Az ukránok 55%-a úgy gondolja, az elmúlt évben romlott az oktatás színvonala.
Habár saját bőrünkön érezzük a negatív következményeit, egy év távlatából még lehetetlen felmérni, milyen veszteségeket okozott a háború. Az oktatás terén sem tudjuk pontosan megmondani, milyen következményekkel jár majd a következő generáció számára, de egy biztos, most kell megtennünk mindent, hogy mérsékeljük a jövőbeni károkat.
Simon Rita
A szakértők szerint az ukrán oktatási rendszer több olyan kihívással is néz szembe, amelyek rövidesen válsággá válhatnak, ha nem teszünk ellenük. December végén az iskolák több mint 25 százalékának még mindig nem volt óvóhelye, a meglévők 75%-a pedig nem biztos, hogy valóban képes megvédeni a gyerekeket – vélekedett Szerhij Gorbacsov oktatási ombudsman.
Az Okos oktatás társadalmi szervezet vezetője szerint a veszteségek minden gyereknél eltérőek. „Ezt befolyásolja a frontvonal közelsége, a légitámadások gyakorisága, az offline vagy online tanulás, az áramhelyzet stb. Különbség van abban, hogyan tanulnak a gyerekek Harkivban és Ungváron – jegyezte meg Halina Titis. Szerinte
a külföldre menekült diákok esetében problémát jelent, hogy a gyerekek nem beszélik a fogadó ország nyelvét, így nem tudják megfelelően elsajátítani a programot.
Erről a gondról a külföldön tanuló gyerekek szüleinek közel 70 százaléka beszélt. Az sem megoldás, hogy a kiskorúak egyszerre két iskolában tanuljanak – itthon és külföldön –, illetve sok pótfeladattal lássuk el őket, mert egyszerűen kimerülnek. De nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is. A Go Global felmérés szerint a hadiállapot alatti állandó stressz és fenyegetettség közepette a tanárok 54 százaléka érzi azt, hogy kiégett.
Ukrajnában több mint 3100 iskola rongálódott meg a tüzérségi és a rakétatámadások miatt, közülük 337 teljesen megsemmisült. Kárpátalja 1253 oktatási intézménye közül egyetlenegyben sem keletkezett kár. Ősztől mintegy 300 ezer iskolás kezdte meg a tanévet, köztük több száz menekült gyermek is. A Beregszászi kistérség oktatási intézményeibe beiratkozott több mint ötezer gyerek közül 175-en belső ukrajnai diákok.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban több száz menekült fordult meg a háború első hónapjaiban, ám belső ukrajnai diákok nem tanulnak az oktatási intézményben. A magyar iskola több mint harminc éve állja az élet viharait, de ilyen megpróbáltatásokkal korábban még egyszer sem kellett szembenézniük a pedagógusoknak.
– Milyen kihívásokkal néztek szembe a háború egy éve alatt?
– Csak úgy, mint minden más iskolát, minket is elért a kivándorlás szele. Diákjaink egy része elment, s habár már nem olyan mértékben, de még most is folytatódik a kivándorlás, szinte minden hónapban búcsút int nekünk 1-2 diák – jegyezte meg Szabó Árpád igazgató. – Sokan onnan folytatják a tanulmányaikat, de mégis fájó, hogy már nincsenek köztünk nap mint nap. Vannak, akik úgy gondolnák, hogy a harcok messze vannak tőlünk, minket kevésbé nyom a háború súlya, pedig a frontvonal távolságától függetlenül a gyerekeket itt is ugyanúgy megviselték a légiriadók, a háború és az ezzel járó távoktatás. Az egyik kislány például az első alkalommal, amikor le kellett menni az óvóhelyre, zokogni kezdett, átölelt, és éreztem rajta, mennyire remeg. Mindenki máshogy dolgozza fel, nehéz a helyzet. Sokaknak nincsenek itthon a szüleik. Főleg az apukák vannak távol, de akad, hogy az anyuka sincs itthon, így a nagymama gondoskodik róluk.
– A légiriadó alatt is tudják folytatni az oktatást?
– Próbálkozunk, de nem egyszerű. Az első osztályosoknak ki van alakítva egy kis terem, ahol zavartalanul tanulhatnak, de a többiek egy helyre vannak bezsúfolva, ott már más a helyzet.
A tanárok amit tudnak, megtesznek, de az lehetetlen, hogy minden osztály számára az épp félbeszakított tanórát folytassák, általában inkább közös foglalkozásokat tartanak. Annak örülünk, hogy nálunk a diákok legalább melegben vannak az óvóhelyen is.
Az igazgató elmondta, van generátoruk, de megúszták az áramkimaradásokat, mivel a kórház mellett van az épületük. Ebben a tanévben indítottak először első osztályt, 16 nebulóval. Most 238 diák jár az intézménybe, tavaly nagyjából 300-an voltak. Próbálják élni a megszokott életüket, megtartják a szalagavatót is, „mert háború ide vagy oda, az élet megy tovább, nem foszthatjuk meg mindentől a fiatalokat.”
Az intézményt évek óta Kárpátalja legjobb 10 iskolája között tartják számon. Hogy ezt sikerül-e a jövőben is tartani, jó kérdés.
– Több mint húsz éve vagyok igazgató, azóta folyamatosan arra törekszünk, hogy az élvonalban legyünk, de be kell látni, egyre nehezebb, számos tehetséges gyerekünk ment el, tanárhiánnyal (elsősorban informatika- és fizikatanárra lenne szükségünk) is küszködünk, és jövőre még az oktatási törvény is nehezíti a helyzetünket.
Szabó Árpád arra a kérdésre, hogy mire lenne még szükségük, röviden annyit válaszolt, békére.
Úgy fogalmazott, minden szükségletüket mellőzni tudnák egy kis nyugalomért cserébe.
Tanévkezdés: mindent megtettek a jelenléti oktatás érdekében
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
