Határozott, kitartásával és sok munkával eléri a céljait. Tinédzserként úgy vélte, az egészségügyben szeretne dolgozni, azon belül is a fogorvosi pályán. A férjével szívesen űztek extrém sportokat, de amióta megszületett a kislányuk, minden figyelmüket neki szentelik. A Kárpáti Igaz Szó rovatának mai vendége dr. Dénes-Zsukovszky Anna fogorvos, önkéntes tűzoltó.
Hegedűs Csilla
– Hol töltötte a gyermekkorát, milyen kislány volt?
– Kétéves koromig Fertősalmáson éltünk a szüleimmel. Aztán édesapám a derceni református gyülekezet lelkipásztora lett, így én ott végeztem el a középiskolát. Szüleim elmondása szerint szófogadó, talpraesett gyermek voltam. Sokat játszottunk a barátnőimmel a szabadban, sátoroztunk és piknikeztünk. Nyaranta kedvenc esti programunk volt a csorda hazavárása. Akkoriban még 500 tehén volt a faluban.
– A középiskola befejezése után hol folytatta tanulmányait?
– Az Ungvári Nemzeti Egyetem fogorvosi szakára felvételiztem. Kezdetben nagyon nehéz volt a beilleszkedés, mivel alig tudtam ukránul. Idővel ez megváltozott, befogadtak a diáktársaim is, sokszor én segítettem nekik a tanulásban. Van olyan szájsebész csoporttársam, akivel jelenleg is együtt dolgozunk.
– Miért éppen a fogorvosi pályát választotta?
– Még a középiskolás éveim alatt határoztam így, nem sokkal az érettségi előtt. Először arról döntöttem, hogy az egészségügyben szeretnék elhelyezkedni, és ennek megfelelően választottam ki a tantárgyakat az emelt szintű vizsgákhoz. A sikeres érettségi után jelentkeztem az egyetemre, amit két év rezidensképzés követett a Munkácsi Járási Fogászati Klinikán, ahol rengeteg szakmai tapasztalatot szereztem.
– Fiatal szakemberként hol tevékenykedett?
– Még az egyetemi éveim alatt nyaranta több alkalommal Németországban, Bad Hersfeldben és Lengenfeldben vettem rész gyakorlaton. Németországban lehetőségem volt implantológiai, általános fogászati és fogszabályzási klinikán tanulni, részt vehettem műtéteken, elsajátíthattam modern kezelési módszereket, melyeket hasznosítani tudtam és tudok jelenleg is a munkámban. Az államvizsga letétele után különbözeti vizsgát tettem a budapesti Semmelweis Egyetemen. A diplomám honosítása után Bátonyterenyén dolgoztam a közgyógyellátási rendszeren belül, ahol rengeteg nehéz esettel találkoztam. Nagyon sokat köszönhetek egy elismert és tehetséges fogorvos házaspárnak, dr. Putnoky-Benedek Gábornak és dr. Putnoky-Benedek Zsuzsannának, akik még az egyetemi éveim alatt felkaroltak. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy fejlődni tudjak a szakmámban. Magánrendelőmet Dercenben nyitottam meg 2019-ben, ahol most is praktizálok, egy munkácsi fogorvos kollégámmal fogadjuk a hozzánk érkező betegeket. Jelenleg fogszabályzó szakképzésen veszek rész az Ungvári Nemzeti Egyetemen.
– Hogyan birkózik meg a napi kihívásokkal?
– Kisgyermekes anyaként, lelkészfeleségként sokszor igen nehéz összeegyeztetni a dolgaimat a fogorvosi hivatásommal. Munkám során gyakran találkozom súlyos, komplikált, félrekezelt esetekkel. De igyekszem mindig helytállni. Fontosnak tartom tudásomat rendszeresen frissítését, ezért ukrajnai és magyarországi tudományos konferenciákon, gyakorlatokon veszek részt.
– A mindennapi életben türelmes?
– Alapjában véve türelmes természetű vagyok. Igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangnemet mind a magánéletemben, mind a munkámban. Tudom, mennyire fontos a kommunikáció. Mert – valljuk be őszintén – senki sem megy szívesen fogorvoshoz.
– Kicsit más vizekre evezve. Mikor házasodott meg? Hol ismerkedett meg a párjával?
– A férjemmel 2017-ben ismerkedtem meg egy baráti társaságban. 2019-ben házasodtunk össze. Ő akkor a huszti református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. 2020-tól a borzsovai és a halábori gyülekezet lelkésze.
– Házasságukból eddig egy lánygyermek született…
– Igen, akit Adélnak hívnak, és augusztusban lesz kétéves. Korához képest nagyon értelmes. Vidám és barátságos, jó a hallása, szeret énekelni, legtöbbször angolul, de ugyanakkor nagyon akaratos. Sok figyelmet igényel, csak társaságban érzi jól magát. Ha épp nem dolgozom, mondhatni minden időmet együtt töltjük.
– Ki az aggódóbb szülő? Ön vagy a párja?
– Szerintem mindketten egyformán aggódunk. Hála Istennek nem beteges gyerkőc, de kisebb balesetek így is előfordulnak. Sok segítséget kapok a férjemtől, aki, ha kell, megfürdeti, megeteti, elaltatja.
– Hogyan kapcsolódik ki? Van hobbija?
– Adél születése előtt a férjemmel, Elemérrel hegyi kerékpároztunk, downhilleztünk, télen síelni jártunk, vagyis az extrém sportok kedvelői vagyunk. A párom egyébként nemrég cross motorra váltott. Közös hobbink ezenkívül a tűzoltóság.
– Kifejtené ezt bővebben?
– A Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság 2005-ben alakult. Mivel édesapám volt az alapítója, láttam, milyen lelkesen próbál segíteni a bajbajutottakon. Amikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, én is jelentkeztem az egylet soraiba. A tűzoltóság fennállásának 17 éve alatt közel 634 esetben segítettünk, főként tűzeseteknél. Az én feladatom az elsősegélynyújtás. Tehát nekem elsődleges feladatom nem a tűz oltása, de volt már rá példa, hogy segítenem kellett a megfékezésében is. Rendszeresen részt veszek képzéseken, legutóbb a katasztrófa-elhárítás ungvári oktatási központjában végeztem el az életmentő-tűzoltó képzést.
– Megbízik az emberekben?
– Korábban sokkal jobban megbíztam bennük, de nagyon sok rossz tapasztalatom volt, ezért igyekszem nyitott szemmel járni. Ellentétben a férjemmel, aki nagyon-nagyon megbízik másokban, s emiatt rengeteg csalódás éri.
– Ha csalódás éri, azt hogy kezeli?
– Sokszor elönt a düh, de legtöbbször magamba fojtom. Nem vagyok haragtartó, nem éreztetem másokkal, ha neheztelek rájuk. Kerülöm a konfliktusokat, könnyen megtalálom a közös hangot másokkal.
– Mit tesz, ha felhők gyűlnek a feje fölé? Hogyan, miképpen lehet felvidítani?
– A gyermekem mosolya, ölelése az, ami minden bánatot elfeledtet velem.
