A minap elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt az ungvári – nem minden ok nélkül – részegnek becézett piacon. Két asszony diskurált. – Nem tudod, hogy mennyibe kerül egy kiló sonka? – kérdezte az egyik. – Azt nem. De tudom, mennyiért adták tegnap… Már majdnem közbeszóltam, hogy én pedig az egy héttel ezelőtti árat ismerem, aztán gyorsan visszakoztam. Hiszen, a mostani árképzés mellett, ebben a rohanó világban az már legfeljebb a legendák ködébe vesző álom. Különben is, miért bosszantsak teljesen idegen embereket…
Inkább örüljenek annak, hogy több mint egy kiló sonka árával emelték a nyugdíjakat, s ugyebár inkább nézzük a dolgok napos oldalát, s ne azon siránkozzunk, hogy egyre nehezebb megélni a minimálbérből… egy hétnél tovább. Különben is. Igaz, hogy nehéz a helyzet, de lehetne sokkal rosszabb is. Nem a siránkozás a megoldás. Ki kell hozni az adott helyzetből a legjobbat. Aki ezt opportunizmusnak, esetleg egyszerűen megalkuvásnak, a fantázia világába való menekülésnek tartja…hát, lelke rajta. Legyen neki is igaza. Akik már elég sokat éltek ahhoz, hogy emlékezzenek arra a bizonyos hruscsovi, brezsnyevi tervgazdálkodásra (olyan rendszer, ahol nem a piac, hanem az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot), melyet leginkább a legalapvetőbb cikkek – s most nem, nemcsak a demokráciára, a polgári szabadságjogokra gondolok – hiánya jellemzett, az tudja igazán értékelni a piacgazdaság hozta árubőséget.
Ne somolyogjanak a tizenévesek, ha a hatvanas, hetvenes nagypapák, akik kisiskolás korukban legfeljebb illusztrációkról ismerték a banánt (jó néhány, a bevásárlóközpontokban kínált egzotikus gyümölcsöt még arról sem), mesélnek a kenyérsorokról, a pult alól elővarázsolt vajról… Vajon milyen történetekkel untatják majd a mostani tinédzserek ötven év múlva unokáikat? Legyünk realisták. Lesz mivel, mert még a megemelt nyugdíjból sem futja minden nap sonkára. Még zsíros kenyérre is bajosan. Sok oka van annak, hogy ma sem felhőtlen az életünk. Ukrajnát egy katonai nagyhatalom támadja. Most nem egy esztelen ideológia, hanem az orosz agresszió miatt kénytelenek nélkülözni milliók. Mellesleg az egykori és a mostani elnyomás, terror egygyökerű.
