Új kötet jelent meg Kosztyó Gyula történész tollából, a Clio Intézet gondozásában, A kommunizmusság nagyobb tért nem tudott hódítani címmel, melynek témája a Tanácsköztársaság története Kárpátalján.
Kosztyó Gyula elmondta, 2018 őszén fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a Tanácsköztársaság közeledő 100 éves évfordulója kapcsán foglalkozzon a témával. Amikor azonban elmerült az erről szóló szakirodalomban rájött, hogy az átfogóbbnak mondható munkák utoljára a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben készültek, s ezek is magukon viselték a sajátságos szovjet politikai és ideológia jegyeket. Mivel alapkutatásokon nyugvó munka sem magyar, sem orosz vagy ukrán nyelven nem készült, ezért fő célja ennek a hiánynak a pótlása volt.
A kötetről részletesebben a Mandiner készített interjút a kárpátaljai történésszel, amiben kiemelik,
a mindössze negyven napig fennálló Tanácsköztársaság ideje alatt történtek gyilkosságok, de a megfélemlítés, a fosztogatás, az államosítás és a verések sem voltak ritka esetek Kárpátalján.
A Tanácsköztársaság helyi végrehajtó szervei féktelen erőszakkal igyekeztek palástolni a Forradalmi Kormányzótanács előtt azt a szégyenletes tényt, hogy a közeledő román hadsereg elől menekülve, engedély nélkül elhagyták szolgálati helyüket.
Az interjúban kitérnek arra is, hogy a vidéken magtárakká, füstölőkké akarták átalakítani a templomokat, miközben a kommunista eszméket isteni kinyilatkozásnak hirdették. Ezen agitációs munkának a számlájára írható, hogy a lokális térben konfliktusok alakultak ki hívek és papok között.
Volt példa, hogy a parasztok fellázadtak papjuk ellen, elkergették azokat és szabadulni akartak olyan kötelezettségeik alól, mint például a párbér és a napszámbér.
Arra a kérdésre, hogy milyen eseményei voltak az ellenforradalomnak Kárpátalján a történész elmondta, egy konkrét esetről tudunk, ahol tényleg zajlott fegyveres harc a kommün ellen, ez pedig a munkácsi eset.
„Majd adok én nektek, kutyák” – Ellenforradalom és megtorlás Munkácson – 1919. április 21–24
A hatalmat megragadó „fehérek” fegyveres harc után két napig, a vörös büntetőszázad megérkezéséig felügyeletük alatt tartották a várost. Majd a vörös túlerővel szemben alul maradtak, letartóztatták őket és túszként elhurcolták őket Budapestre. Az 1945 utáni szovjet történetírás szerint Beregszászban is volt ellenforradalom. E narratíva szerint az ellenforradalmi fegyveres harc miatt szűnt meg először a tanácshatalom Beregszászban. A valósában a román hadsereg közelsége volt az oka a Bereg vármegyei direktórium menekülésének, nem pedig az ellenforradalom. Bár tény, hogy megfogalmazódott gondolati szinten az 1918 november előtti politikai elit körében az ellenforradalom, arról azonban végül letettek és nem került rá sor.
„Jobb tehát, ha eltakarodnak” – román megszállás Nagyszőlősön és környékén (1919–1920)
A kötet teljes terjedelmében ITT érhető el.
