Tevékeny, segítőkész és kitartó. A kereskedelemben találta meg önmagát, ez az a hivatás, amelyben kiteljesedik. Társaságkedvelő, sokat jelentenek számára az emberi kapcsolatok. Szereti a mozgalmas hétköznapokat, kreativitását virágdekorációk megalkotásában éli ki. Vágya, hogy továbbra is boldogulni tudjon a szülőföldjén. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Kucik Katalin szürtei vállalkozó.
Bujdosó Ivett
– Családi vállalkozást vezet.
– Ha visszagondolok, szinte egész életemben családi vállalkozásban dolgoztam. Igaz, több területet is kipróbáltunk, mielőtt 2017-ben a kereskedelem mellett horgonyoztunk le. Korábban az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programjában pályáztunk, gyümölcsöst telepítettünk, mellyel a férjem továbbra is foglalkozik, illetve szamócát termesztettünk. Ám a kereskedelem is közel állt hozzánk, a férjem szülei ugyanis egész életükben e területen tevékenykedtek, így volt kitől ellesnünk a vállalkozói élet sajátosságait. Hat évvel ezelőtt a szülőfalumban, Ráton kibéreltük a korábbi állami boltot, tavaly pedig Szürtében is megnyitottuk élelmiszerüzletünket.
– Mindig erre vágyott?
– Szeretem a jelenlegi munkámat, bár gyermekkoromban nem ez volt az álmom. Tanárnő szerettem volna lenni, szívesen foglalkoztam volna gyerekekkel. Jelentkeztem is az egyetemre, ám sajnos nem sikerült államilag finanszírozott helyre bekerülnöm, a fizetett oktatás pedig nem fért bele akkor a család költségvetésébe. Így az Ungvári Kereskedelmi Technikumban könyvelő szakon végeztem. Végül is minden okkal történik, így nem bánkódom a gyerekkori álmom meghiúsulása miatt.
– Eladóból üzlettulajdonos lett. Segíti ez a mindennapi munkafolyamatok elvégzésében, megszervezésében?
– Álltam már a pult másik oldalán is, sőt, mivel magunk szerezzük be a termékeket, így a vásárló és a beszerző, a viszonteladó és egyben az üzletvezető munkakörében is tevékenykedem. Nem esik nehezemre ötvözni ezeket a feladatokat, szeretem a pörgést, az emberekkel való kapcsolattartást. Jelenleg is előfordul, hogy amennyiben helyettesíteni kell, beállok a pult mögé.
– Rengeteg türelmet és odafigyelést igényel a boltok üzemeltetése. Jut ideje mindenre?
– Az idővel bajban vagyok, nem elég számomra a 24 óra. Életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor szeretnék még jobban összpontosítani a hivatásomra, odafigyelni a boltok fellendítésére, a vásárlók igényeinek kielégítésére. Ám ahogy a mondás tartja: ember tervez, Isten végez. Az utóbbi hónapokban számos nehézséggel találtuk szemben magunkat, ám a gondviselés átsegített bennünket azokon.
– Hogyan ismerkedett meg a férjével?
– Lánykoromban (nevet) a helyi és környékbeli fiatalok számára a ráti Kiskakas kávézó volt az egyik központi találkozóhely. Mi is ott ismerkedtünk meg, majd néhány évvel később, 2008-ban összeházasodtunk. Egy évvel később megszületett az első kislányunk, Eszter, majd 2012-ben másodszülöttünk, Izabella is a világra jött. Nagycsaládot szerettünk volna, ám hosszú évekig építkeztünk Szürtében, így vártunk a „megfelelő” időre, ami szerencsére eljött, így 2021-ben Emma lányunkkal bővült a család.
– Hobbi?
– Nagyon szeretek díszíteni, kreatívan gondolkodni, alkotni. Emma megszületése előtt egy rendezvényszervezőnek többször is segítettem esküvői dekorációt készíteni, a virágkompozíció megálmodása volt az én feladatom. Nagyon élveztem, így remélem, eljön majd az én időm is ezen a területen, és az élelmiszerüzletek mellett rendezvények szervezésével és dekorálásával is foglalkozhatok majd.
– Hogyan kezeli a nehézségeket?
– Viszonylag higgadtan állok egy-egy probléma megoldásához. Igaz, mindez attól is függ, hogy a munkában vagy a magánéletben érnek nehézségek, kellemetlenségek. Olykor jólesik elbeszélgetni a barátokkal, illetve az Istenbe vetett hitem az, ami mindig segít a bajban. Örömmel látom azt is, hogy az elmúlt három év nehézségei ellenére nem veszett ki az emberekből a jóérzés, baj esetén mindig akad, aki segítő kezet nyújt.
– Türelmes?
– Idegenekkel szemben igyekszem maximális megértést tanúsítani, aminek általában a család issza meg a levét. Próbálok változtatni ezen. A kereskedelemben türelem nélkül szinte lehetetlen boldogulni. Van, amivel ki lehet hozni a béketűrésemből. Nem tolerálom a képmutatást.
– Elfogadja mások véleményét?
– Elfogadom, meghallgatom, ám a számomra fontos kérdésekben a saját megérzéseimre hagyatkozom. A férjem, a családom, a munkatársaim és közeli barátaim véleménye számít, észérvekkel meggyőzhető vagyok.
– Tud nemet mondani?
– Nehezen, így előfordul, hogy olyasmit is elvállalok, amire alapvetően nincs sem időm, sem energiám. Annyit fejlődtem e téren, hogy most már meg tudom mondani, hogy nem azonnal, hanem bizonyos határidőn belül vagyok hajlandó teljesíteni a kért feladatot.
– Szokott előre tervezni?
– Igen, de olyankor mindig rájövök, hogy felesleges, hiszen általában nem úgy alakul. Talán éppen ezért alkalmazkodom olyan könnyen a változásokhoz, rugalmasan alakítom a mindennapjaimat.
– Társaságkedvelő?
– Igen, nagyon szeretem emberekkel körbevenni magamat, a barátokkal, ismerősökkel találkozni. Szívesen eljárunk a nagycsaládosokkal, illetve az imacsoportnak is tagja vagyok. A egyházi és a családi ünnepeket is igyekszünk megtartani, fontosnak tartom, hogy évente többször összejöjjünk a rokonokkal, barátokkal. Erre az utóbbi években sajnos egyre szűkebbek a lehetőségeink, ám bízom abban, hogy jönnek még jobb idők.
– Mik a céljai, vágyai?
– Nem vagyok nagyravágyó, megelégszem azzal, amim van. Természetesen mindig tűzök apróbb célokat magam elé, szeretnénk folytatni, amit elkezdtünk. A legfontosabb, hogy továbbra is boldogulni tudjunk szülőföldünkön.
