Magyar Vita: „Isten nem ad olyan megpróbáltatást, amit nem bírunk legyőzni” │ KISZó-interjú

Hit és megmaradás Karácsfalván

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a tanárok és a diákok együttműködése lendíti előre az oktatást. Az akadályokra és a változásokra kihívásként tekintenek, a magyarságukra és a hitükre bástyaként, ami ostrom esetén sem rendül meg. Az intézmény helyzetéről Magyar Vita igazgatóval beszélgettünk.

Sorozatunkban vidékünk egyházi tanintézményeit mutatjuk be.

Simon Rita

– A kivándorlás hogyan érintette az intézményt?

– A diáklétszámot tekintve majdnem ugyanannyian vagyunk az idén, mint tavaly. Ha nem robban ki a háború, talán sokkal többen lennénk, de így is közel 180-an tanulnak nálunk. Három éve nyitottunk 5 és 6. osztályt is, azóta jelentősen nőtt a létszámunk. A kicsiket mindennap iskolabusz hozza. Van, aki Nagybégányból, más Csepéből jár hozzánk. Hogy ne kelljen olyan korán kelniük, nekik csak 8 órától kezdődik a tanítás. Ezt a tanároknak eleinte  nehéz volt megszokni, mivel a felsősök negyed nyolckor kezdenek. Nálunk már a hetedikesek is bent laknak. A kicsiknek néha több idő kell, hogy megszokják a légkört. Jelenleg száz kollégistánk van.

A legmesszebbről Csapról, illetve Viskről érkeztek hozzánk diákok.

Ami a káderkérdést illeti, majdnem minden tanévben cserélődik egy-két tanár. Sok fiatal oktatónk van. Három tanár az idén a háború miatt ment el. De sikerült őket helyettesíteni, teljes létszámmal, 25-en dolgozunk.

– A líceum több éven keresztül 100 százalékos továbbtanulási aránnyal büszkélkedhetett. Minek az eredménye a töretlen színvonal?

– A 10-11. osztályban profiltantárgyakat határozunk meg, és csoportbontást alkalmazunk. A reál csoportban a matematikát, a humánban a történelmet és a nyelveket tanulják emelt óraszámban. De a fakultatív foglalkozások, érettségi felkészítők keretében más tantárgyakra is nagy hangsúlyt fektetünk, a gyermekek érdeklődésének megfelelően. Az, hogy milyen szakokra felvételiznek, változó. Csak úgy, mint az, hogy külföldön vagy itthon folytatják tovább a tanulmányaikat. A korábbi esztendőkhöz képest nőtt a Magyarországra jelentkezők száma. De még így is az itthon maradottak vannak többségben.

Ami a színvonalat illeti, azt gondolom, sok múlik a diákok és a tanárok kiváló együttműködésén. Mert hiába szigorú, felkészült az oktató, ha a diák nem akar tanulni, illetve fordítva: a tehetséges tanuló nem tud fejlődni, ha a pedagógus nem nyújt színvonalas oktatást.

Egymást motiválják. A pedagógusok mindent megtesznek azért, hogy segítsék, tanítsák a gyermeket, a diákok pedig értékelik ezt az erőfeszítést, és ők is mindent megtesznek azért, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. De ezenkívül valószínűleg a légkör és a körülmények is komoly hatással vannak rájuk. Mindenük megvan, kényelemben, nyugodtan tanulhatnak.

– Ösztönzik is őket valamivel?

– Igen. Akik 10 fölötti tanulmányi átlaggal rendelkeznek, azoknak nem muszáj az osztálytársakkal együtt tanulniuk a délutáni stúdiumon, a tantermekben. Ez sokakat motivál. Ezenkívül megalapítottuk a Sztojka Sándor Ösztöndíjat is, amire negyedévente lehet pályázni.  Az ösztöndíj 5 értékelési kritérium alapján kerül megítélésre, ami a tanulmányi átlagon kívül például a szertartás-látogatást is tartalmazza. A támogatottak száma változó, 30-45 diák.

– Hogyan birkóznak meg az áramszünetekkel?

– Van egy nagy teljesítményű áramfejlesztőnk, azzal oldjuk meg. A diákjaink jóformán észre sem veszik, hogy kikapcsolták a villanyt. Egy pillanatnyi kihagyás után zavartalanul működik az áramellátás. A fűtés sem egyszerű, de hogy kevesebb költségünk legyen, már tavaly is fatüzelésű kazánnal fűtöttünk.

– Óvóhely?

– Az étkezdénk az alagsorban található, így azt most be tudtuk rendezni óvóhelynek. A székek és asztalok adottak voltak, a mosdó is minden előírásnak megfelel. Nem tudom, hogy amikor tervezték az épületet, ezt szándékosan így kalkulálták-e be, de most nagyon jól jött. Jellemzően, hogy ha valamilyen probléma adódik, akkor arra azonnal keresünk megoldást. A távoktatástól kezdve az újfajta érettségi vizsgáig minden kihívást leküzdöttünk eddig. Nem volt egyszerű, de nem adjuk fel. Úgy tekintünk erre, hogy ez is csak egy újabb akadály, amit meg kell oldani. Ugyanígy vagyunk a beruházásokkal is.

Ami kell, amire feltétlenül szükségünk van, azt Tóth Jenő atya intézményvezetőnk úgyis kialakítja.

Habár most visszavettünk a tervezésből. A menekültek ellátását is megoldottuk, február végétől majdnem nyár végéig több tucat belső ukrajnai tartózkodott itt.

– Az általános házirend mellett kötelezők a katolikus lelkigyakorlatok, csendességek látogatása is. A fiatalok vevők ezekre a lelki táplálékokra?

– Akik ide jelentkeznek, azok nagyjából tudják, mire vállalkoznak. Főleg olyan gyerekek jönnek hozzánk, akik nem állnak távol az egyháztól, otthon is megélték már valamilyen szinten a hitüket. Mi további pluszt adunk nekik, igyekszünk még közelebb terelni őket a Megváltóhoz.

A kicsiknek kell egy kis idő, míg belerázódnak ezekbe az alkalmakba, az idősebbeknél viszont azt tapasztaljuk, hogy sokan már kifejezetten  várják az ilyen összejöveteleket, lelkigyakorlatokat.

Meggyőződésem, hogy van létjogosultsága az egyházi intézményeknek Kárpátalján. Nem kérdés, hogy sokkal könnyebb átvészelni az ilyen válságokat, ha nem csak magunkra, hanem Istenre hagyatkozhatunk, aki erőt és békességet ad nekünk.

– 2003 óta tanít, 2008-tól nevezték ki igazgatónak, az idén megkapta a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést. Személy szerint mit gondol, mi kell ahhoz, hogy az intézmény továbbra is prosperáljon?

– Nem egyszerű most magyarnak lenni, de ötven, száz évvel ezelőtt sem volt az. Minden korban ki kellett állni azért, akik vagyunk, az identitásunkért, a hitünkért. Isten nem ad olyan megpróbáltatást, amit nem bírunk legyőzni.

Amíg hitelesek maradunk, és nem csak a világ trendjei szerint „eladjuk” magunkat, addig azt hiszem, nincs gond.

Amíg lesznek Kárpátalján magyarok, olyan keresztény emberek, akiknek fontos, hogy a gyermekük ne csak színvonalas oktatásban, hanem keresztény-erkölcsi nevelésben is részesüljön, addig mi is megmaradunk.

Korábbi írásunk a sorozatból:

Kristofori Olga: a Jóisten felé fordulva ezt a megpróbáltatást is túléljük │KISZó-interjú