Nyíltszívű, közvetlen, kommunikatív. Lételeme a segítségnyújtás, a közösségépítés. Az emberek iránti szeretete felülmúlhatatlan. Nehezen mond nemet, törekszik a kompromisszumra. A családja jelenti számára a biztonságot, a velük töltött minőségi idő fontosságára esküszik. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Vetrócki Melinda, a ráti Szent Mihály Egészségügyi-Szociális Gyermek Rehabilitációs Központ vezetője
Bujdosó Ivett
– Védőnőből lett a rehabilitációs központ vezetője.
– Az Ungvári Járási Kórház csapi intézményében tevékenykedtem védőnőként, később családi vállalkozásba kezdtünk. Ezt követően, 2017 októberében kaptam a felkérést arra vonatkozóan, hogy legyek a ráti Szent Mihály Egészségügyi-Szociális Gyermek Rehabilitációs Központ vezetője. Rengeteg őrlődés és álmatlan éjszaka után a családom – és főleg az idősebb lányom – biztatására elfogadtam az állást, így több mint négy éve egyengetem az intézmény útját. Nem válogatok a teendők között, vallom, nem alkalmazottjaim, inkább kollégáim vannak. Nehezemre esik a „főnökösködés”, a parancsolgatás helyett inkább a kompromisszumot keresem. Mindennapi feladataim mellett szívesen segítek munkatársaimnak a tennivalók elvégzésében. Ezzel a „gyengeségemmel” lettünk jó csapat, amire büszke vagyok.
– Nem könnyű feladattal néz szembe.
– A rehabilitáció csak közös erőfeszítések árán sikerülhet. Eleinte nagyon nehezen dolgoztam fel a hozzánk forduló gyermekek súlyos állapotát, egyes eseteken hetekig rágódtam. Mára már rájöttem, hogy a mi feladatunk a segítségnyújtás, ezért mindent megteszünk az apróságok fejlődéséért.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel, Nándorral augusztusban lesz a 20 éves házassági évfordulónk. Két lányunk született. Kitti 19 éves, első évfolyamos az Ungvári Nemzeti Egyetem matematika-informatika szakán, illetve levelező tagozaton közgazdász szakirányú képzést folytat. Ez utóbbit a következő tanévtől az Óbudai Egyetemen végzi majd. Szófia 10 éves, idén fejezte be a negyedik osztályt az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskolában. Mindkettőjükért hálás vagyok a Jóistennek.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– Sajnos nem sok szabad perccel, órával rendelkezem, ám annak minden pillanatát a családommal töltöm. Szeretek főzni, a környezetem értékeli ez irányú igyekezetemet. A hagyományos mellett új recepteket is szívesen kipróbálok, aminek a lányok örülnek a legjobban. Emellett igyekszem a társadalmi munkát sem elhanyagolni, a jelenlegi helyzetben önkéntesként segítek magyarországi táborok megszervezésében, a résztvevők kiválasztásában, az utaztatás problémamentes lebonyolításában.
– Mi az, ami felbosszantja?
– Kifejezetten precíz, pontos, tisztaságszerető vagyok, ennek ellenkezője kihoz a béketűrésemből. Ezek kiküszöbölésére szívesen felajánlom a segítségemet, ám elvárom, hogy ezután ne okozzon nehézséget a rend fenntartása. Emellett felháborít, ha nem tisztelik mások munkáját, a képmutató emberektől pedig szinte a falra mászom.
– Könnyen elérzékenyül?
– Hamar könnybe lábad a szemem, legyen szó örömhírről vagy szomorú esetről. A rehabilitációs központban a gyermekek – külső szemmel csekély – fejlődése is jóérzéssel tölt el.
– Haragtartó?
– Nem jellemző rám, ám hetekig rágódom a konfliktushelyzeten. Nagyon bánt, ha hozzám közel álló személlyel történt az egyet nem értés. Később rájövök, hogy ebből is tanultam, így máskor felkészültebben állok egy-egy nézeteltérés elé. Tudok és szoktam is bocsánatot kérni, ám ez igényel némi lelki felkészülést.
– Jól viseli a kritikát?
– Megnézem, ki mondja, és azután ítélem meg a bírálat jogosságát. Hozzám közel álló személyek építő jellegű kritikáját azonban igyekszem elemezni, és szükség szerint beépíteni a változtatást a mindennapjaimba.
– Szavaiból érződik, fontos szerepet tölt be az életében a hit.
– Vallásos, római katolikus család vagyunk. Lehetőségeinkhez mérten, maximális gyakorisággal felkeressük az Isten házát, ezt a szokásunkat nyaralásaink során sem hanyagoljuk el. Nagy vágyam, hogy eljussak a Szentföldre, illetve szívesen felkeresném még Medjugorjét.
– Jó emberismerő?
– Társaságkedvelő vagyok, kötök új ismeretségeket. A férjem szerint helyesen ítélem meg az embereket, ám én nem érzem magamat jó emberismerőnek, ugyanis értek már kellemes meglepetések és csalódások is e téren.
– Állatbarát hírében áll.
– Három kutyánk van, ám a kisebbik lányommal nem megyünk el közömbösen egyetlen kóbor állat mellett sem. Egy tál étellel, simogatással, esetenként új gazdi keresésével próbálunk segíteni rajtuk. A központban négy ló lát el terápiás feladatokat. Nehéz napok, hetek után gyakran ellátogatok a paripákhoz, megnyugtat, feltölt a társaságuk. Emellett a növényeket is hasonlóképp szeretem, a környezetemet gyakran elárasztom szebbnél szebb virágokkal.
– Kitartó?
– A végsőkig kitartok a kitűzött cél mellett. Nehezen tudnak eltántorítani a feladat elvégzésétől, ebben nagy szerepet játszik a maximalizmusom.
– Magabiztos?
– Előfordul, hogy elbizonytalanodom. Olyankor a családom tartja bennem a lelket. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a közeli hozzátartozóimmal mindent megbeszélhetek. Ők azok, akik bármilyen nehézség során segítenek visszaállítani az önbizalmamat.
– Vágyak, célok…
– Egyik nagy vágyam, hogy minél több gyermeknek tudjunk segíteni a rehabilitációs központban. Magánemberként arra törekszem, hogy továbbra is jó anya és feleség legyek.
