A nők kárára elkövetett erőszak világjelenség. A probléma súlyosságát jelzi, hogy világnapot is szenteltek neki. A novemberi kampánynapon az erőszak elszenvedőin túl a szemtanúkhoz is szólnak. Azokhoz, akiknek lehetőségük van jelezni a bajt az illetékes szolgálatok felé. De vajon van-e, aki segítsen? És miért kezeljük még mindig tabuként a témát? – kérdezte a KISZó Natalija Omeljanyukot, a megyei szociális védelmi főosztály helyettes vezetőjét.
– Az áldozatok legtöbbször elhallgatják, hogy pokoli körülmények között élik mindennapjaikat. Vajon miért nem kérnek segítséget?
– Mert nálunk még mindig tabu a téma, úgy tartják, az asszony köténye mindent eltakar. Az évszázadok során annyi mindent kibírtunk már, ezt is túl kell élnünk. A nők, mivel újra és újra megtörténik, maguk előtt is tagadják a kiszolgáltatottság tényét. Egyfelől szégyellik, hogy képtelenek megfékezni támadójukat. Másfelől, ha a rendvédelmi szervekhez fordulnak, sajnos, a tapasztalat azt mutatja, segítség helyett sokszor őket ítélik el.
– Megyénkben mennyire súlyos a helyzet ezen a téren?
– Tavaly 1700-an fordultak a rendvédelmi szervekhez családon belül elkövetett erőszakos cselekmény kapcsán. A nyilvántartásban jelenleg 2000 ilyen hölgy szerepel. A felmérések szerint országos szinten évente 1 millióan szenvednek el fizikai vagy szexuális jellegű erőszakot, 600-an életüket vesztik ezek során.
– Kárpátalján vannak-e olyan krízisközpontok, ahol a bajba került hölgyek menedéket kaphatnak?
– Az elmúlt két évben 7 menedékközpontot hoztak létre országos szinten, és 46 mobil szociális-pszichológiai segélynyújtó brigádot, ami nyilvánvalóan kevés. Megyénkben hiányoznak a megfelelő krízisközpontok, ezek létrehozása elsősorban anyagi nehézségekbe ütközik. Kárpátalján két szociális-pszichológiai segélyközpont működik, melyben ideiglenes menedékhez juthatnak a rászorulók. Az egyik Ungváron van. Munkatársaik elmondása szerint a hozzájuk forduló hölgyek a legritkább esetben mennek a rendőrségre, az erőszakos cselekmény tényéről többnyire a központ munkatársai értesítik a rendvédelmi szerveket. Itt jogi és lelki segítséget is kapnak a szebbik nem képviselői. Sajnos a központ mindössze tíz férőhelyes. Évi 40-50 embert tud befogadni.
– Háború idején bizonyítottan nő a gyengébbik nem kárára elkövetett erőszakos cselekmények száma. És Ukrajnában öt éve harcok dúlnak…
– A harcok sújtotta régióban nők fokozottan megszenvedik a háborút. Ahogyan azok is, akik hozzátartozója hazatér a zónából. Biztos, hogy rengeteg az erőszak. A katonák az átélt borzalmak után nem tudnak koncentrálni, lidércálmuk, üldözési mániájuk van. A feszültséget a hozzájuk legközelebb álló családtagokon, a házastársakon, a gyerekeken vezetik le.
– Vajon kinek a feladata lenne közbelépni?
– Nyilván a családtagoknak, a szociális szolgálatoknak, a társadalmi szervezeteknek, vidéken az egyháznak. Bárkinek, aki képes rá, hogy megszüntesse a szexuális erőszakot, az érzelmi bántalmazást, a másik megalázását. Ám a különféle állami szervek is csak a családból való kiemelésre képesek. Holott az lenne a legfontosabb feladat, hogy az erőszak meg se történjen. Napjainkban, amikor egyre inkább devalválódnak a család, a klasszikus értékek, a hit megtartó ereje egyre inkább megkopik, sajnos nincs, aki – vagy ami – gátat szabjon az agresszió terjedésének.
Magyar Tímea
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
