Széljegyzet: „…szükséges, hogy vers írassék…”

A magyar költészet napja.

Próbálom megfogalmazni: mit üzen, miért fontos, mi az, ami kiemeli az ünnepek sorából.

„S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat…”

Ám, mint olyankor, amikor az ember annyira akarja, hogy mondandója méltó legyen az alkalomhoz, semmiképp ne hasson fellengzősnek, de legyen veretes… a szöveg sehogy sem akar összeállni. Miközben kétségek útvesztőiben tévelyeg az elme, a legjobb, ha feladja a reménytelen küzdelmet. Így legalább az önbecsülés foszlányai menthetők…
Vagy segítséget vesz igénybe.

Horváth Sándor

Ez utóbbi felismerésből táplálkozva adta magát a megoldás: megkérdezem a mesterséges intelligenciát (MI). Megtettem.

Íme a válasz: „A költészet olyan művészeti forma, amely az írott vagy szóbeli nyelvet használja, hogy érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat és élményeket fejezzen ki. A költők gyakran szóképekkel, rímekkel, ritmussal és más szóbeli eszközökkel dolgoznak, hogy kifejezőbbé tegyék a szavakat, és így teremtsenek olyan hatást, amelyet nem lehet csak a nyelvi jelentéssel elérni. A költészet nagyon széles spektrumát öleli fel, és számos stílusa és formája van, mint például az epika, líra és dráma. A költészet célja lehet a szórakoztatás, a megértés, a tudatosság elősegítése, az emlékezés, az érzelmi hatás vagy az esztétikai élmény keltése. A költészet számos kultúrában fontos szerepet játszik, és a történelem során sok híres költő alkotott…”

S ez még nem volt elég. MI azonnal egy verset is rittyentett. Íme:

Tavasz új életet hoz,
Visszatér a madárdal,
Virágok bontják szirmukat,
Az élet feltámad.

Ja, és (a) mesterséges intelligencia nem átallta hozzátenni: „Remélem, tetszik ez a rövid, tavaszról szóló vers!”

Ezen a ponton kell segítségül hívni József Attilát:

„Nem szükséges, hogy én írjak verset,
de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék,
különben meggörbülne a világ
gyémánttengelye.”

Nem szükséges, hogy (a) MI írja a verset. Sőt.

Mert ahhoz, hogy vers írassék, nemcsak intelligencia, lélek is kell.

S oldjuk fel az egészet Arany János A vigasztaló című versének néhány sorával:

Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,…
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Forrás:
KISZó/Horváth Sándor

Post Author: KISZó