Béres Beáta Botfalván él. 15 éve cukrászként dolgozik, szép és rendkívül jóízű édességeket készít.
– Hogyan jött a cukrászat?
– Nem gondoltam volna, hogy valaha leginkább ez iránt fogok érdeklődni. A középiskola befejezése után tanulmányaimat mégis szakács-cukrász szakon kezdtem el. Ekkor tűnt fel, mennyire élvezem a díszítést, az pedig hatalmas örömöt okozott, amikor egy sütemény jól sikerült. Később a Munkácsi Silverland szupermarketben, a cukrászati részlegen szereztem tapasztalatot és rengeteg tudást.
– Jelenleg pedig otthon teljesíted a megrendeléseket. Milyen előnyeit és hátrányait látod a szakmának?
– A cukrászathoz, főként a díszítéshez rengeteg türelemre és kitartásra van szükség, viszont a végeredmény kárpótol. Nagyon lesújtó, ha a megrendelőnek nem tetszik a munkám, de igyekszem kijavítani a hibákat. Az áramkimaradások is sokszor okoznak lassúságot. Ezért mostanság kevesebb felkérést vállalok, nehogy csalódást okozzak a megrendelőnek.
– Mennyire kifizetendő a munkád?
– A közeljövőben, úgy gondolom, a cukrászok az áremelkedések miatt jól meg fogják gondolni, megéri-e tovább folytatni. Ugyanis rohamosan emelkednek az árak, a cukoré, a tejszínhabé, a sűrített tejé, a tojásé és még sorolhatnám. A megrendelők sokszor sokallják a végösszeget.
– Miket sütsz?
– Leginkább szülinapi és esküvői tortákat és süteményeket. Muffinokat és egyéb apró sütiket gyerekzsúrokra, de nyalókákat és mézeskalácsokat is szoktam készíteni. A legkülönlegesebb rendelésem egy őszi témájú esküvői torta volt 13 darab marcipán falevéllel és muffinnal.
– Volt, hogy nem sikerült egy édesség?
– Igen, egy kisfiú szemében láttam a csalódást, amikor meglátta a szülinapi tortáját. Egy autó volt, viszont nem olyan kék, ahogy ő szerette volna. Végül meggyőztem, hogy a kevesebb festéktől finomabb lett.
Dobán Vivien, a KISZó médiatanfolyamának résztvevője
