Már égnek a gyertyák az adventi koszorún. Ünnepre készül a lélek. A fény, a születés, a fény születésének csodáját várja hittel minden jóakaratú ember. Azzal a reménnyel tekint az égre, hogy a betlehemi csillag utat mutat. Így lesz örömtől áradó a csendes éj. És mindent, mindenkit magához ölel, felemel a szívekből áradó szeretet.
Már égnek a gyertyák az adventi koszorún. Minden egyes gyertyának saját jelentése van. Az első Ádámot és Évát idézi meg, akiknek Isten elsőként ígérte meg a megváltást. Ezért ez a gyertya a hit jelképe. A második a zsidó népet szimbolizálja, Isten nekik ígérte meg, hogy közülük való lesz a Messiás. Ez a gyertya a remény jelképe. A harmadik, rózsaszínű gyertya, Szűz Máriát szimbolizálja, aki megszülte Jézust. Ez a gyertya az öröm jelképe. A negyedik Keresztelő Szent Jánosra utal, aki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált a népnek. E ez a gyertya a szeretet jelképe.
Hit.
Remény.
Öröm.
Szeretet.
A hit, a remény, az öröm, a szeretet a teljességet idézi, ígéri.
És mégis.
Ahhoz, hogy itt és most emberhez méltó teljes, igaz, tiszta és értelmes életet éljünk, valami, egy „ötödik elem” nagyon hiányzik.
Béke!
Gondoltuk valaha, hogy olyan ordas időket kell megélnünk, olyan agyat bontó, lelket nyomorító körülményeket leszünk kénytelenek elviselni, amikor nem luxuscikkek birtoklása, címek, titulusok elnyerése, egyéb „emberi lom” lesz a leginkább vágyott cél, hanem egy villanyfényes este, légiriadótól mentes nap megélése, mely alatt nem kapunk hírt újabb bombázásokról, rakétatámadásokról, emberhalálról…?
Az ember az alkotásra, a fény befogadására és sugárzására született. Értékek teremtésére hivatott. Ezt nem veheti el tőle egyetlen tirannus, semmilyen sötét erő sem.
Aki a világ világosságát hiszi és követi, az igazság és a szeretet békéjében rátatál önmagára.
Gyújtsuk hát meg az ötödik gyertyát! Ragyogja be az ünnepet a béke hite, reménye, öröme és szeretete.
