„Nekünk az Úr megadta, hogy rengeteg pici lélek kibontakozását nézhetjük végig, és érezhetjük azt az életerőt, hitet, ami bennük van és ami nekünk is kitartást ad.”
Rivaldafény nélkül is világítanak, apa és anya nélkül is melegséget sugároznak. A Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakói nem csak karácsonykor gondolnak a Megváltóra, hanem örömben és bánatban egyaránt hozzá fohászkodnak. Hitről és kitartásról, szeretetről és összetartozásról meséltek azok, akik megtapasztalták az otthon légkörét.
Simon Rita
A 27 évvel ezelőtt, negyvenfős egészségügyi intézményként induló létesítmény mára már 101 gyermek otthona. Eddig 300 lány nevelkedett náluk, közülük több mint 40-en már férjhez mentek.
Katkó Andrea élete közel húsz éve egybeolvadt a gyermekotthonnal. Optimistán és bizakodóan tekint a világra. Azt mondja, nincs okuk panaszra, de még ha lenne is, akkor sem csüggednének, már megszokták, hogy nekik mindennap kihívás.
– Nem riadunk meg az akadályoktól. A mi életünkben a problémák jelenléte természetes, erre vagyunk berendezkedve – magyarázza a gyermekotthon igazgatója. – Az élet mindig megy tovább, nekünk az a feladatunk, hogy tegyük a dolgunkat. A gyerekeknek nehéz, hogy beszűkült a mozgásterük, nincs ballagás, nagyobb ünnepség, viszont ők bármihez gyorsan alkalmazkodnak. A háborús körülmények közepette sincs ez másképp.
Az otthon legkisebb lányai egyévesek, az idősebb, sérült gyerekek már húsz év felettiek.
A decentralizáció jegyében, az új kistérségek megalakulásával több internátus bezárt, ezért azóta robbanásszerűen bővült az intézmény létszáma. Az áramszünetek az ő életüket sem könnyítik meg, de van generátoruk, amit tudnak, azzal pótolnak. A főzés és a mosás a legnehezebb. A gyerekek nem félnek a sötétben, sőt, élvezik a társasjátékozást és a lámpa melletti meseolvasást.
– Hogyan készülnek a karácsonyra?
– Együtt leszünk, mint mindig. Nekünk ez a természetes. Ám most nem érkeznek vendégek, nem lesznek programok. Megvacsorázunk, énekelünk, áhítatot tartunk. A gyerekek már kérdezgették, hogy lesznek-e karácsonyi fények. Igyekszünk majd pár égőt bekapcsolni, legalább egy kis időre. Odafigyelünk rá, hogy a lehető legkevesebbet érzékeljék a körülöttünk zajló nehézségekből, és az élet a megszokott mederben folyjon tovább. A változásokra próbálunk rugalmasan reagálni, nem hagyhatjuk, hogy elbizonytalanodjunk, mert ha a gyerekek megérzik, hogy a felnőttek alatt meginog a talaj, akkor ők is félni kezdenek.
– Mi a legmeghittebb?
– Az, amikor a gyerekek szenteste a zsibongó ajándékbontogatás után fokozatosan elhalkulnak, lefekszenek, és csend honol az épületben. Olyankor tudom, hogy mindenki a helyén van, biztonságban, békességben és boldogan. Érzem, hogy én is itthon vagyok köztük. Szoktam is mondani, mekkora öröm, amikor egy család felnevelheti a saját gyermekét, végignézheti, ahogy fejlődik, okosodik, tapasztaltabb lesz. Akkor mit szóljunk mi?
Nekünk az Úr megadta, hogy rengeteg pici lélek kibontakozását nézhetjük végig, és érezhetjük azt az életerőt, hitet, ami bennük van és ami nekünk is kitartást ad.
Andrea elárulta, nem halmoznak fel felesleges tartalékokat. Sok felajánlás érkezik, élelmiszert és tisztítószereket mindig szívesen fogadnak, de arra kérik az adakozókat, oda vigyék, ahol még nagyobb szükség van a segítségre.
Gui Angélának mindegy, hogy koronavírus vagy háború, már öt éve töretlenül támogatja a gyermekotthont. 2017-ben teljesen véletlenül látogatott az intézménybe, de már akkor tudta, hogy ide még biztosan visszajön.
„Az ember egy gyereknek nem tesz olyan ígéretet, amit nem tart be” – fogalmazott annak kapcsán, hogy a gyerekekkel való beszélgetést követően megígérte, újra meglátogatja őket.
Azóta hazajár az otthonba, amikor csak tud, jön, és a gyerekek már nem is azt kérdezik, visszajön-e még, hanem azt, hogy mikor. Biztos pont lett az ő életében, és a kicsik is az övében.
„Mindig megdöbbenek azon, hogy mekkora hitük van ezeknek a gyermekeknek. Bíznak a Jóistenben és abban, hogy nem fogja hagyni, hogy ennél nagyobb bajuk essen” – mondja Angéla.
Az Egy Vérből Vagyunk Alapítványba gyűjtik az adományokat, amivel rendszeresen támogatják többek között a nagydobronyi, illetve a ráti gyermekotthont is. Előbbibe az idén 101, utóbbiba közel 30 névre szóló ajándék került.
– Szerintem manapság, amikor minden olyan bizonytalan, egyvalami még így is biztos: mindig van valaki, aki nálunk is jobban rászorul a segítségre. Amondó vagyok, minél nagyobb a baj, annál többet kell adni, annál inkább össze kell fogni.
Meg kell osztani azt, amink van. Ha megtaláljuk azt, akinek segíthetünk, akkor azzal a mi életünk is gazdagabb lesz.
Az a szeretet, amit a gyerekeknek adnak, nem vész kárba. Ezt tanúsítja Mezei Barbara is, aki habár már elmúlt 18 éves, úgy érzi, lélekben mindig is az otthon lakója marad. Ő 11 hónapos korában került a gyermekotthonba a nővérével.
Az ott töltött időre visszaemlékezve Barbara elmondta, természetes volt számukra, hogy a nap 24 órájában folyton együtt van a sok lány. A szobatársaival szinte mindent meg tudtak beszélni, mindenben segítették és védték egymást. Mint mondja: „voltak veszekedések és sok harag, de a nagy civakodás közben mindig elnevettük az egészet.”
– Mi hiányzik a legjobban az otthon légköréből, és hogyan tudsz helytállni a nagyvilágban?
– A legjobban az otthon illata hiányzik és a gyerekek! Nekem nagyon sokat jelent, hogy ővelük nőhettem fel. Minden csöppség szemében magamat látom, amikor ott vagyok.
Amióta kikerültem a „nagyvilágba”, sok mindent tanultam. Érzem magamon is a változást, viszont nem vagyok egyedül. Istennel ugyanúgy megmaradt a kapcsolatom. Ehhez az is nagyon sokat hozzátesz, hogy jelenleg a Magyar Református Szeretetszolgálatnál dolgozom. Vannak barátaim is, és így sokkal könnyebb leküzdeni az akadályokat. Nekünk az otthonban az Ige a mindennapjaink része volt, gyerekkorunktól kezdve sokat hallottunk a Megváltóról. Hiszem, hogy ez is formálta az életemet. Ha kívánhatnék egyet, akkor azt kérném, hogy az otthonban mindig maradjon meg a szeretet.
Nehéz sorsú nagydobronyi családok számára tették szebbé az ünnepeket ● Kárpáti Igaz Szó
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
