Csiszlák Magda 56 éves és még aktívan dolgozik a nagydobronyi varrodában. A kisdobronyi nagymama nem szeret tétlenül ülni, örül, ha az unokáival töltheti a szabadidejét.
– Korábban mivel foglalkozott?
– Fiatal koromban, a 80-as években is varrodában dolgoztam, aztán szülési szabadságra mentem. Ez után pedig a tiszaágteleki tyúkfarmon dolgoztam 27 éven keresztül. Most ismét a varrodában vagyok, folytatom azt a szakmát, ahol egykor elkezdtem dolgozni.
– Beszélne a családjáról?
– Édesapám sofőrként dolgozott, édesanyám pedig fejőnő volt. A mezőn is voltak földjeink, azon dolgoztunk. Egy testvérem is van. Az iskolában a kedvencem a magyar nyelv és irodalom volt. Nagyon szerettem verseket tanulni, mondani. Továbbtanuláson nem igazán gondolkoztam, az érettségit esti iskolában szereztem meg. Közben munkába jártam.
– Régen jobb volt az élet?
– Szerintem az akkori rendszer jobb volt, az életszínvonal viszont nem. Nem volt ilyen választék a boltokban. Mindenért sorba kellett állni, a ruhában se lehetett nagyon válogatni, és a legtöbb dolgot talonra adták. Most ebből a szempontból jobb világ van. Csak bemegyünk a boltba, és megvesszük ami kell. De a kereset jobb volt. Az akkori fizetésből be tudtunk vásárolni, és még letenni is jutott valami.
– Fiatalon ment férjhez?
– 18 évesen. Egy év múlva meg született az első fiunk. Már 38 éve együtt vagyunk. A fiam 37 éves, a lányom 30. Hála Istennek unokák is vannak, két fiú és egy lány. Már nagyobbak, hiszen a legfiatalabb is 6 éves. Nagyon szeretem őket. Amikor még kisebbek voltak, sokat vigyáztam rájuk. Amikor a menyem dolgozni ment, szívesen vállaltam a pesztrálást. Óvodába hordtam, otthon is játszottam velük. A lányom Nagydobronyba ment férjhez, neki kevésbé tudok besegíteni a gyereknevelésbe. Úgy érzem, ők is szeretnek. A menyemmel is jó kapcsolatot ápolok. 14 éve házasodtak össze a fiammal, de azóta egyszer sem volt konfliktusunk. Ritka az ilyen menyecske. Még csak egy tányér ételt sem eszik meg úgy, hogy először meg ne kínálna minket is a papával – mondja meghatódva Magda néni.
– Mi a jó házasság titka?
– Szerintem elsősorban a szeretet és a türelem. Mindenkinek kell tűrni, hiszen senki sem tökéletes. Ezért fontos, hogy megértően viselkedjünk egymással.
– Kivel volt könnyebb, a lányával vagy a fiával?
– Mindkettőt egyformán neveltem. De azért a fiúkkal más a helyzet. Amíg nem kezdett el legénykedni, könnyebb volt, de aztán ugye elkezdett eljárni a barátokkal. Addig, soha nem tudtam elaludni, míg haza nem jött és nem láttam, hogy minden rendben van. A lányok nevelése ilyen szempontból könnyebb. Ha azt mondtam neki, hogy tízre jöjjön haza, akkor az úgy is volt. Viszont a fiammal is meg tudtam beszélni mindent, még azt is elmondta, amit az apjának nem mert. A gyermekeim még ma is tisztelnek minket, megfogadják a tanácsainkat is.
– Nehéz a munka?
– Amikor az ember öregszik, minden nehezebben megy. Otthon már kicsit könnyebb, mert külön háztartásban vagyunk a férjemmel és csak kettőnkre van gondom. De emellett segítjük a fiatalokat is. Kisebb a felelősség. Januárba leszek 57 éves, de még munka nélkül soha nem voltam. Van egy fóliánk, amiben különböző zöldségeket, retket, uborkát stb. termesztünk. Ha hazamegyek a varrodából, szinte hiányzik, hogy kimenjek a fóliába, és még ott is csináljak valamit. Különleges hobbim nincs, varrni is csak gépen szeretek.
Bara Tünde
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
