Elhivatott, segítőkész és jóindulatú. Már gyerekként eltökélte, hogy Isten szolgálatába áll, az elhatározása mellett mindvégig kitartott. Nem tolerálja az igazságtalanságot, vallja, most van itt az ideje annak, hogy törődjünk embertársainkkal. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Dufinec Sándor kígyósi és nagyberegi görögkatolikus adminisztrátor.
Bujdosó Ivett
– Isten szolgálatát választotta hivatásul.
– Nyolcéves lehettem, amikor édesanyámmal Beregszász központjában, a jelenlegi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház mellett sétáltunk. Akkoriban abban az épületben imádkoztak a görögkatolikusok. A kiszűrődő egyházi énekekre lettem figyelmes. Bementünk, és én azóta Isten szolgálatában állok. Akkor még nem tudtam, mennyire nehéz hivatást választok, ám azóta sem bántam meg a döntésemet.
– Két gyülekezetben szolgál.
– Közel 13 éve hirdetem Kígyóson Isten Igéjét. Nagyon kis létszámú gyülekezetről beszélünk, hiszen a szentmiséken általában 5-6 személy vesz részt. Nekem ez nem okoz nehézséget, sőt úgy érzem, ebben a közösségben mindenki megtalálja a helyét, illetve érdemben tudunk foglalkozni egymással. Emellett Nagyberegen is szolgálok. A háború miatt az ottani gyülekezetünkben is csökkent a hívek száma. Mindkét településen leginkább az idősebb korosztály képviselői maradtak. Korábban nagyobb létszámú gyülekezetben is prédikáltam, ám őszintén szólva azt nem éreztem magaménak. A jelenlegi helyeimen szinte mindenkit személyesen ismerek, így igyekszem „egyénre szabva” fogalmazni, és átadni Isten üzenetét. Úgy tartom, hogy ameddig akár csak ketten is összegyűlünk a templomban, már megérte.
– Emellett iskolában is tanít.
– Történelmet és művészetet tanítok a bázisiskolaként működő Nagyberegi Dobrai Péter Líceum kovászói fiókintézményében. Nagyon élvezem ezt a tevékenységet, sok tapasztalatot szerzek a gyermekekkel való kommunikációval, a fiatal generáció szemléletmódjával kapcsolatban.
– Meséljen a családjáról.
– Hajnalka 22 éve a feleségem, házasságunkból két gyermekünk született. Lányunk, Adrienn a katasztrófa-elhárítás nem könnyű hivatását választotta, korábban a londoni Kingston Egyetemen tanult, jelenleg pedig Lembergben bővíti tudását. Fiunk, Sándor 15 éves, a számítástechnika világa és a közgazdaság szakirány érdekli. A feleségem a beregszászi családorvosi rendelőben dolgozik.
– Hogyan töltődik fel a nehéz időszakok után?
– A papként töltött 22 év során kétszer voltam szabadságon, mindkét esetben egészségügyi okok miatt kényszerültem erre. Nehezen kapcsolódom ki, a klasszikus zene megnyugtat. Régebben sokat rajzoltam, majd versírással ütöttem el az időt. Mostanában inkább az érdeklődési körömnek megfelelő könyvek és filmek kötnek le. Nem vagyok könyvmoly, így megválogatom, mit olvasok, leginkább a tudományos, az egyházi és az ökológiai témák érdekelnek. Szeretem a dokumentumfilmeket, a komolyabb lélegzetvételű tematikákat részesítem előnyben. Az áramkimaradások miatt ezek az elfoglaltságok az utóbbi időben visszaszorultak, helyette beszélgetünk a családdal, éneklünk, időt töltünk egymással, amit e nehéz helyzet pozitívumaként értékelek.
– Előfordult, hogy elfáradt és úgy érezte, nincs tovább?
– Milliószor. Komoly elhatározással indultam el a papi hivatás felé vezető úton, ám rengeteg kanyar és akadály jött velem szembe. Számos megpróbáltatás ért a karrierem alakulása során, sokszor nem volt lehetőségem megmutatni, bebizonyítani, mire vagyok képes. A számos nehézség ellenére elengedtem a bennem felgyülemlett keserűséget. Tudom és érzem, hogy Isten mindig velünk, mellettünk van, csak bízni kell benne.
– Optimistán tekint a jövőbe?
– Sajnos nem, szerintem nem a jó irányba haladunk. A keresztény alapokat a világban napjainkban sok helyen megkérdőjelezik, kétségbe vonják a Bibliában leírtak valóságtartalmát. Ha ez így folytatódik, és elfordulunk a Jóistentől, az csak rosszul végződhet.
– Hogyan vélekedik a babonákról?
– Úgy látom, hogy sokan már bármiben hisznek, csakhogy jól alakuljon az életük. A Jóistent is felírják a segítők képzeletbeli listájára, ám az Úr sajnos csak valahol a jegyzék végén kap helyet.
– Mi az, ami elkeseríti?
– Az igazságtalanság belülről emészt fel. Úgy érzem, a mai világban több szeretetre és emberségre lenne szükség, most van itt az ideje annak, hogy törődjünk embertársainkkal.
– Könnyen meggyőzhető?
– Nagyon hiszékeny vagyok, bízom az emberekben, a jóindulatukban. Sajnos gyakran értek csalódások emiatt, melyeken nagyon nehezen tettem túl magamat. Napokig, hetekig gyötrődöm egy-egy kudarcon, félresikerült helyzeten.
– Haragtartó?
– Hivatásomból adódóan sem lehetek az, ám természetesen én is emberből vagyok, nekem is vannak gyengeségeim. Ám úgy vélem, az a harag, amit a másik iránt táplálunk, kősziklaként nehezedik ránk, és megkeserít bennünket. Így arra törekszem, hogy mindig tiszta szívvel, neheztelés nélkül álljak az oltár elé.
– Szigorú?
– A magánéletben igen, szigorú vagyok. Most látom az eredményét annak, hogy a gyermekeinket szabályok mentén neveltük. A lányom már felnőttként köszönte meg, hogy anno jó néhány kérését elutasítottam.
– Mi az, amit megváltoztatna önmagában?
– A türelmetlenségemet szívesen elcserélném.
– Vannak céljai?
– Szeretnék jó apjuk lenni a gyermekeimnek, jó férje a feleségemnek és jó papja a gyülekezeteimnek.
