Ukrajnában továbbra is a sötétség az úr. Az agresszor rendkívül rafinált módot választott, amikor kiötlötte, hogyan teheti tönkre teljesen ellenfelét és elkezdte bombázni az elektromos hálózatot.
Elsőre szinte felmérhetetlen az október 10-e óta tartó áramkorlátozások következménye. Mert azonttúl, hogy se áram, se fűtés, se meleg víz nincs esetenként napi 16 órán át – de vannak települések, ahol ez hosszabb ideig elhúzódik –, most szembesülünk azzal, hogy ideje teljesen átrendezni az életünket, változtatni szokásainkon.
Mivel a megyei vagy országos – rejtély, hogy ez valójában kinek a kompetenciája – áramszolgáltató igencsak egyenlőtlenül áramtalanítja a különböző településeket és városrészeket, a közösségi hálókon hatalmas a méltatlankodás, a két táborra oszlott emberek indulatos vitákat folytatnak a szerintük igazságtalan kapcsolási rendről. Azok vannak a legnehezebb helyzetben, akiknek
otthona teljes egészében az áramtól függ, még a tűzhely is, mondják az egyik oldalon, így még egy teát sem tudnak megfőzni, vagy a konyhába húzódva megmelegedni a kék láng fényénél. A vidéken élők ebből a szempontból szerencsésebbek, hisz sok helyütt megmaradtak a cserépkályhák, esetleg a sparheltek, melyek most ismét használatba kerülnek.
A másik, patriótább tábor azon háborog, hogy lehet ennyit keseregni a folyamatos áramtalanítás miatt, amikor az ország keleti felében már hónapok óta nélkülözik az emberek a civilizáció áldásait. Kibírjuk mi is, sőt, ennél többet is, mondják, „ezzel segítjük a győzelmet.” Persze kérdés, amint beköszöntenek a kemény mínuszok, akkor is ilyen optimisták maradnak-e.
Természetesen, mint az életben minden, ez is viszonylagos. Érthető, ha mérgelődik az, akinek iskoláskorú gyerekei vannak és folyamatosan attól retteg, nehogy a gyertyafényes leckeírás közben csemetéje hajába belekapjon a láng, ha a felnőtt az áram bekapcsolása után azt se tudja, mihez kapjon előbb, ha a vásárlást, a gyógyszerbeszerzést stb. is az áramhoz kell kötni, mert nem működnek a pénztárgépek.
Ha viszont belegondolunk, mit él át az a család, mely épp most temette el a háborúban elhunyt legközelebbi szerettét, vagy akinek az élete munkája veszett oda egy rakéta becsapódása után, mindjárt eltörpül és kicsinyes nyavalygásnak tűnik az áramhiány miatti zúgolódás. Nemde?
Gázpalackok a lakásokban, egyre gyakoribb lakástüzek, süketítő, rezgő és légszennyező generátorok a szolgáltatásokat nyújtó szalonok, privát klinikák, üzletek előtt, közlekedési lámpa és világítás nélküli utak, gyarapodó balesetszám. Leálló gyárak, vállalkozások, gazdaságok, munka és megélhetés nélkül maradó emberek, összeomlófélben lévő gazdaság. Az áramnélküliség kétségkívül megváltoztatta a mindennapjainkat és egyben előre nem látható új veszélyeket hozott. S a legszomorúbb, hogy egyelőre nem is látszik a fény az alagút végén…
