezren, ukrán állampolgárral fennálló házasság alapján kapta meg az engedélyt. Rengeteg ukránhoz hasonlóan sok külföldi állampolgár döntött úgy, hogy a háború elől menekülve elhagyja az országot. De találtunk olyanokat, akik egyértelműen a maradás mellett tették le a voksot. Jelenleg nincs adat arra vonatkozóan, hogy pontosan hány, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi él Kárpátalján, vélhetően kevesen maradtak.
Szabó Sándor
Az olasz állampolgárságú Gianni Serpico és ungvári születésű felesége, Dana évekig élt Milánó közelében egy itáliai kisvárosban. 2014-ben döntött úgy, hogy a kárpátaljai megyeszékhelyre költöznek. A belváros szívétől nem messze, a Munkácsi utcán nyitottak családi vállalkozás keretében kávézót, ahol az olasz kávézás hagyományait szeretnék meghonosítani. Az olasz férfi szívéhez mindig is közel állt a kárpátaljai emberek mentalitása és életritmusa, mert, állítása szerint nagyon hasonló az olaszokéhoz.
– Vállalkozni szerettünk volna és erre alkalmasabbnak tűnt Ungvár, mint az az olasz város, ahol korábban éltünk – mesélte a férfi.
Sajnos nem rózsás most a helyzet az országban, és ez a vállalkozásokra is rányomja a bélyegét, de nem vagyok ijedős típus, így maradunk. Amikor kiderült, hogy az oroszok több százezres haderőt vonultatnak fel Ukrajna határainál hadgyakorlatnak álcázva, sejtettük, hogy a háború előbb vagy utóbb bekövetkezik, ennek ellenére sokkoltak minket a február 24-i hajnali történések. Abban bízom, hogy az ukrán haderő a lehető leghamarabb kiűzi az országból a megszállókat, és visszatérhet a béke az országba. Az első napokban Olaszország kijevi nagykövetségének munkatársai többször is kerestek és felszólítottak, hogy a saját biztonságom érdekében hagyjam el Ukrajnát, ám nekem meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek innen.
Itt van az életem, a munkám, Olaszországba nincs semmink, olyan menekültek lennénk, mint más ukránok, és ezt nem szeretnénk.
A rokonok, ismerősök nyakára sem mehetünk hosszú időre. Sajnálattal nézzük a híreket, ahogy kelet-ukrajnai városkákat rombolnak porig az orosz erők. Viszont Kárpátalján biztonságban érezzük magunkat.
A cikk megírása során egy brit és egy szerb állampolgárral is kapcsolatba kerültem, akik évek óta Kárpátalján éltek, ám a háború kitörése után visszaköltöztek hazájukba. Az angol férfi három hónap után hozta meg a döntést, mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy az orosz–ukrán konfliktus még évekig elhúzódhat. A szerb férfi gyerekként átélte a boszniai háborút, és az ott látottak alapján nem szerette volna, hogy a felesége és a gyermeke hasonlókat éljenek át.
A történet előző részei:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
