Határozott, célratörő és megfontolt. Munkájára hivatásként tekint. Mindig a következő lépésen töri a fejét. Lételeme a segítségnyújtás és a közösségépítés. Véleménye mellett a végsőkig kitart. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kovács Árpád, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ) ungi régiójának elnöke és falugazdásza.
Varga Brigitta
– Fémforgácsolóból lett falugazdász.
– Érettségi után egy ungvári szakiskolában tanultam tovább fémforgácsolónak, majd elektroműszerészként álltam munkába a műszergyárban. 1983-tól két éven át katonaként szolgáltam. Kezdetben egy bakui kiképzőtáborban voltam, onnan Rosztovba kerültem, majd Volgográdba vezényeltek, ahol egy légvédelmi központban teljesítettem szolgálatot. Akkoriban többen is arról győzködtek, hogy maradjak ott, de inkább hazajöttem. Pár évvel később, a Szovjetunió felbomlását követően a munkahelyek többsége megszűnt, én is elvesztettem az állásomat, így két választásom maradt: otthon ülök és siránkozom vagy földet veszek és elkezdek gazdálkodni. Az utóbbi mellett döntöttem. Közben takarmányüzletet vezettünk több éven át.
– 2011-ben lett a KMVSZ ung megyei elnöke.
– Virág László elnök kért fel arra, hogy vegyek részt a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének újjászervezésében. Azt a célt tűztük ki, hogy összegyűjtjük azokat a mezőgazdászokat és kisvállalkozókat, akik nem részesülnek állami támogatásban és segítjük az ő munkájukat. Információval, vetőmaggal, műtrágyával, üzemanyaggal láttuk el őket. Továbbá segítettünk a termékeik értékesítésében. Hogy minél szakszerűbb tanácsokkal szolgáljunk a helyi termelőknek, magyarországi képzéseken is részt vettünk. Az ott megszerzett tudást tudománynépszerűsító körutakon adtuk át a kárpátaljai gazdáknak.
– Mi az ön feladata az ungi régió elnökeként és falugazdászaként?
– A szövetséghez összesen hét falugazdász tartozik, mindenkinek más a feladatköre. Van, aki jogi kérdésekben tud segítséget nyújtani, akad közöttünk állatorvos is, én a gyümölcstermesztéssel és a méhészettel kapcsolatban nyújtok szaktanácsadást. Ezen felül a régiót érintő logisztikai feladatokért felelek: vetőmagok, műtrágyák kiosztása, rendezvényszervezés stb. Huszonkét település és több mint 400 gazda tartozik hozzám.
– Milyen kérdésekkel keresik meg a leggyakrabban?
– Ez nagyon változó és általában a termelési időszaktól függ. Földek előkészítése a vetéshez, vetőmagok beszerzése, gyümölcsfák gondozása. Bármilyen kérdés akad, telefonon egyeztetünk, ha szükséges, felkeresem a gazdákat.
– A háború mennyire befolyásolta a tevékenységüket?
– Sok fiatal elhagyta az országot. Azt tapasztaltam, hogy idősek léptek a helyükbe. A háborús infláció azonban nagy nehézséget okozott. A műtrágyaárak emelkedésével már a múlt év első felében szembesültek a gazdák, akik joggal gondolták, hogy a nagyjából két és félszer drágábban beszerzett talajtápokat nehezen tudják beépíteni például a kukorica árába. Így aztán néhányan úgy döntöttek, hogy a már beszerzett vetőmagot meghagyják jövőre. Míg két évvel ezelőtt 2 mázsa termény árából 1 mázsa nitrogénműtrágyát tudott vásárolni a gazda, tavaly már 3 mázsa terményt kellett adniai ugyanennyiért. Méghozzá úgy, hogy a táblák megműveléséhez szükséges üzemanyag is 25 százalékkal többe került, ráadásul korlátozták az egyszerre megvásárolható gázolaj mennyiségét is. A terményért viszont pont annyit kaptak a gazdák, mint 3 évvel ezelőtt. Így a mezőgazdaság helyzete katasztrofálissá vált.
– A sok negatívum ellenére ön és a Kárpátalján tevékenykedő többi falugazdász sorra járták a településeket, arra biztatva az embereket, hogy ne hagyják parlagon a földet.
– Igen, mert biztosak voltunk abban, hogy a jelenlegi nehéz helyzetből is van kiút. Nemcsak azzal érveltünk, hogy élelmiszerre mindig szükség van, hanem konkrét javaslattal álltunk elő. Mégpedig azzal, hogy jelentősen növelni kell a hajdina, vagy ahogy Ukrajnában nevezik, a grecska vetésterületét. A kukoricához képest negyedannyi műtrágyára van szükség a termesztéséhez. Gyomirtózást sem igényel, ami tovább csökkenti az előállítás költségeit. Jómagam évek óta több hektáron termesztem a növényt, tehát konkrét számadatokkal is bizonyítottam, mennyire gazdaságos a termesztése. Ezen felül a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége a magyar állam és az ottani gazdakörök támogatásával megvásárolt egy hántoló-csomagoló berendezést is. Ennek beüzemelésére szakképzett emberekre lenne szükség, s akkor itt, helyben csomagolni és értékesíteni is tudnánk. Meglátásom szerint mi jobb minőségű hajdinát kínálunk, mint amit az ország belső területeiről szállítanak ide. Úgy véljünk, sikerült megoldást találnunk a gazdasági nehézségekre, azonban a rendkívüli szárazsággal senki nem számolt. Hiába vetették el a gazdák a hajdinát, az nem tudott kicsírázni, emiatt rettentően rossz és kevés termést takarítottak be. De ugyanígy járt az is, aki például burgonyát vetett. Csak azok jártak jól, akik a kalászosok mellett döntöttek, mivel ők még a tavaszi nedves földbe vetették el a magokat és amikor jött a száraz idő, akkor már csak érni kellett a kalászoknak.
– Maga is gazdálkodik.
– Van egy gyümölcsösöm, ahol nagyrészt almát termesztünk, de egy-egy barack-, cseresznye-, meggy-, körte- és szilvafa is akad a kertben. Továbbá összesen 14 hektáros földterületet művelünk, ahová általában hajdinát, burgonyát, kukoricát vetünk. Méhészettel is foglalkozom, de csak saját részre. Három család van a gyümölcsösben, így a fák beporzása is megoldódik.
– Meséljen a családjáról.
– Az első házasságomból két gyermekem született: Emília és Bernadett, mindketten külföldön élnek. A második házasságomból egy fiam született, szintén Árpádnak hívnak. Jelenleg ő is külföldön él, de amint rendeződik itthon a helyzet, remélem, hazatér és besegít a munkában, később pedig átveszi tőlem a gazdaságot.
– Könnyen szót ért az emberekkel?
– Többségében igen. Fontos számomra a bizalmi kapcsolat kialakítása, hogy a többi gazda ne a feletteseként, hanem a barátjaként tekintsem rám, és bátran forduljon hozzám segítségért.
– Ad mások véleményére?
– Ha valakinek van egy jó ötlete vagy jártas valamiben, azt mindig érdemes meghallgatni, legyen 20 vagy 70 éves. Tanulni sosem szégyen.
– Kitartó?
– Olyan ember vagyok, aki, ha eltervez valamit, de útközben akadályba ütközik és koppan egy nagyot, akkor feláll és újra nekifut. A végsőkig kitartok és ragaszkodom a terveim megvalósításához.
– Ha valami nem a tervek szerint alakul, sokáig rágódik rajta?
– Amennyiben a saját dolgaimról van szó, akkor nem, mert tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, nyugodt a lelkiismeretem. Viszont, ha valaki azt mondja, hogy azért érte őt kár, mert én rossz tanácsot adtam neki, azon már sokáig őrlődök.
– Türelmes?
– A földművelés olyan, mint a lottó. Befizet, de nem biztos, hogy nyer. Hiszen mi megtehetünk mindent a jó termés érdekében: műtrágyázzuk, permetezzük, öntözzük, de az időjárást, a gazdasági folyamatokat nem tudjuk befolyásolni.
– Könnyen hoz döntéseket?
– Megfontoltan. Bár nem mindig van elég időm átgondolni a dolgokat, gyakran kell gyors döntéseket hoznom. Ezért fontosnak tartom, hogy aki tanácsokkal lát el másokat, az mindig legyen tájékozott, naprakész.
– Mivel kapcsolódik ki?
– A méhészet a hobbim, nem munkaként tekintek rá, inkább kikapcsolódásként.
