Kígyósi kórkép: Háborús félelmek, elvándorlás, bizonytalan jövőkép │ KISZó-háttér

Csendes a Kígyós központjában álló szépen felújított felcserközpont. A nagyberegi családorvosi rendelőhöz tartozó egészségügyi intézményben Szvitlana Babics felcser teljesít szolgálatot. Látogatásunkkor éppen nem volt nála páciens, így a bürokratikus papírmunkával foglalta el magát. Csak fél óra elteltével tért be egy helyi lakos, hogy megméresse a vérnyomását.

Magyar Tímea

– A beregszászi kórház idegsebészetén dolgoztam huszonöt éven át korkedvezményes nyugdíjazásomig. Hol főnővérként tettem a dolgom, hol a műtőben. Húsz évet voltam nyugdíjban, de amikor életbe lépett az új törvény, melynek értelmében harminc év szükséges az öregségi nyugdíjhoz, kiderült, hogy három hónapom hiányzik. Kénytelen voltam ismét munkába állni. Először hat hónapig az ugyancsak beregszászi járási Alsóremete rendelőjében helyettesítettem egy kollégámat, aztán megkértek, hogy vállaljam el a kígyósi felcserközpont vezetését. S bár a hiányzó munkaviszonyom rég megvan, mivel nagyon megszerettem az itteni embereket, immár három éve itt vagyok. Több helyen is dolgoztam, higgye el, van összehasonlítási alapom, nagyon barátságos, befogadó a település lakossága – meséli Szvitlana Babics, aki közel ezer páciensről gondoskodik. Mióta életbe lépett az új egészségügyi reform, az emberek lakhelytől függetlenül bármelyik egészségügyi intézményt felkereshetik, a lényeg, hogy annak legyen szerződése az Ukrajnai Közegészségügyi Szolgálattal. Mint mondja, ő elsősorban az orvosok által felírt injekciók beadásával, az elsősegélynyújtással, a krónikus betegek állapotának felügyeletével foglalkozik. És a megelőzéssel. Legutóbb például január 23-ára nőgyógyászati rendelésre invitálta a nagyberegi rendelőbe a helyi hölgyeket.

Amikor a településen élők egészségi állapotának jellegzetességei felől érdeklődünk, a felcser elsőként azt említi, hogy aránylag sok hosszú életű ember él Kígyóson.

Hét hetvenkilenc, tíz hetvennégy, öt hetvenöt éves szépkorúról gondoskodik, de például négy nyolcvanhat, három nyolcvankilenc, sőt két kilencvenéves éltes ember is lakik a községben.

– Többségüknek koruknál fogva ugyan vannak krónikus panaszai – hipertónia, ízületi fájdalmak –, de hála Istennek valamennyien aktívak. Például a nyolcvannyolc éves Tar József, akinek a felesége már harminc éve elhunyt, magányát azzal oldja, hogy keresi az emberek társaságát, énekel a helyi egyházi kórusban is. Gyakorta benéz a rendelőbe, a polgármesteri hivatalba, az üzletbe. Fájlalja a lábát, amikor eljön hozzám, kicsit elbeszélgetünk, meghallgatja a tanácsaimat – osztja meg velünk a helyi sajátosságokat Szvitlana, aki ugyan csak az alapvető, munkájához szükséges kifejezéseket tanulta meg az évek során magyarul, de elég jól megérti magyar ajkú pácienseit. A kérdésre, vajon mi lehet a titka az itt lakók hosszú életkorának, azt mondja, véleménye szerint elsősorban az, hogy a mezőgazdaságból élő családok sok időt töltenek a friss levegőn. Évszaktól függetlenül sokat mozognak, hisz a háztáji, a föld, a szőlőültetvények mindig biztosítanak munkát, így az aktív életmód és a méltán híres kígyósi bor mértékletes, de folyamatos fogyasztása kedvezően hat az egészségükre.

Ami a település jövőjét illeti, e téren már jóval árnyaltabb a kép. Tavaly a tizenegy haláleset mellett mindössze két születést regisztráltak a faluban. Hatvanhat kiskorút tartanak számon, de a háború kirobbanása óta sokan külföldre mentek szüleikkel.

Az évnek ebben az időszakában a gyakori hőmérséklet- ingadozás miatt a magas vérnyomással élők szenvednek a leginkább, derül ki.

Infúziós injekciót ír fel nekik a családorvos. Az influenzaszerű megbetegedéseknél mellékhatásként gyakran kell csepegtetni a fertőzöttek szemébe. Ha egy kicsit csúszóssá válik a járda, előfordul, hogy az idősebbek elesnek, akkor a sérülés kötözése végett keresik fel a felcsert, vagy ő megy házhoz hozzájuk. A gyerekek körében a hűléses megbetegedések vannak „divatban” ilyenkor.

– A fegyveres konfliktus miatt észrevehetően nőtt az aggódó, szorongó emberek száma.

S nemcsak az idősebbek körében, akik már megéltek egy világégést, hanem a fiatalok között is. Mindenkire ráfér egy kis biztatás, néhány jó szó. Sokaknak az is elég, ha meghallgatják őket, ha kibeszélhetik magukból, ami bántja őket – osztotta meg aggodalmait velünk beszélgetőpartnerünk, aki elárulta, jómaga is nyugtalan, az egyik fia előbb Kelet-Ukrajnában harcolt, jelenleg a fehérorosz határ közelében tartózkodik.

A szerző felvétele